Viselkedési szabályok a szellemi síkon

Napjainkban az emberiség előtt olyan komoly problémák állnak, melyek megoldásától egész jövőnk függ. A kudarcok fő oka magában az emberben rejlik, hiszen ahhoz, hogy megváltoztassuk a világot, viselkedésünkben kell megváltozni.

Éppen ideje, hogy eltávolodjunk attól a materialista nézettől, hogy az emberi élet a fizikai testben kezdődik és ott is fejeződik be. Az ember nagyon is összetett információs- energetikai rendszer, akinek csak néhány százaléka a fizikai test és tudat, a többit a mögöttes, finomabb információs- energetikai rétegek alkotják. Az embert érintő összes információ aurájában megtalálható, így testének állapota, életfeladata és jellemvonásai is az energiamező struktúráiban kódoltak.

Az emberi szervezet egységes rendszer, amelyben az egészség és a jellem, a személyiség és a lélek elválaszthatatlanok. A különféle betegségek gyógyításának tapasztalataiból ismerjük, hogy a gyógyítás sokkal hatékonyabb, ha nem csak a beteg szervre és nem is csak az egész fizikai testre, hanem a betegséget hordozó érzelmekre és gondolatokra is irányul. Ha gondolataink, érzelmeink és viselkedésünk ellentmondásba kerülnek a világmindenség harmóniájával, az energiamezőnk eltorzulásában is megmutatkozik. Ha az ember, csak jelentéktelennek tűnő mértékben is, de folyamatosan megszegi a kozmikus törvényeket, diszharmóniát hoz létre bonyolult szervezetében, amely bizonyos idő elteltével jellembeli torzulással és valamilyen könnyebb vagy súlyosabb lefolyású betegséggel jelez. Ez esetben a kozmosz a „bumerángtörvényt” hozza működésbe. Az ember bármely cselekedetének következménye, legyen az jó vagy rossz, visszatér hozzá. Kérdezhetnék, hogy ha a jó  cselekedetek jutalomban részesülnek, a rosszak pedig elnyerik büntetésüket, miért nem növekszik a minket körülvevő világban a jók száma, és miért nem csökken a rosszaké? Erre Szt. Ágoston jó választ ad, mely szerint a bűnös mindig megbűnhődik, de a folyamat lassan zajlik, így az ember a bűnhődés beteljesüléséig újabb bűnöket is elkövethet.

A betegségek többségének kialakulása az etika törvényeinek megszegésével kapcsolatos, ezért a gyógyítás során nagyon fontos a törvények megsértésének felismerése és az ember viselkedésének megváltoztatása. A betegség is a szellem fejlesztésének egyik mechanizmusa. Ez az információ előttünk már régóta ismeretes, hiszen a szent könyvekben évszázadokkal előttünk feljegyezték, csak bizonyos ideje erről elfelejtkeztünk. A legfőbb, hogy felismerjük saját hibáinkat, és a megbánáson keresztül harmóniába lépjünk a  világmindenséggel. Az ember betegeskedve, szenvedve, ha felismeri elkövetett vétkeit, szellemiekben tisztul, és új utakat keres önmaga fejlesztésére. Az emberiség előtt régóta ismert a leghatásosabb és legveszélytelenebb módszer, a megbánás. Amikor az ember gondolatban Istenhez fordul a megbocsátásért, hihetetlen változások történnek. Abban a pillanatban elismeri tökéletlenségét, és feltárja az előtt, aki létrehozott minket. Erőt kap tőle a változáshoz, amelynek célja, hogy visszatérjen a világegyetem harmóniájába.

Melyek a fő hibáink? Mi az oka a kozmosz és a közöttünk lévő harmónia felbomlásának és következményének, a betegségnek és a szenvedésnek? Az, hogy viselkedésünk nem a kozmikus etika szerinti. A negatív érzelmek, a szeretet hiánya, a rágalmazás és gonosz gondolatok, az egoizmus, az öngyilkosság elfogadása, a halottakról való bántó beszéd, a helytelen táplálkozás mind megsértik az  emberi viselkedés normáit, s az ember emiatt képtelen kozmoszteremtő szerepének betöltésére. Az ember a mikrokozmosz. Feladata a teremtői tervben Isten országának megteremtése a földön.

