A gombák lenyűgöző világa

A gombák bolygónk ökoszisztémájának szerves részét alkotják, már ősidők óta. Az eddig talált legöregebb gomba (Wisconsin, USA) életkorát 450 millió évre becsülik a szakértők. Sok laikus a gombákat (fungi) növényeknek (plantae) tartja, pedig valójában a gombák az élőlények egy teljesen külön csoportját alkotják. A gombákkal foglalkozó tudományág neve mikológia. A gombák valójában közelebbi rokonságban állnak az állatok világával (animalia), mint a növényekkel. A gombák és az állatok is a környezetükben lévő szerves anyagokkal táplálkoznak, amelyeket enzimeik segítségével lebontanak, majd glikogén formájában raktároznak. Ezzel szemben a növények glikogén helyett keményítőt termelnek, és főként a talajban lévő ásványi anyagokkal és fotoszintézis révén táplálkoznak. A fotoszintézis végterméke a növények zöld színét adó klorofill.

A gombák az állatok után a második legnagyobb állományú, szervezettel bíró élőlényfajtája. Ezzel a gombák kb. 6-10-szer többen vannak, mint a növények. A Föld legnagyobb gombáinak súlya kb. három kék bálna súlyának felel meg. Egy óriás tuskógomba, amelyet 2004-ben fedeztek fel egy svájci nemzeti parkban, 35 hektár méretűnek bizonyult. Egy másik, az USA-ban élő példány, amit „humongous fungus”-nak (gigantikus gomba) neveztek el, mert a talajban élő micéliuma 1000 hektáros hálózatot alkot, becsült súlya 544 tonna. Gombafonalainak (hifák) alkotta hálózata kb. egy méter mélyen hálózza be a talajt, korát 2400 évre becsülik a szakemberek.

A gombák alapvetően meghatározzák életünket

Anélkül, hogy észrevennénk, valamennyien nap mint nap kapcsolatban vagyunk a gombák világával. Itt vannak a sokak által kedvelt ehető gombák, a sampinyon, a vargánya, a rókagomba igen kedvelt képviselői a rendszeresen fogyasztott étkezési gombáknak. De gondoljunk csak a pékárukra, a sörfőzésre, a különféle erjesztett tejtermékekre. Élesztőgomba nélkül (Saccharomyces cerevisiae) ezek egyike sem létezne.

Nyilván mindenki hallott már a penicillinről (Penicillium notatum), ami az orvostudomány egyik legjelentősebb felfedezése volt, hiszen ennek a gombafajtának köszönhetjük az első antibiotikumot, amelyből azóta számos újfajta vegyületet sikerült előállítani. Vagy vegyük a ciklosporin nevű anyagot, amelyet norvég tömlősgombákból, a Tolypocladium inflatumból és a Cylindrocarpon lucidumból nyertek. E nélkül a hatóanyag nélkül lehetetlen lenne szervátültetéseket végrehajtani, ugyanis a ciklosporinnal lehet megakadályozni az átültetett szerv által kiváltott kilökődési reakciót.

Az ehető és gyógyhatású gombák mellett léteznek mérges gombák és különféle károkozó gombafajok is. A mérges fajták közül a legismertebbek a gyilkos és a légyölő galóca (Amanita phalloides, Amanita muscaria). Míg a légyölőgalóca-mérgezés prognózisa az esetek nagy hányadában jó, a halállal végződő gombamérgezések 90%-áért a gyilkos galóca felel. Tehát kellő gombaismeret hiányában kifejezetten kockázatos gombát gyűjteni, mert a kulináris élmény könnyen rémálommá válhat.

A kevésbé kedvelt gombák közé sorolható a kenyérpenész is (Rhizomus stolonifer), amely zöldes-kék szőrként jelenik meg a pékáruk és egyéb élelmiszerek felületén. A falakon és nyirkos helyiségek falán megjelenő fekete Cladosporium gomba kifejezetten kedveli a nedvességet. Az ilyen helyiségek levegője okozhat asztmát és allergiát. A káros gombák közül még megemlítendő a növényeket megtámadó lisztharmat is.

Gombák, növények, állatok

A mikológia tudományának egy ága a gombák potenciális gyógyhatásait kutatja. Idetartozik a gyógyhatások mellett egyes gombafajták egészségkárosító hatásainak kutatása is. Vannak gombák, amelyek súlyos fertőzést okoznak. Ez a másik fontos különbség a gombák és a növények között, hiszen a növények különféle mérgek révén „csak” mérgezéseket okozhatnak, de a gombákkal ellentétben nem tudnak minket megfertőzni.

