Gyermekek akupunktúrája

Jóllehet az energetikában jártas gyógyító és a laikus is bátran gondolhatná, hogy a gyermek ugyanolyan meridián- és pontrendszerrel rendelkezik, mint a felnőtt, mégis a reakciók miatt már a Song-dinasztia idején (960-1279) a gyermekek kezelése a hagyományos kezelésen belül külön ismereteket is igényelt. Európában is sok ilyen jellegű orvosképzésben azt tanítják, hogy kisgyermeket a hetedik életév előtt lehetőleg ne kezeljünk akupunktúrával.

Mindez csak nagyon korlátozottan igaz, több okból is. A mai, általában kétfajta fémből készült (bimetál), egyszer használatos tűk átmérője 0,1 mm, vagyis a szúnyogcsípésnél is kisebb fájdalmat okoz, és a gyerekek általában kiválóan tűrik. Másrészről akupunktúrás pontok ingerlése nem csak a tűk beszúrásával történhet. Ezeken az „elektromosan előnyös helyeken” az energiaáramlás biztosítását, az energiával való feltöltést, vagy a teltség esetén szétszórását végezhetjük a következő módokon:

– Moxával (gyógynövény-keverékes cigaretta égetése a pont felett).

– Lágylézerrel.

– Speciális mágnessel, például olyan kis kalapáccsal, amelynek nyelébe és fejébe különféle erősségű állandó mágneseket szereltek be, és a gömbös vagy „szilvafás” végével sokfajta stimuláció végezhető.

– A hagyományos akupunktúrás tű másik végén lévő fémhurkocskával végzett különböző manőverek is biztosítják az energia-egyensúly visszaállítását.

– Kezelhetünk a japán gyermekakupunktúra (Shoni Shin) speciális tűivel, s végül, de nem utolsósorban

– végezhetünk akupresszúrát ujjal, akár meridiánmasszázzsal egybekötve.

Mitől betegszik meg a gyermek?

Mindenekelőtt a kínai orvoslásban felsorolt külső kórokok felelősek a harmóniavesztésért. Ezek a szél, a hideg, a nedvesség, a szárazság, a hőség és a „nyári hőség”. Ha ezek aztán sokáig hatnak, akkor tartós maradványokat okoznak, mint például a duzzadt nyirokcsomók, így ezek vizsgálata igen fontos. A mai modern világban a külső tényezők között nem szabad elfelejtkeznünk a különböző oltásoknak az energia- háztartásra kifejtett, sokszor negatív hatásairól sem!

Nagyon fontos szerep jut a megbetegedéseknél a táplálkozásnak. Nagyon sok gyerek allergiás a tehéntejre, sokszor túl korai a szoptatás elhagyása, és a nem megfelelően emészthető vagy allergizáló összetevőkkel rendelkező táplálékokkal való pótlása.

Az anamnézis felvételével és az energetikai felmérésekkel kideríthetők a pszichés károsító tényezők is. Ilyenek a terhesség alatti stressz, a mama családi vagy munkahelyi konfliktusainak áthangolódása a magzatra, a dohányzás ártalmai, a szülési trauma. Nagyobb gyermekek esetében a túlzott iskolai elvárások sértik a csit, vagyis zavarják a normál energiaáramlást, csökkentik az energiaszintet. 

Mindennek alvászavarok, izgatottság, különböző vegetatív idegrendszeri zavarok, emésztőrendszeri problémák lehetnek a következményei.

A kezelések természetesen a diagnózis felállításával kezdődnek, ami a kínai orvoslásban is rendkívül nagy felkészültséget és intuíciót követel meg. A gyermekeknél azonban „az 1000 ok” mentén a leggyakrabban kétféle alkati típus könnyíti meg az alapvető tájékozódást. Vannak a „teltségtípusú” (Si) gyermekek, amelyeknél inkább a szedálás, az energiapangás oldása a teendő, valamint a „hiánytípusú” (Hszü) kicsik, akiknél erősíteni, tonizálni, feltölteni szükséges.

A Si karakterű gyermekek jellemzői, ahol leginkább táplálékfelhalmozódásról, pangásról van szó, a következők:

• orrfolyás;

• zöldes árnyalat a száj körül;

• pirospozsgás arcocska;

• sugárzó szemek;

• hasmenés és szorulás váltakozva;

• a has dobszerűen domborodik;

• időnként savas hányás.

A „Hszü” gyermek (általában lép-csi-hiányos) fő ismérvei a következők:

• gyenge étvágy, nagyon válogatós, kevés fajta ételt hajlandó elfogadni;

• a bőr halvány, néha szürkés árnyalatú;

• fénytelen szemek;

• nagy alvásigény, napközben is;

• laza széklet vagy szorulásos hajlam;

• nyákok és nedvesség felgyülemlésére való hajlam;

• könnyen kap meg fertőző betegségeket, és nehezen lábal ki belőlük;

• „pipaszár” végtagok, fejletlen, ernyedt izomzat. 

A gyerekeknél az emésztőrendszer elsődleges jelentőségű, hiszen a születés után rövid idő alatt meg kell duplázniuk testsúlyukat. A későbbiekben is a táplálék megfelelő emésztése, felszívódása, beépülése a sejtekbe a gyors fejlődés alapja, így a fenti beosztás szerinti diagnózis és a következményes terápia sok egyéb rendellenességnek is elejét veszi, illetve azok az emésztőrendszer funkcionális harmóniájával lényegesen javulnak vagy megszűnnek. Sokfajta technikát alkalmaznak, amit külön-külön el kell sajátítani. Érdekes például, hogy a csecsemőknél a gyors energetikai reakciók miatt éppen hogy csak beszúrják, majd gyorsan eltávolítják a tűket. Szabályként azt tartják, hogy életévenként egy perccel kell növelni a tűkkel való kezelés idejét, majd 14 éves kortól felfelé a 20 perces kezelés a megszívlelendő.

Speciális pontokat is javasolnak a kicsik kezeléséhez, amelyek részben a hagyományos meridiánokon kívül esnek. A fenti két alaptípusnál például a következő jó hatású kombinációkat javasolják:

A Si típusú gyermek táplálékpangásának s így emésztési zavarainak megszüntetéséhez – leginkább kis véreztetéssel – a II-V. ujj tenyéri felszínének az 1. és 2 második ujjperc közötti redő közepén található pontok bizonyultak hatásosnak. Ezek az ún. Sifeng pontok.

A Hszü típusú gyereknél moxával vagy lézerrel kezelt meridiánpontok mellett igen jó hatású nyákoldó pont a IV. nyaki csigolya nyúlványától egy hüvelykujjnyi távolságra elhelyezkedő meridiánon kívüli Paj Lao pont kezelése. 

Mindkét típusnál igen hatásosnak bizonyult például a fülfájások, illetve a kezdődő középfülgyulladások esetében az ún. hármas energetizáló 2. pontjának ellenoldali kezelése. 

Egy különleges technika, a japán Shoni Shin

Egy 2500 éves kínai akupunktúrás alapműben, a Huang Ti Nej Csingben, a Sárga Császár belgyógyászati könyvében, kilencfajta akupunktúrás tű leírását találjuk meg. Ezek közül egyesek nem is szúrásra készültek, hanem – mivel végük tompított volt – csak a speciális pontok ingerlésére szolgált. Ennek ihletésére fejlesztették ki Japánban mintegy 250 évvel ezelőtt azt a gyermekgyógyászati módszert, amely neminvazív technikákon alapul Ez a Shoni Shin (Shoni = gyermek, Shin = tűszúrásos gyógymód).

A módszer elsősorban Oszaka körzetében szült különböző iskolákat. A leghíresebb ilyen intézmény a Sutezo Tanioka által 1888-ban alapított Taishi Hari-iskola volt. Sutezo, aki papoktató volt, 1931-ben halt meg 77 éves korában, és utána fia, Kentaro vette át az intézmény irányítását. Ő fejlesztette ki a gyermekakupunktúrának ezt a különleges változatát, amelyet aztán az ő fia, Masanori finomított tovább.

