Mogyoró az étlapon
A bokros mogyoró (Corylus avella na) egész Euórpában, Elő-Ázsiában és részben Észak- Amerikában is elterjedt cserje. Előnyben részesíti az erdőszéleket, de a meg nem művelt területeken önálló csoportokat alkot, és akár 6 méter magasra is megnőhet. Kemény burokban lévő, eleinte sárga színű termései szeptember-október táján érnek meg, ekkorra színük barnára vált.
Augusztus közepétől kezdik el árusítani héjastul a friss terméseket, amelyek főként Dél- és Kelet-Európából, valamint az USA melegebb területeiről származnak. A hámozott mogyoró főképp Törökországból, a világ első számú mogyorótermelő országából érkezik. A kis-ázsiai ország a világ 90 országába exportál mogyorót, és a világ mogyorótermesztésének 75%-át birtokolja. Ha sötét, hűvös és száraz helyen tárolják, a héjas mogyoró két évig is eltartható. A hámozott termés azonban magas zsírtartalma miatt hamar megavasodik.
A szárított, pörkölt és őrölt mogyoróból különféle édességek készülnek: nugát, pralinék, csokoládé és kenyérre kenhető krém. A pörköletlen mogyoróból jó minőségű, hidegen sajtolt olajat nyernek, amely gazdag telítetlen zsírsavakban, valamint A- és E-vitaminban. A finom aromájú olajjal készülhet saláta, sőt gyümölcssaláta is – utóbbi esetben azonban csak takarékosan adagoljuk. Érdemes kipróbálni lila káposztából és gombából készült salátán is, amelybe szórhatunk mogyorót. Rendkívül ízletes a mogyoróolajos, citromos vinaigrette mártás is, amelyet blansírozott zöldségekhez ajánlunk.
A mogyorós sárgarépaleves és a csokoládés-mogyorós sütemény receptjét 2014. februári lapszámunkban olvshatják!