Ami az életteret illeti, e téren is jelentős különbségekre bukkanunk. Míg a növények általában a földes, legalábbis homokos-köves közeget igénylik, a gombák főként a szerves eredetű élőhelyeket részesítik előnyben. Ez azt jelenti, hogy más élőlényekkel táplálkoznak, ezért sokan parazitáknak tartják őket. Ezenközben megfeledkeznek a gombák fontos lebontó tevékenységéről, ami a természetben nélkülözhetetlen a talaj tápanyagokkal való ellátása szempontjából. Ez azt jelenti, hogy a gombák nagy szolgálatot tesznek a növényeknek, hiszen tápanyagokkal gazdagítják a termőtalajt.

A gombáknak – az állatokkal ellentétben – nincs szája, sem tápcsatornája, ezért emésztőenzimeket termelnek, amelyek segítségével lebontják táplálékaik szöveteit. A talajban élő gombafonalak enzimeik segítségével a korhadó leveleket, a fát, sőt még a talajban élő férgeket is képesek „felszürcsölni”. Ezzel a gombák a természet szemetesei, minden szerves – akár növényi, akár állati eredetű – hulladékot lebontanak és átalakítanak. A biológia e tulajdonságuk alapján destruenseknek, magyarul lebontóknak nevezi őket. Nem létezik olyan szerves vegyület, amellyel a gombák ne tudnának megbirkózni. Terméseik szöveteiben mérgező anyagokat raktároznak, majd azokat kevésbé mérgező anyagokká bontják tovább, azaz fontos biokatalizátorok.

A fenti képességekből sok növény és állat is hasznot húz. Azzal, hogy a gombák lebontják a lehullott leveleket, ásványi anyagokat, pl. magnéziumot és káliumot bocsátanak a fák és egyéb növények rendelkezésére. Gombák hiányában ezek az anyagok hosszú ideig nem tudnának hasznosulni. Az összes növény 80-90%-ának fejlődését és növekedését gombák biztosítják. Gombák nélkül nem létezhetne az általunk ismert földi élet.

A mikoterápia felkeltette a tudomány érdeklődését

A mikoterápia a gombákkal, illetve gombák kivonatával gyógyít, illetve igyekszik megelőzni bizonyos betegségeket. Tudományos alapossággal egyelőre 12 gombát sikerült feltérképezni, amelyeket a modern mikoterápia a legkülönfélébb panaszok enyhítésére javasolja.

Idetartozik a shiitake, a maitake és a reishi gomba. Ázsiában és az USA-ban mindhárom alkalmazását engedélyezték (készítmények formájában) a rák kiegészítő kezelésében, és mindháromnak rengeteg pozitív hatást tulajdonítanak. Mindhárom gombának megvannak a maga fő hatóanyagai, amelyeknek különlegességét köszönheti.

• Fehérjék.
• Szénhidrátok (38–70%).
• Ballasztanyagok és rostok.
• Vitaminok: A (béta-karotin), B₅ (pantoténsav), B₉ (folsav) és D-vitamin.
• Ásványi anyagok: nátrium, kálium, foszfor, vas, réz, cink, szelén.
• Terpének (illóolajokban megtalálható szénhidrátvegyületek).
• Antioxidánsok: ergotionein (kéntartalmú aminosav) és polifenolok (rezveratrol).
• Lektinek (az immunrendszerre és a sejtek osztódására ható fehérjék).
• Béta-glükánok (rendkívül értékes poliszacharidok). In vitro kísérletekben citotoxikus hatásuk igazolódott, csakúgy, mint apoptózist (programozott sejthalál a ráksejtekben) kiváltó hatásuk. Emellett az is igazolódott, hogy ezek az anyagok gátolják a rákos sejtek áttétképző tulajdonságait és új véredények képződését a daganatokban.

Gombák csoportjának osztályozása

Orvosi szempontból a gombákat a nagy és kis méretű vagy mikroszkopikus gombák csoportjába osztályozzák. Utóbbiak termése 5 mm-nél kisebb, ezért szabad szemmel alig észlelhetők. Az ecsetpenész (Penicillium) kivételével az összes kis méretű gomba veszélyt jelent az emberi szervezetre. Igaz, hogy a mikroszkopikus gombák közül pl. a Candida gomba bizonyos mértéken alul fiziológiásnak, azaz normálisnak tekinthető (pl. a bélrendszerben), de sok esetben ezek a parányi gombák a szervezetbe jutva akadálytalanul szaporodnak, és súlyos fertőzést okozhatnak. A leggyakoribbak:

• Aspergillusfajták (az aszpergillózis kórokozói).
• A Candidafajták (túlszaporodva kandidózist, ill. legyengült immunrendszerű emberekben szájpenészt és ehhez hasonló fertőzést okoznak).
• Cryptococcus gombák (a kriptokokkózis nevű betegség kórokozói).
• Epidermophyták és trichophyták (a bőrgombásodás és körömgombásodás kórokozói).

