Melankólia – más szemmel

A középkorban nagy járványok dúltak, olykor egész uradalmakat, vidékeket, országokat erősen megtizedelve. Később is a gyulladások: a torokgyík, a tüdőgyulladás, a gümőkor szedték leginkább áldozataikat. Mára a pestist, a tífuszt, a himlőt, a kolerát – legalábbis Európában –sikerült részben vagy teljesen kiirtani. A legújabb kor betegségeire nem a gyulladások, a láz a jellemző. Ma inkább a “hideg” betegségeket észleljük: az immunrendszer zavarait – az allergiát, a szénanáthát, az aszthmát, a daganatot. Ezen túl az anyagcsere betegségeit – a cukorbajt, az érelmeszesedést a következményes keringési zavarokkal, a csontritkulást. Korunk jellegzetes “hideg” betegségeinek csoportjába tartoznak a kedélybetegségek is.

Steiner felfogásában a melankolikus ember mozgásában, hangulatában, viselkedésében és gondolkodásában a fizikai test, a materiális törvények, képletesen szólva a Föld erői kezdenek uralkodni. Krisztus előtt mintegy 400 évvel a modern orvoslás egyik megteremtője, Hippokratész a túl erős földi hatást illette a melankólia (= fekete epe) névvel.

Az ember életének bizonyos szakaszában, a kamaszkorban az erősen jelentkező földi hatás, a melankólia teljesen természetes. A szellemi szférákból érkező újszülött kis ember életének első szakaszában meg kell tanulnia földünk szabályait: a nehézségi erő, az alvás-ébrenlét, a légzés, az emésztés, a mozgások és az önmagunkat kifejezés törvényeit. A kamaszkor az, amelyben az ember végleg elszakad az “égi birodalomtól”. Az élet reális oldalának megtapasztalása, a problémák észlelése és az azokkal való szembenézés olykor kritikus helyzeteket idéz elő. Mégis egyedül kell maradni. Egyedül kell megtapasztalni az élet szépségét és nehézségét. A szülői szeretet is egyre terhesebb ebben az időben. Le kell szállni az égből a reális földi valóságba. A kamasz ezt meg is teszi. Látszik a mozgásán. Szinte húzza a föld: szívesen nyúlik el mindenütt, vállait előregörnyesztve, kezeit lelógatva imbolyog célja felé. Teste még félig gyermeki, de már kezd nőies vagy férfias vonásokat is felvenni, pattanásait, mutáló hangját, a másik nem felé ébredő érdeklődését kedves bájjal próbálja takargatni. Problémái teljesen lekötik, barátaival különös kedvteléssel éjszakába nyúlóan tárgyalja ezeket. Gondolkodása egyre céltudatosabb, reálisabb, érettebb. Az átlagosan 14-től 21 éves korig terjedő időszakban tehát az ember testileg, lelkileg, szellemileg érett lesz a földi életre. Ha sikerül fejlődésünknek ezt a szakaszát időben lezárnunk, a húszas éveinktől már másképp látjuk a világot: belülről kissé kifele fordulunk, észleljük mások gondjait, a szűkebb és a tágabb környezet helyzetét is. És persze fiatalos lendülettel teszünk is valamit azért, hogy minden jobb legyen. Ha sikerül a kamaszkori fejlődési szakaszon túllépni. Korunkban egyre gyakrabban észlelhető azonban, hogy ez másképp zajlik. Már a kamaszkor előtt nyugtalanná válik a gyermek, túlmozgásai vannak, nehezen koncentrál, majd a kamaszkorban, esetleg később túl erős melankólia, a depresszió lesz úrrá az emberen.

Az antropozófus orvoslás felfogása szerint a gyermek fejlődésének első hét évében különösen erősen működnek a felépítő anyagcsere-folyamatok. Ekkor a csecsemő, a kisgyermek rendkívül gyorsan növekszik, fejlődik, változik testileg. Az embert életében ebben a szakaszban hatják át leginkább az életerők. Ezekre az erőkre a kamaszkorban már más formában van szükség. Hiszen a test már húszéves korra nagyjából kialakult. Nincs többé szükség olyan erős fejlődésre, növekedésre. Inkább a fenntartásra, a regenerációra kell energiát fordítani. Az életerők tehát visszahúzódnak kissé a fizikai testből. Ezért lehet, hogy a fizikai világ, a fekete epe, a földi valóság és nehézség erői dominálnak a kamasz mozgásában, viselkedésében és a gondolkodásában. A fogváltás után már nincs többé annyi megújulási erő, hogy új fog fejlődjék. A testben erős lerakódások indulnak, kialakulnak az erős csontok is. A gondolkodás is egyre több problémát észlel. Ha kisgyermek korban az ember túl kevés szeretetet kapott, nem érezte szülei simogatását, jelenlétét, ha nem kapott védő, meleg burkot alkotó természetes anyagokból lévő ruhákat, ha hiányoztak a táplálékából az életerők, ha nem kapta meg a szabad mozgás vagy játék lehetőségét, és így természetes ingerek alig érték, akkkor már a kamaszkor előtt, de a kamaszkorban biztosan nehézségeket fogunk észlelni. A nehézségek abból adódnak, hogy az idegrendszer érési folyamata nem megy végbe. Ha például a gyermek túl sokat nézi a televíziót kiskorában, akkor már csak attól is károsodhat némileg, hogy hosszú ideig mereven ül a képernyő előtt. Agya ugyanis közel akkora, mint egy felnőtté, tüdeje viszont még csak a harmada a felnőttkori tüdő méretének. Így a gyermek szinte állandó mozgásban kell legyen ahhoz, hogy szervei általában, de főleg idegrendszere elegendő vért kapjon. Ha nem mozoghat, agya már ettől hipoxiás állapotba kerül, vagyis nem fejlődik megfelelő ütemben és mértékben. Így pedig az idegrendszer nem tud megérni. A kisgyermek nem ura viselkedésének, az óvodában, iskolában az idegrendszer éretlenségét mutató tüneteket produkál: széklet- vagy vizelettartási nehézségek jelentkeznek ismét, nehezen emészt, a végtagjaiban túlmozgások észlelhetők, a finom mozgásait nem tudja koordinálni, így az írást sem tudja megfelelően elsajátítani (diszgráfia), nyugtalan, fáj a feje, nehezen koncentrál, tanulási zavarokkal küzd. Később pedig az életerő gyenge hatása miatt a melankólia lesz túl erős, a táplálkozás megtagadása miatt anorexia vagy depresszió lép fel.

