Paradigma – Kelet és Nyugat

A paradigma kifejezés társadalmi méretekben is használatos. A gondolkodásnak, a gondolatoknak, a hitnek, az értékeknek és a módszereknek egy adott társadalom – vagy szűkebben, egy közösség minden tagja által – elfogadott, közmegegyezésen alapuló összegzését jelenti.

A paradigma jelentősége abban áll, hogy az ember néha krízisbe, konfliktusba kerül meglévő véleménye, beállítottsága, hite, hiedelmei, gondolatai, ismeretei ellentmondásossága miatt, és ezeket csak átfogó véleményváltoztatással tudja feloldani, vagyis paradigmaváltással. A társadalmi méretű paradigmaváltásra akkor szokott sor kerülni, ha a lakosság nagy részében áll fenn hasonló konfliktus, és csupán a gondolkodás, hozzáállás megváltoztatásával tud alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz.

A nyugati típusú, modern és a posztmodern kornak nevezett korszakok alapproblémája, hogy a mai világban nincs a tudás megalapozásának egységes elfogadható módja. Nincsenek meg a tradíciók előnyei, nincsenek múltba vezető gyökerek, nincs hit, és a vallásos könyvekre való támaszkodás is bizonytalan. Nincs már igazi hitünk sem a tudományos materializmusban, sem a hegeli idealizmusban. Az abszolút tudás fogalma és elérésének lehetősége elmúlt. De akkor hogyan tudjuk megalapozni önmagunk megértését?

Egyes nyugati gondolkodók, filozófusok, fizikusok, gyógyítók már nagyon korán felismerték, hogy a keleti gondolkodásmódtól sokat lehet tanulni. Elsősorban a világ és benne az ember szemléletét, a lineáris gondolkodásmód helyett a hálózatos rendszerek értelmezését, az analizáló szemléletmód és módszertan helyett a szintetizálót, a részek helyett az egész vizsgálatát és a törvényszerűségek feltárását. Manapság nagyon sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy a keleti tanításokat, az ősi tudást újra kell gondolni, azért, hogy a keleti tanításokat és a Nyugat szellemi eredményeit ötvözzük. Hogy a Föld lakossága egységes egészet képez, és nem különíthető el keletire és nyugatira. Hogy nem beszélhetünk keleti és nyugati típusokról, hogy nem beszélhetünk ázsiai gondolkodásról és nyugati fölényről.

Paradigmaváltás – megújulásra váró Kelet és Nyugat

Azt is látnunk kell, hogy nemcsak a Nyugatnak van szüksége a keleti módszerekre, hanem ez fordítva is igaz. A fejlett keleti országok ráléptek egy igen gyors, nyugati típusú fejlődési folyamatra. Egy napi hír: Szöulban a háztartások internet-hozzáférése megközelítette a 100%-ot. De gondolhatunk Kína gazdasági mutatóira is. Ezzel együtt ezeknek a területeknek a lakossága még nem vesztette el kapcsolatát a közvetlen múltat jelentő tradíciókkal, gondolkodásmóddal. A mitikus szint még élő napi gyakorlat. Bár például a kultúra éppen most vált ott is a nyugati típusú racionális-mentális síkra. Ez a globalizáció velejárója.

A keleti filozófiai és pszichológiai irányzatokban van egy közös, jellegzetes különbség a nyugatiakhoz képest. Ezek a filozófiai tartalmak mindig másodlagos kísérői a meditációs gyakorlatoknak. A tudást nem lehet könyvekből megtanulni, csak gyakorlatokból és a közösségi életen keresztül. Ez az egységes magja, tartalma az összes keleti rendszernek. Keleten is az a cél a gyakorlatok elsajátítása során, hogy a gyakorló exoterikus – azaz kifelé forduló állapotból ezoterikus – azaz befelé irányulttá váljon. Más út nincs, csak különböző technikák vannak. Szinte mindegy, hogy valaki a tradicionális keleti módszerek, gyakorlatok, iskolák közül melyiket sajátítja el, melyiket gyakorolja. Lehet jóga, csi-kung, taj-csi, meditációs gyakorlatok, különböző harcművészetek stb. A gyakorlatok elsajátítása és az ahhoz kapcsolódó filozófiai mélység az, mely teljesebb életet eredményez neki és a környezetében élőknek egyaránt. A mindennapi külső problémákban őrlődő lélek harmonikus egyensúlyi állapotba kerül. 

A keleti módszerek segítségével mi, nyugati emberek is stresszmentesebbé, bölcsebbé, elmélyültebbé, sikeresebbé tehetjük az életünket. Ezzel lehetőségünk lesz elkerülni a gondolati és a külső-belső környezetszennyezéssel előbb-utóbb együtt járó testi-lelki problémákat, a megjelenő betegségeket.

Tehát a keleti gondolkodásmód paradigmájával, nevezhetjük a folyamatot paradigmaváltásnak vagy integrációnak, a társadalom és benne az ember csak nyerhet. De megújulásra vár a filozófia, a pszichológia, az egészségügy, a pszichoterápia, a politika, a gazdasági élet, a művészetek, az ökológia, a spiritualitás is, és még sorolhatnánk.

És reméljük, hogy lesznek olyan helyek, melyek kapcsolódást teremtenek belső céljainkhoz, ahol kapcsolatot teremthetünk a másképp és hasonlóan gondolkodókkal. Ahol előadásokon és gyakorlati foglalkozásokon szellemünk és testünk táplálékhoz jut. Helyek, ahol talán egyszer, félszavakból is megértjük egymást.

Fotó: Shutterstock