Az antibiotikummal végzett kezelés is megváltoztatja a nyálkahártyák normális baktériumflórájának összetételét, aminek hatására a gombák elszaporodhatnak, mivel nincs elegendő számú ellenfelük vagy konkurensük, amelyek korlátoznák szaporodásukat. A következmény általában bélgyulladás, különféle nyálkahártya-gyulladások és bőrgyulladások, főként a száj, a nemi szervek, illetve minden testnyílás, ahol a bőr nyálkahártyában folytatódik.

Európában már a Kr. e. 5. században is használtak gyógygombákat

A nagy gombák közül főképp a mérges gombák, pl., a már említett légyölő galóca és a gyilkos galóca jelentik a fő veszélyt. Ugyanakkor a nagy gombák csoportjában találjuk a gyógyító gombák nagy részét is. Főként a hagyományos kínai gyógyászatban alkalmaznak évszázadok óta különféle gombákat. Ezekből vagy teákat főznek, vagy a gombát ételek formájában kapja a beteg. Azonban nem a kínai gyógyászat az egyetlen tradicionális orvosi rendszer, amely gombákat használ a gyógyításban. Európában, Afrikában és Amerikában is régóta ismert számos gyógyhatású gomba, amelyekkel már az ókor óta gyógyítanak. Leletek bizonyítják, hogy Európában már a Kr. e. 5. században is használtak gyógygombákat.

A mikoterápia a rák kezelésében egyre szélesebb körben kezd terjedni, kiegészítő, támogató jelleggel, mivel az erre ajánlott gombák egyrészt gátolják a ráksejtek osztódását, másrészt képesek enyhíteni az orvosi kezelések mellékhatásait, és általánosan roboráló, erősítő hatásúak. E rendkívüli hatások jó részét a gombákban található különleges poliszacharidoknak köszönhetjük. Emellett jelentős szerepet játszanak a mikoszterinek és a lektinek is. A mikoszterinek a gomba sejtjeinek membránjában található lipidek, amelyek szoros rokonságban állnak a zsírsavakkal. Mivel a gombasejtek sok tekintetben nagyon hasonlítanak az állati és az emberi sejtekre, a mikoszterinek támogatják sejtjeink regenerálódását, méghozzá meglepő hatékonysággal. A lektinek fehérjék, amelyek befolyásolják a sejtosztódást és immunrendszerünk aktivitását (citotoxikus hatás). Az onkológiában szintén használt fehér fagyöngy kivonatok fő hatóanyagai szintén lektinek.

Gombapor vagy kivonatok?

A gombákból készült termékeket étrendi kiegészítők formájában kínálják. A többnyire kapszulázott termékek vagy porított, szárított gombát, vagy a gombák kivonatát tartalmazzák. Az étrendi kiegészítők a hatályos jog szerint élelmiszernek minősülnek, ezért velük kapcsolatban egészségügyi hatásokat, javallatokat tilos feltüntetni, közölni. Ez azt jelenti, hogy egy-egy adott termékkel kapcsolatban az egészségre vonatkozó kijelentéseket, állításokat alaposan megvizsgálják és csak erősen korlátozott formában engedélyezik. A gyógygombákkal kapcsolatban, Európában egyelőre ilyen, hivatalosan engedélyezett javallatok nem léteznek.

A kereskedelemben kapható frissen szárított gomba, por, illetve kivonat. Fontos különbséget tenni a gombapor és a -kivonat között, mert a por lényegében szárított gombaőrlemény, míg a kivonat csak a vízben oldódó alkotóelemeket, de az összes fontos összetevőt tartalmazza. A gombakivonatok alkalmazása nagy múltra tekint vissza, és elmondható róluk, hogy valamivel könnyebben felszívódnak és könnyebben emészthetők, mint a teljes gombát tartalmazó porok, ugyanis a gombának vannak nehezen emészthető alkotórészei is. Súlyarányosan a kivonatok több hatóanyagot tartalmaznak, tehát hatásuk is erősebb, ha valamilyen betegség kezeléséről van szó. A gombaőrlemény és a -kivonat egyaránt gond nélkül alkalmazható nagyobb dózisokban is. Ennek ellenére betegség esetén mindig érdemes kikérni a témában jártas szakember véleményét.

Fotó: Adobe Stock