A súlyosabb esetekben szakember közreműködése kell, általában átmenetileg elkerülhetetlen a gyógyszerek alkalmazása. Hosszú távon a sikeres kezelés vagy a súlyos helyzet kialakulásának megelőzése szempontjából elengedhetetlenül fontos lépés az életerők növelése. Az okok végiggondolása után ezekből adódik, hogy a kisgyermeknek szülei szeretetére, állandó ritmusokon alapuló életre, a korának megfelelő bánásmódra, korai intellektuális terhelés helyett játékra, természetes ingerekre (például a tehén képének fotón vagy dián való bemutatása nem helyettesíti magát a tehenet), egészséges ruházkodásra és táplálkozásra van mindenekelőtt szüksége.

Ha azonban a nyugtalanság vagy később a depresszió jeleit kezdjük érezni, sokat segíthetünk nyugtatóteákkal (például a citromfű nyugtat, de úgy, hogy közben a keringést intenzívebbé teszi). A depresszióban különösen jótékony az orbáncfűtea, mely külsőleg a testi, belsőleg pedig a lelki sérülések orvoslója. Mindkettőből, függően a gyermek korától, napi 2-4 dl-t forrázzunk, 2 deciliterenként egy teáskanál teával számolva.

A túlzott melankóliában használható ételeink az enyhén, de még kellemesen csipkedő, ébresztő hatású fűszerek: kakukkfű, édeskömény, ánizs. A zöldségek közül a szintén ébresztő hatású sárgarépa. Mindezek kissé ébresztő, a tudatot erősítő hatásuknál fogva hatékonyak. A répát legjobb nyersen, például reszelve elfogyasztani. Ízlés szerint keverhetünk hozzá mézet, mely az élet édes oldalára is utal tudat alatt, vagy citromot, mely inkább a tudatosulást, a saját problémából való ébredést szolgálja. A gabonák közül főleg az árpa a nyugtatóbb, míg a zab a feladat megoldásra serkentő élelem. A vegyszerek gyengítik a máj működését. Az epe termelődése lassúbb lesz. Ez különösen kedvezőtlen ebben a helyzetben.

Nagy segítséget jelenthetnek az egyszerűen elsajátítható masszázsok, melyet a gyermekek általában igen kedvelnek. Ezekkel jól segíthető egyes testrészek, főleg a végtagok keringése. Ingert jelentenek a perifériás idegek számára is, így egyrészt javulnak az idegrendszeri funkciók, másrészt az idegrendszeri érés miatt nyugodtabb is lesz a mozgás és maga a gyermek. Masszírozni persze csak olyan anyaggal érdemes, mely a nap erejét, a növények életerőit hordozza. A kőolaj-lepárlási termékek inkább lezárják a bőrt és az embert. Hideg érzést okoznak, a természetes készítmények rögtön érezhető melegével szemben. A rajzolás, a festés a gyermek saját örömére a művészeti terápiákban válik igazán hatékonnyá. Sokat segíthet a mozgás, melyet a mozgásterápiák tökéletesíthetnek. Az antropozófus orvoslásban ezt az Euritmia, a Bothmer gimnasztika jelenti.

Az antropozófus orvoslás fontos szerepet tulajdonít bizonyos esetekben a máj, a vesék, a szív erősítésének is. Magára a nyugtalanságra vagy később a depresszív tünetek kezelésére a homeopátia ismert módszereivel készített (így mellékhatással nem rendelkező) szereket is javasolhatunk. Fontos az orvosi beszélgetés, melyben a beteggel, a környezetével tisztázni kell a helyzetét. Tisztázni kell, hogy noha nem látszik anatómiailag, de ő mégis beteg. Nem a teste, a lelke. Nem azért nem teljesít, mert lusta vagy gonosz, hanem mert most nem tud. És emiatt ne legyen lelkiismeret-furdalása, mert evvel csak tovább rontja a helyzetét.

Korunkban olykor nehéz otthon lenni ebben a világban. És ha nem vagyunk otthon magunkban, a környezetünkben, az előbb-utóbb gyengeségekben, majd betegségekben jelentkezik. Fontos tudnunk tehát, hogy egyre inkább az embert és környezetét ismerő és tiszteletben tartó tudatos magatartással és munkával maradhatunk életerőkkel kellően átitatott, így egészséges emberek. Ehhez kívánok mindenkinek elegendő hitet és erőt az új esztendőre: