Exkluzív – Útravaló
75 éves vagyok.
Születésnapomra egy könyvsorozatot írok.
Műveimből gyűjtöm azokat a gondolatokat, melyeket életművemből fontosnak tartok.
Nem könnyű feladat.
Látod, azt írom, „gondolatokat”, pedig ezek nemcsak gondolatok, hanem érzelmek is, vágyak is, sejtések is.
Amikor egy növény élete beteljesedik, magokat érlel, hogy legyen új növény belőle.
Minden élet magokba sűríti tapasztalatait, és a magokban adja át mindazt, amit megtapasztalt, és mint a jövő csíráit – önmagába sűrítette.
Én most ezeket a magokat gyűjtöm össze.
Nagyon érdekes munka.
Nehéz.
Először is a mag nagyon sűrű.
Nem több, mint pár mondat.
De ennek a pár mondatnak olyan erősnek és hatásosnak kell lennie, mint egy egész könyvnek.
Elolvasod, és ha megérint, megtermékenyít.
Egy mondattal – ha valóban magszerű – nagyobb hatást lehet elérni, mint egy egész művel.
A vallás „igé”-nek hívja a magokat.
Igézni lehet vele.
Megigézni a másik lelket.
Belehatolni.
Átvarázsolni.
Újjáteremteni.
Az „ige”: cselekvő
szó.
Ha valaki befogadja magába, elkezd működni benne.
Ez rejtélyes folyamat.
Mindenki emlékszik néhány mondatra, mely az életében fontosnak bizonyult.
Néha emlékkönyvbe írjuk.
Néha egy könyv első oldalára.
Néha a tárcánkban hordjuk.
Leggyakrabban azonban a szívünkben és az emlékezetünkben.
Minél öregebb az ember, annál több „fontos” mondatot őriz magában.
De amikor még öregebb lesz, a fontos mondatok ritkulni kezdenek, s marad néhány „igazán” fontos mondat.
Ezzel valahogy úgy vagyunk, mint az asszonyok.
Sok férfi sokszor ölelte őket, de gyerek csak néhány ölelésből lett.
Hogy miért akkor és ott és pont ez a mag fogant meg benne: rejtély.
Nem lehet megfejteni.
Nem is kell.
Utólag derült ki, hogy ezek sorsdöntő ölelések voltak.
Én most ilyen „magokat” gyűjtök.
Talán van közöttük olyan, amelyik megtermékenyít.
Azért is említem ezt az analógiát, mert az
Útravaló-sorozat első kötete a Szeretetről, Szerelemről, Szeretkezésről szól.
Hadd meséljem el, hogy nem csak gyűjtöm a gondolataimat, de újra is írom őket.
Írás közben jöttem rá, hogy ez milyen nehéz műfaj.
A keletiek szútrának nevezik.
A műfaj legnagyobbjai egész életükben csak pár mondatot írtak.
Hérakleitosz kb. tizenhatot.
Lao-ce nyolcvannégyet.
Jézus „Hegyi beszéde” is ilyen sűrű szútragyűjtemény.
Pár oldal, és minden benne van.
Az élet értelme, a boldogság minden titka, és a legfőbb imádság, a „Miatyánk” is.
Rövidnek lenni könnyű.
De sűrűnek lenni: roppant nehéz.
És elérni a mag sűrűségét, szinte lehetetlen.
Kis könyvek lesznek ezek.
A zsebedbe belefér.
Olvasni is lehet, mert a szemed tetszéssel vagy nem tetszéssel, elgondolkozva vagy egyetértve
átsuhan a mondatok felett.
De van a könyvben néhány gondolat, ami neked üzen.
Erre azonnal rátalálsz.
Elkezd működni benned.
Elfelejted, hogy nálam olvastad.
A tiéd lesz.
Innen kezdve elkezdesz másképp látni.
És aki másképp lát, másképp is él.
Vannak mondatok azonban, melyek csakis
azért kerültek a könyvbe, hogy erőt adjanak.
Lelkesítsenek.
Szükség van rá manapság.
