Válaszol a Jóskönyv – Csoda
Nem szoktam személyes dolgaimról beszélni. Ha most mégis azt teszem, azért van, mert nemcsak engem érint.
Talán mindannyiunkat.
Megszületett a Jóskönyv angol és kínai nyelvű fordítása.
Mi itt, Magyarországon már több százezren használjuk ezt a könyvet, életünk bölcs barátjává vált – most derül ki, hogy képes-e arra, hogy társává váljon azoknak a nemzeteknek is, amelyek az angol és a kínai nyelvet beszélik.
Ez nem csupán nyelvi kérdés.
Egy magyar író nem tudhatja, hogy műve – még akkor is, ha egyetemes és örök értékekről beszél – mennyire magyar. Vagyis mennyi benne népünk szellemiségének a csakis az itt élőknek szóló üzenete, s mennyire képes ez az üzenet a világ kincsévé válni. Ez akkor is így van, ha a Jóskönyv egy ősi kínai szent könyvet alkalmaz a mai világ viszonyaira.
Már a könyv címe is nagyon „magyar”: Jóskönyv.
Régen ezt úgy mondtuk: Javaskönyv.
A „jó” és a jós”, a „javas, javasol” kifejezések ebben az összefüggésben, vagyis hogy itt egy jövőbeni sorsalakulás felé mutatunk, mely nem történik meg „önmagától”, nincs „megírva a sorsunk”, de tőlünk is függ, hogy mit teszünk – egyszóval, hogy sorsunk formálói mi magunk vagyunk, s a jós nem „jövendöl”, hanem javasol egy jó cselekvési irányt – ez tudomásom szerint csakis a bölcs magyar nyelvben van így.
A „jóslatot” ez különbözeti meg a „jövendőmondástól”.
Benne van az én szabadságom és felelősségem.
Aki megnézte a színházban vagy karácsonykor a tévében az Isten pénze c. zenés játékunkat (Tolcsvay Lacival és Sziámi fiammal csináltuk együtt), látta, hogy a végére beleírtunk egy „jóskönyv” mondatot. A darab hőse, Ebenézer Scrooge a szívére mutat, s azt mondja:
– „Ha itt megváltozunk – megváltozik minden!”
Ez a Jóskönyv alapvető tanítása és a magyar „jóslás” szó értelme.
Angolul ilyen szó nincs.
De mivel a „fortune-telling” („szerencsemondás”) túlságosan olcsó és ostoba kifejezés, a könyv fordítója, Ralph Berkin az „Oracle” címet választotta.
Ez az „orákulum” magyarban is használatos kifejezése.
A könyv másik útja, vagyis a „kínai” története számomra még különösebb, s jelen pillanatban ésszel még felfoghatatlan csoda.
A mű Yu Zemin író, tudós és műfordító hatalmas munkájával visszakerül oda, ahonnan gondolatai sok évezreddel ezelőtt elindultak: Kínába.
Hogy mit szólnak majd hozzá a kínai emberek, akiknek a Ji King szinte a vérébe van írva – mert ma már tudományos tény, hogy ez a „szent könyv” Kína történetének szellemi és kollektív ősalapja –, nem tudom.
Volt már olyan, hogy egy nem zsidó a Tóráról beszélt, hogy egy nem mohamedán a Koránról, s egy nyugati ember a hindu Védákról és az Upanisadokról.
De hogy egy ilyen kis ország írója mit tud mondani egy milliárdnál is hatalmasabb népnek, melynek viharos történelme több mint hétezer esztendőig látható vissza – nem tudom.
Egyetlen dologban bízom.
Én ezt a könyvet szellemi segítséggel írtam.
Láthatatlan szellemi segítséggel, mely visszalátott a kínai gyökerekig.
Mesteri segítség nélkül ez a könyv nem jöhetett volna létre.
Most ugyanez a szellemi segítség inspirálta a fordítót, s minden bizonnyal teszi meg azt a „gyakorlati” lépést, hogy a Jóskönyvet kirepíti az egész világba, s visszajuttatja őshazájába, Kínába is.
Magyar könyvvel ritkán történik ilyen csoda.
Úgy veszem a kezembe a kínai művemet, mint egy égből hullott, forró meteort.
A kínai vendéglőbe, ahová járunk, először tudják kimondani a nevemet: rá van írva a könyv fedőlapjára.
Aztán egy másik csoda: az üzlet vezetőnőjének a szeme. Ismeri a fordítót! „Van nagy-nagy tudós! Codálatosz ember! Fiatal, szent!… Nagyon okosz!… Jű ce… Jó barát!…Van neki hosszú haj, és okosz feleség!… Várjál! Hívom telefon! – s már tárcsázik is. – Vagy itt van Budapest, vagy éppen Kína!” – súgja nekem, majd hirtelen megváltozik a hangja, s csillogó szemmel nevetve, boldogan, immár a Ji King anyanyelvén beszél. Peregnek a lelkes kínai szavak. Egy szót se értek. Aztán átadja a telefont! – „Szervusz, Péter…Itt Jü Ce-min!… Nagy boldogsággal dolgoztam a könyvön!… Találkozzunk, Péter, találkozzunk!”
S még annyit – és ez már valóban személyes vallomás.
Mindkét könyvet a fiamtól kaptam, ajándékba.
Ő lepett meg ezzel a két munkával a hetvenedik születésnapomra.
Az angol könyvet a születésnapomon adta át.
Már ezt is úgy vettem a kezembe, mint egy sohasem remélt csodát.
És a kínai könyvvel karácsonykor lepett meg.
Titokban dolgozott a fordítókkal, hosszú időn át.
Mindkét könyv most indul útjára.
Én úgy nézek utánuk, mint aki távolodó angyalokat lát. Még egy ideig hiszek bennük, de lehet, hogy holnapra kiderül, hogy nem is volt igaz az egész.
Csak álmodtam.
De a két könyv néhány példánya már itt van a kezemben.
Forgatom a lapjait.
És nem értem, ami történik velem.
