Lelki kiszáradás
Ugyanakkor az ínség pozitív hatását is látnunk kell: egyfelől mindig van egy próbatétel jellege, hogy mennyire vagyunk képesek késleltetni a szükségleteink kielégítését, fontos tapasztalat továbbá, hogy a hiány miként egyenlítődik ki a többlettel, és azért is értenünk kell a hiányállapotokat, mert a tartós hiány megakasztja az élet áramát. Étel, ital és fény, ezek a test, a lélek és a szellem táplálékai.
Lelki kiszáradás – az élet vizének hiánya
Ha a lelki kiszáradást kívánjuk górcső alá venni, a vízről kell szólnunk.Mégpedig az élő vízről vagy az élet vizéről. Mivel a lélek az élet bennünk, úgy is fogalmazhatunk, hogy a lélek a pszichológiai víz. Jelkép, jelentés, átvitt értelem, érzékeken túli megismerés. Ezekre gondolunk, amikor a pszichológiai vízről beszélünk. Nem véletlen, hogy a négy elem közül a lelket elsősorban a vízzel szokás analógiába hozni. Gondoljunk csak a lélekóceán jelképre. Ám azt is tudnunk kell, hogy az elemek igazi valósága túl van azon, amit érzékeinkkel megtapasztalhatunk. Az elemek metafizikája az egymásba való átváltozásukban, rejtélyes körforgásukban rajzolódik ki.
Az ókori természetfilozófusok a világot az elemekből származtatták. Hérakleitosz a tűzből, Thalész a vízből. Thalész úgy fogalmazott, hogy a világ ősanyaga, első anyaga a víz. A későbbi tudományos nézetben ez a gondolat más ruhába öltözve úgy hangzott, hogy az élet keletkezésének ősi színtere a víz. A lélek – élet – víz analógiasora a modern gondolkodásban is megállja a helyét.
A lelki folyamatok nagy rokonságot mutatnak a víz természetével, természetes mozgásával.
A kiszáradás okai a szeretet hiányára utalnak
Áradása – Panta rei –, amelynek folytán mindenhová eljut, a legkisebb hasadékokon is átszivárog, valóban az életet hordozza. Az emberi testben a vér ennek a megfelelője, amely minden sejtünket el kell, hogy érje, át kell, hogy hassa, táplálja, életerővel tölti fel. Álomszimbolikában az állóvíz, a tó, a tengerszem önlelkünk jelképe, amelyet énünk, személyiségünk határol, rajzol meg.
A folyóvíz, amely medret váj magának és ezen keresztül a tengerig vezet minden vizet, az életutat jelképezi. A két part sokszor előhozza a tudatos és tudattalan gondolkodás két térfelét, amelyet át kell hidalni, össze kell kötni, mert nem működhetnek izoláltságban.
Az állatöv vizes jegyei igen árnyalt különbözőségeket rajzolnak meg a víz természetéről:
- a Rák jel vize az uralkodó Hold bolygó kapcsán a változás apályát, dagályát jeleníti meg, valamint a tápláló anyát;
- a Skorpió tüzes vize – aqua ignificata – a Plútó bolygóval az a fortyogás, amely a tűz és víz találkozásánál keletkezik. A nagy átalakulás, amely a vízből felszabadítja a gőzt, vagyis átemeli másik dimenzióba, másik halmazállapotba, e világból a túlvilágba. Ha a napszak analógiáját vesszük, a Skorpió jel az alkony, a napnyugta előtti sötétedés ideje.
- a Halak neptunikus lélekóceánja ismét más jelleget rajzol a vízről. A tenger szüntelen hullámzása hihetetlen meditatív állapotba képes ringatni az embert az erő és nyugalom, valamint a mozgás és állandóság együttes jelenlétében. Zúgása pedig az egyik legmegrendítőbb zene, amelyet hallhatunk. Végtelensége és mélysége pedig ugyancsak a lelkünk megfelelője, mert a lélekben is elsüllyednek, de ugyanakkor megőrződnek a dolgok, az élmények. Elmosódnak és feloldódnak a tapasztalatok.
Kiszáradás helyett áramló mozgás
A lelki folyamatok nagyon is a víz hullámzásához, örvényléséhez hasonlatosak. Az erővonalak olykor kirajzolódnak, megtapasztalhatóak, de korántsem könnyű meglátni a temperamentumokat, az alkatokat, a karaktereket. Idekívánkozik még egy analógia a kiszáradás kapcsán, mégpedig az élő fa és a terméketlen, kivágásra ítélt száraz fa mint az ember szimbolikája.
Aki találkozott már mély depressziós emberrel, akiben a belső elsötétedés olyan fokú, hogy semmit nem enged magába a verőfényből, az megérti a lelki kiszáradás problematikáját.
És aki beszélt már mélyen meghasonlott emberrel, aki oly módon torlaszolja el magát, hogy nem lehet továbblépésre lehetősége, az is ráismer a fénytelen, terméketlen, örömtelen ember kiszáradtságára. Száraz kúttal is lefesthetjük ezt az állapotot. Miként a kiszáradt kút vizét nem lehet oly módon pótolni, hogy kívülről próbáljuk feltölteni, úgy utasítja el a vigaszt, a segítő szándékot, a közeledést, még a szeretetet is a kiszáradt lelkű ember. Hadd idézzek egy igen eklatáns megfogalmazást:
„Az én életemnek egyetlen értelme, hogy felismertem, nincs semmi értelme.”
Az ilyen megfogalmazások a víz ősi természetéből fakadnak, hogy tudniillik a mélységeket keresi. Valóban van a víznek is nagy nehézkedési ereje. Lehúzó örvényként is működhet bennünk. Ez a leszakadt fény kifejeződése. Mert ma már az anyag-energia-információ körforgásában tudjuk, hogy minden elem a fényből lett. A fényből, amelynek a tűz, az égi Nap a forrása.
És a víz amellett, hogy a mélységeket keresi, a magasba is „vágyik”, vagyis felemelkedésre is képes, a pára, a köd, a felhő formájában történik ez a felszállás.
A lélek valódi tápláléka
A lélekben is megkövesedhetnek a fájdalmak, a tehetetlenségek, összesűrűsödhetnek a félelmek fekete viharfelhővé, hogy pánikrohamot idézzenek elő bennünk.
A lélek nagy kitörései nagyon is hasonlíthatóak a felhőszakadáshoz vagy gátrepedéshez. De megvan az oldódás, a változás, az emelkedés lehetősége is. A lélek valódi tápláléka az igazság, a valóság, a szeretet, a hit, az ősbizalom.
A szomjúság kínzóbb az éhségnél. Ezt fejezi ki a zsoltáríró, amikor az Istenhez való felemelkedésről ír, vagy ami ugyanaz: hogy miként találjon rá isteni lényére, részére. Ennek soha nem szabad elapadni bennünk.
Fotó: Shutterstock