A módszer azután csak 2002-ben kezdett Európában is elterjedni. Mivel azonban ennél a terápiás eljárásnál végül is nem szúrják meg a kicsiket, mind a gyermekek, mind a szülők részéről egyre elfogadottabb lett a Shoni Shin. A speciális eszközökkel simogatás, masszázs, kopácsolás, nyomás gyakorlására kerül sor a megfelelő meridiánokon, reflexzónákon, akupunktúrás pontokon. Ennél a módszernél is maximálisan figyelembe kell venni a gyermek alkatát, s e szerint történik a kezelés intenzitása és időtartama. Az alkati diagnózisnak pedig fontos eleme a gyermek bőrén végzett tapintásos vizsgálat.

A felhasználási területek

A Shoni Shin terápiás hatása elsősorban a központi és a vegetatív idegrendszerre történő reguláció következtében alakul ki. Ebből kifolyólag mindenekelőtt az újszülöttek és a csecsemők, valamint az iskolaérettség előtt lévő gyermekek korosztályában alkalmazzák előszeretettel. A hatás legmarkánsabban a fejlődési lassúsággal „megáldott” vagy a fertőzésre hajlamosabb gyermekek esetében lesz igen kifejezett. Azok a területek, amelyeken a Shoni Shint a leginkább ajánlják, a következők:

• sírós, nyafogós csecsemők;

• emésztési zavarok;

• étvágytalanság;

• hiperaktivitás;

• alvászavarok, sírással, kiabálással vagy a nélkül;

• agresszivitás;

• koncentrációs zavarok;

• ágybavizelés;

• allergiák;

• felső légúti hurutok, asztma.

Természetesen a Shoni Shint szükség esetén egyéb terápiaformákkal is kombinálni kell. A különböző tartáshibáknál feltétlenül alkalmazni kell az oszteopátiának a helyreállító módszereit. Ez a fajta manuálterápia például olyan esetekben elengedhetetlen, amikor a gyermek a fejét oldalsó kényszertartásban tartja. Ez az ún. KISS-tünetegyüttes (németül Kopfgelenk-Induzierte Symmetrie-Störung). Ilyenkor a kicsi feje kényszeresen jobbra fordul, s ennek következtében csak az egyik mellből tud szopni. Amint a másik mellre akarják helyezni, vad sírásba kezd. Emellett nedves tenyerek és talpak, valamint kifejezett emésztési zavarok is jellemzik ezt a tünetegyüttest. Tisztában kell lennünk azzal, hogy minden szerkezetbéli eltérés negatívan befolyásolja a szervezet energetikai vázát, az élettanilag „előírt” energiaáramlási útvonalakat, ritmust.

A testi, szerkezeti harmónia mellett a finomenergetikai egyensúly helyreállításában a gyermekgyógyászat legnagyobb segítsége a homeopátia. A megfelelő alkati szer megtalálása és a tüneti szer helyes kiválasztása nem csak meggyorsítja a gyógyulási folyamatot, hanem egészen más jelentősége is van. A fent említett kombinált kezelések oki jellegűek, és biztosítják, hogy a kezelések eredménye nem csak átmeneti, hanem tartós is lesz. A gyermek immunrendszere megerősödik, és hosszú távon sokkal jobban fog ellenállni a testi-lelki megpróbáltatásoknak és a fertőzéseket előidéző baktériumoknak, vírusoknak, gombáknak.

A gyermekakupunktúránál sokkal inkább, mint a felnőttakupunktúránál, érvényes az az alapszabály, hogy minél gyengédebben dolgozunk, annál kifejezettebb a hatás. A kezeléseknél a legfontosabb, hogy a gyermek alkatát, lelki adottságait és az aktuális energiaállapotot a lehető legkomplexebb módon, igazi holisztikus szemlélettel vegyük figyelembe. Amennyiben a testre és az energetikai rendszerre ható terápiákat gondosan megtervezve és együttesen alkalmazzuk, úgy a gyermek, a szülők és a terapeuta is igazán boldog lehet, mert mind a megelőzés, mind a gyógyítás területén egyaránt kiváló és tartós eredmények fognak megszületni.