Hibáink első okai a negatív érzelmek és gondolatok, amelyek könnyen behatolnak rossz szokások formájában a tudatalattiba. Ezzel kikerülnek az éber tudat ellenőrzése alól, és ebben rejlik komoly veszélyük. Mivel a fizikai egészség szoros kapcsolatban áll a tudatalattival, nem kívánatos következmények és betegségek keletkeznek. A világmindenség törvényei megszegésének egyik legelterjedtebb formája a sértés, a megbántás. Sok kellemetlenséget okoz a megbántottnak és a megbántónak egyaránt. Különösen veszélyes az eltitkolt sérelem hordozása, amelyen az ember hosszú idő elteltével sem tud felülemelkedni. Néha intuitív módon megkísérli feloldani a benne rejlő sértődöttséget, nem hagyva felgyűlni azt. Ha a sérelmet már hosszú ideje hordozza, a sérelem ereje megsokszorozódik, és már nem csak a sértettre és megsértőjére hat, hanem szeretteikre is. A kereszténységben ünnep a bűnbánó vasárnap, a nagyböjt előtti utolsó vasárnap, amikor az ember bocsánatot kér minden szándékosan vagy véletlenül általa elkövetett sértésért, bántásért. Ha  ez a megbánás a szíve mélyéből fakad, akkor a bűnbánás mechanizmusa működésbe lép, és megvalósul a tudatalatti megtisztulása. A bűnbánat során végbemegy az ok és következmény láncának elszakadása, amelyben a cselekedet egyik láncszeme húzta magával a másikat. A közelállókra hosszan megsértődni soha sem szabad, hiszen nagyon szoros a kapcsolat egymás között, és a következmények az egész családot érinthetik. Ezért, ha megsértették, elsősorban saját maga részére kérje a megbocsátást. Ez semlegesíti a magára és őseire irányuló karmikus  programokat. Kérnie kell a megbocsátást, mert nem tudott megbocsátani és megsértődött, majd ezután feltétlenül megbocsátást kell kérni a megsértőre is. Meg kell próbálni megérteni a  megbántóját, és utána meg kell bocsátani tettét. Csak ilyen viselkedéssel lehet a pusztítás programját kioltani, és megőrizni saját és hozzátartozói egészségét, hiszen a rák negatív gondolatformáinak egyike a hosszan tartó sértődöttség, megbántottság érzete. Más negatív érzelmek és emóciók, mint az irigység, harag, gyűlölet, ingerültség, telhetetlen kapzsiság, földhözragadttá teszik az embert, megfosztják szellemiségétől, szétszakítják egységét a kozmosszal, és következményként pusztítják szervezetét és sorsát.

A második ok a szeretet hiánya. A legmagasztosabb érzésekről való lemondás eltorzítja az ember energiamezőjét, és fizikai teste szintjén gyakran súlyos betegség is kialakulhat. Ha elfojtjuk magunkban a szeretetet, a másokkal összekötő érzelmeket, nemcsak magunknak, de másoknak is kárt okozunk. A meddőség oka gyakran az elfojtott szeretetben keresendő. A terhesség megszakítása és a nemkívánatos terhesség is negatív hatású, nemcsak a szülőkre, a megszülető gyermekre, de még az unokákra is. A gyermekek mindig osztoznak szüleik karmájában. Az embernek minden embertársát szeretnie kell. Az emberi lét alapját megteremtő szeretetnek a szexualitás csak egy része. A nagyobb hányad az isteni teremtményre jellemző szétáradó, felemelő szeretet. Ha ez hiányzik, nem ritka az  öngyilkosság vagy a homoszexualitás, amelyek a lélek és a személyiség  elszakadásának eredményei. Az élettől való elszakadás vágya, az öngyilkosság halálprogramot hoz létre az ember aurájában, amely átadódhat az utódoknak ugyanúgy, mint a gyűlölködés, a  kegyetlenség, amelyek következésképpen kettétörik a gyermekek sorsát és egészségét. Az egymást szerető szülők, akik őszinte tisztelettel és türelemmel viseltetnek egymás iránt, jobbítják karmájukat, és ezzel egészségben tartják magukat és családjukat.

A harmadik ok a rágalmazás. Amikor valakire gondolunk, energetikai hidat hozunk létre, amelyen keresztül köztünk és az érintett ember között információcsere történik. Ezért bármely negatív gondolat energetikai támadás, amely mindkét felet károsíthatja. Még a rágalmazó személlyel való belső egyetértés is veszélyt hordoz magában. A rágalmazás gonosz gondolat, és a kimondott szó nemcsak azt károsítja, akire irányul, de pusztító hatású a rágalmazóra nézve is. Negatív programot hoz létre, és ahogy az emberiség eltávolodik a világ harmóniájának elveitől, a föld információs mezője is negatív programokkal válik telítetté. Tudat alatt támadjuk és öldössük egymást, azzal nyugtatva néha magunkat, hogy a negatív gondolat nem is árthat, hiszen az csak az agyunk terméke, ami természetesen nem igaz. Az önpusztítás lavinaszerű folyamata megy végbe. Ezért manapság már kevés csak jónak lenni és a másiknak nem ártani, mert világunk már annyira eldeformálódott, hogy a rossz gondolatok hiánya nem elegendő feltétele a lélek és a test megóvásának. A mában a túlélés feltétele a tudatos, őszinte, céltudatos munka saját magunk megváltoztatásán. Nem elegendő jónak lenni, aktívan kell ezt tenni. A jó eszmék és parancsolatok, amelyek értelmében évezredeken át éltek az emberek, feledésbe merültek vagy másodlagos szerepet kaptak. A szellemi viselkedés etikája szerint az ember feladata, hogy ne engedjen utat a negatív érzelmeknek, amelyek megrövidítik az életet. Aki azzal a kívánsággal kezdi a napját, hogy: Uram, adj szeretteimnek és ismerőseimnek egészséget, nekem pedig türelmet! – sok károsodástól védi meg magát. A rosszindulatú gondolatok, rágalmak olyan támadások, amelyeket mindig elszámolás követ. Ne ítélj, hogy ne ítéltess, hiszen amilyen ítélettel ítélsz, olyannal leszel megítélve, amilyen mértékkel mérsz, olyannal leszel te is megmérve. Az a közös vonás, amely minden egyes hosszú életű emberben megtalálható, a jóindulat és a jóakarat.

A negyedik ok az egoizmus. Az erős egoizmussal rendelkező ember minden tevékenysége a viselkedésében is kifejezésre jut. A kozmosszal összekötő szellemi csatornáktól elszakad, és saját szellemi életerejéből nem képes meríteni. Kénytelen más emberek energetikáját  felhasználni, vagyis energetikai vámpírrá válik. Ezt a folyamatot nehéz megállítani. Az egoista viselkedés kihat a családra is. A gyermekek is a kozmosztól lezárt energiacsatornákkal születnek, és vagy áldozattá válnak, személyiségzavarral küszködve egész gyermekkoruk ideje alatt, vagy az átvett mintát képviselve folytatódik a lelküktől való elszakadás. A tudatra ébresztés a védelem és egyidejűleg a segítség is az egoizmus okozta deformált személyiség felemelésére.

Az ötödik ok, hogy a halottakról jót vagy semmit. A halottak finom világa és a mi fizikai világunk közötti kapcsolat megvalósulhat, és ha ez bekövetkezik, az mindkét világ számára káros. Az élők és a holtak energiaburkainak „összetapadása” a felső törvények megszegésekor jön létre. A búcsúztató szertartások, a siratóénekek az élők és holtak energiamezői  szétválasztására irányulnak. Ez segíti az eltávozókat az átmenetben. Ha valaki megőrzi a sérelmét a halottal szemben, negatív hatások fogják érni, amelyek lehetnek különböző betegségek vagy pszichés zavarok is. De a haldokló megőrzött sérelme is a létsíkok rétegeinek összetapadásához vezet, és az eltávozó a tudatát visszairányítja megoldatlan konfliktusa tárgyához, ezzel bezárva magát a fizikai világba. Ezért a kiszabaduláshoz megkapja a feloldozást, és valószínű, hogy azért szokták teljesíteni az utolsó kívánságot is, hogy okát veszítse a visszatérés kényszere.

A hatodik ok az öngyilkos gondolat. Bármilyen gondolat az öngyilkosságról veszélyes és pusztító hatású az adott személyre és utódai számára is. Az élettől való elszakadás vágya, az önmegsemmisítés kísérletei beférkőzve a tudatalattiba, várják a megvalósítás lehetőségét. Mi az oka, hogy az ember a lassan tartó folyamat eredményeként nem kívánja az életet? Lehet csoporttudata energiamezőjében lévő program az önpusztításra, amelyet valamelyik  őse sokáig forgatott gondolataiban, vagy kísérletet is tett rá. Lehet annak következménye, hogy a szülők nem kívánták a gyermek megszületését vagy elégedetlenek nemével,  intézetével, gyakori betegségeivel, és mindezeket nem ellensúlyozza a gyermek iránti szeretet érzése, annak tudatában, hogy a gyermek Isten ajándéka. A tudatalatti program az évek során átmegy a gyermek éber tudatába, és megkezdődik a szülők és a gyermek közötti viszálykodás. A gyermek megtagadása, ha rövid időre is, válaszként sok éven át tartó sértődöttséget és elszakadást válthat ki a gyermekből. Az egészség megőrzése szempontjából éppen ezért fontosabb az injekciónál az etika normáinak betartása és a lelki tisztaságra való törekvés. Végül pedig az élet elvetése válasz lehet az erőszak és kényszerítés bármely fajtájára. Az életkedv elvesztése gyakran az alkoholizmusban, a narkománia formáiban tárul elénk, amelyek igazi oka a lélekben élő szeretettel való kapcsolat alacsony szintje. Mit tegyen az ember, ha meg akar szabadulni káros szenvedélyeitől? Először is, fel kell hagyni a környezetére irányuló sértődöttséggel, és meg kell találni a belső békét. A harmónia és a szeretet megtagadásának eredménye a lavinaként feltornyosuló kegyetlenség, amelyet már nem lehet alkoholba vagy drogba fojtani. Az ember úgy gondolhatja, hogy a szeretet egy az érzelmek sorában, amelyet úgy irányíthat, ahogy akar. Ez nem így van. A szeretet az, aminek mi részei vagyunk. A szeretetet az élettel kaptuk, és nincs jogunk merényletet elkövetni ellene.

A hetedik ok a helyes táplálkozás, amely gyógyítja az embert, míg a helytelen úgy rontja az egészséget, akár a helytelen viselkedés. Néhány vallás például tiltja az olyan hús fogyasztását, amely nincs kivéreztetve. A vér tárolja az ember életének adatait, benne van a betegségek információja, az olyan érzések, mint a félelem, a rettegés, amelyek az állatban is megjelennek a vágóhídon, és a húsa elfogyasztásával ezek az emóciók az embert is átitatják. Az ősi indiai filozófia megtiltja a három óránál tovább tárolt étel fogyasztását, minthogy ez már „nem tiszta étel”, mert csak a testet táplálja, és a szellemnek semmit sem nyújt. Étkezés közben tilos az olvasás, televíziónézés, hiszen a politikai vagy családi konfliktusokról szóló műsor károsítóan hat a szellemre, ugyanis evés közben minden információ akadály nélkül bejut a sejtek tudatába. A test a lélektől, a lélek a szellemtől, a szellem pedig Istentől kell, hogy táplálékot kapjon.

A kritikus helyzetekben helytelen azt a következtetést levonni, hogy már késő, hiszen úgysem lehet semmin változtatni. Éppen fordítva, hiszen a betegségek is arra figyelmeztetnek, hogy még nem késő, sorsunk a kezünkben van. Amikor az ember tiszta szívből, őszintén törekszik az egységre, szeretetre és a felső törvények betartására, gyors szellemi növekedés figyelhető meg benne. A személyiség a lélek irányítása alá kerül, így a betegség oka eltűnik, és csak a következményt kell megszüntetni. Az etika egész értelme abban van, hogy ne halmozzunk fel negatív karmát, amely egy adott szintet elérve hirtelen aktivizálódik, és kifejti romboló hatását. A korábban még alkalmazható fogadkozás, hogy „holnaptól jó leszek”, már nem működik. Jónak ma kell lenni, most, és ha ez őszintén, tiszta szívből történik, nem kell sokáig várni az eredményre.