Válaszol a Jóskönyv – Hogyan tudom megcsinálni?
Az előző oldalon a színházról írtam.
Folytatom.
Hamlet kétségbeesetten látja, hogy anyja összeállt apja gyilkosával, Claudiusszal, a nagybátyjával.
Beleszeretett.
A színháztörténet egyik legdrámaibb jelenetében a királyfi rátör anyjára, szemébe vágja vádjait, majd a végén tanácsot ad szerencsétlen asszonynak, mitévő legyen.
„Kettéhasítád szivemet, fiam” – zokog a királyné.
Mire a királyfi azt mondja:
„Ó, hát hajítsd el a rosszabb felét
S kezdj a maradttal tisztább életet
… de bátyám ágyához ne menj:
Mutass erényt, ha nincs is. A szokás –
E szörny, ez ördög mely öntudatát
Elnyeli tetteinknek – angyal ebben…
Türtözzél ma éjjel;
És a holnap-éji megtartózkodás Könnyebb leend…
Mert képes a természet bélyegét
Kicserélni mintegy a Szokás, lebírni
Az ördögöt, vagy csuda hatalommal
Kidobni…”
Ez a lényeg. A „szokás”.
Megkaptad mondjuk a Sereg jósjelét (7-es).
Azt tanácsolja: szedd össze magad!
Vihar jön – és nem áll a hajó kormánya mögött lelked Kapitánya.
Találd meg!
Vedd át a hatalmat sorsod irányítása felett!
Légy a magad ura. Nem vagy az!
Vedd át az irányítást!
Parancsolj magadnak – s a körülményeidnek is.
Minden élethelyzetben hasznos, ha valaki önmaga ura (nem azonos az „önuralommal”, vigyázz! Mert az rendszerint elfojtás, viselkedés, kifelé való színjáték.). Itt azonban egy olyan sorshelyzet előtt állsz, amit az életben „háborúságnak” neveznek.
Békeidőben nem nagy baj, ha alszik a kapitány.
Az sem, ha egyáltalán nincs is kapitány.
Kínában akkoriban, mikor a Ji King született, nem volt még reguláris hadsereg.
Parasztok, kézművesek voltak, akik az első vészjelre hadba álltak.
Erre a helyzetre utal a Sereg jele.
Most kell a Kapitány!
De hogyan? Honnan? Miképpen szedjem össze magam?
Erre ad feleletet Hamlet.
Egy lusta, rossz szokásrendszert kell most megváltoztatnod.
Régóta élsz benne – és feltételes reflexszé vált.
Beleépült a lényedbe, a jellemedbe – és ezáltal a sorsodba.
„Ilyen vagyok!” – mondod.
A Ji King meg azt mondja:
„Ne légy ilyen!”
„De hogyan legyek más?”
„Úgy – tanácsolja Hamlet -, hogy ezentúl egy másik szokásrendszert kell kiépítened!”
Máról holnapra ez nem megy.
Hosszú ideig tartó és sokszor megismételt cselekvésekkel lettél olyan, amilyen vagy.
A jellem: megfagyott szokás.
Még az is, melyet születésünkkel hozunk magunkkal – csak ott egy előző életbeli szokásrendszert ismétlünk meg az új sorsban.
Amire rászoktál, arról le kell szoknod.
S ahogy a „rá” is a gyakran megismételt cselekvésektől vált valóra, a „le” is csak úgy tud működni.
Lépésenként tudod csak meghódítani a parancsnoki hidat.
Mindennap, minden órában, kis merészséggel.
És szívós akarattal.
Hirtelen, máról holnapra nem lehet megváltozni.
A lélek örökkévaló, de a benne lévő erők és jellegek változnak.
A legnagyobb változást az idő csinálja.
Csakhogy ez élettani működés.
„Magától” – csakis a testünk változik.
De a Lélekben minden változást csak a tudatosság, az értelem és a benső akarat tud előidézni.
„Magától” az ember tudatlan marad, primitív, félig állati, piszkos, rendetlen, műveletlen, neveletlen… és sorolhatnám még.
A Lélek csak „művi” úton változik át.
Innen a „művelés” és a „művészet” fogalma.
Művelni kell magunkat. Nap mint nap. Így leszünk gyávából bátrak.
