Korunk "pestise" a stressz, avagy a diszstressz?

Nap mint nap „csépeljük” ezt a szót, s olyannyira sikerült „elcsépelnünk”, hogy a jelentés valódi tartalma elveszett belőle. Gyakran mondjuk: „Stresszes napom volt!”, „Ne stresszelj!” Ezek szerint a mindennapokban a stressz alatt az idegességet értjük. Ez utóbbi valójában azonban egy „stresszor”, mely a stresszt kiváltja, Selye János, a stresszelmélet megalkotója szerint.

Hát akkor mi is a stressz?

Az élő szervezet nem specifikus válasza bármilyen természetű megterhelésre, igénybevételre. Azonnal kiderül ebből, hogy téves a pejoratív értelmezése a stressznek, hisz stressz nélkül nincs élet. Csak a halott szervezet nem reagál az őt ért ingerekre, stresszorokra.

És akkor mi a stresszor?

Mindaz, aminek az élő szervezet és annak sejtjei nap nap után ki vannak téve.

Stresszor az idegfeszültség, az akár pozitív, akár negatív érzelmi hatás.

Stresszor a vegyszer.

Stresszor a méreg, stresszorok a kémiai anyagok.

Stresszor a szervezetet ért fizikai behatás, például a hideg, a meleg, a sugárzások, a mechanikai ártalmak.

Stresszor végül minden a szervezetbe betolakodó mikroba: baktérium, vírus, gomba, féreg stb.

A stresszor lehet kellemes és kellemetlen. Az öröm, a kellemes meglepetés mint pozitív stresszorok stresszt eredményeznek. A negatív stresszor diszstresszt, káros stresszt okoz, pl. egy szerelmi csalódás, egy egzisztenciális kilátástalanság, bizonytalanság, féltékenység, gyűlölet, harag, bosszúvágy, reménytelenség.

Mi történik a szervezetet ért ingerek, stresszorok hatására?

Létrejön a biológiai stressz-szindróma, vagy a
G. A. S., a generális adaptációs szindróma, melynek szakaszait az ábra mutatja.

Biológiai folyamatok indulnak el a hipotalamusz, hipofízis, mellékvesekéreg, mellékvesevelő főútvonalon. Beindul a mellékvesekéregben a glikokortikoid, a mellékvesevelőben az adrenalin, noadrenalin termelése.

Vagyis a szervezet neurohumorális „védekező” reakcióba kezd a „támadás” ellen, a homeosztázis, azaz a belső miliő helyreállítására.

A szervezet az őt ért stresszorokra különbözőképpen tud válaszolni, egyrészt szintoxikusan, amikor a kortikoidok révén a szervezet tolerálja az őt ért támadást vagy stresszort, másrészt katatoxikusan, amikor lebontó enzimek révén a szervezet a támadás, a „stresszor” ellen felveszi a harcot és visszatámad.

Már 1936 óta tudjuk, hogy ha az élőlényt stresszor éri, a mellékvesekérge megnagyobbodik, a csecsemőmirigye és nyirokcsomói sorvadnak, a gyomrában fekélyek keletkeznek, a mellékvesevelőjében fokozódik az adrenalintermelés.

Hogy a stressz hatására az adott egyén miként betegszik meg, az főleg az öröklött és szerzett (belső és külső) kondicionálástól függ.

Újabb megfigyelések szerint a tartós stresszhatásokra a hipokampuszban a piramissejtek szövevényessége, illetve a szemcsesejtek újratermelődése csökken.

Egy bizonyos, ha jól mondjuk, ha nem, egyre nagyobb terhelés, inger, mondhatni tengernyi stresszor az, ami miatt szervezetünk nem stresszel, de diszstresszel válaszol. Teszi ezt azért, hogy a megnövekedett terheléshez alkalmazkodni tudjon. Hiába mondta Selye, hogy a stressz az élet sava borsa, ha túlzott az igénybevétel.

Hiába hirdeti Selye, hogy „Harcolj mindig, ha a cél nemes, de ne állj ellen, ha nem érdemes!” Mi sajnos ellenállunk! Mégpedig emberfelettit teljesítünk, mert ezt diktálja a pénz diktatúrája, a hedonista világ, ahol a pénz már nem eszköz, hanem cél. Igen, ebben a világban ellenállunk a természet törvényeinek. Szervezetünk „diszstresszel”, mérhetetlen energiát használva fel legyengíti immunrendszerünket. Az eredmény: Európa lassan 1/3-a immunbeteg (allergiás).

És mi ennek a terápiája?

Tartósan a „stressz hormonja”, a kortikoid, amely az immunrendszert tovább deprimálja!

Nem ördögi ez a kör? Jó lenne ráébredni: „mindenki a maga orvosa”! Ennek következtében mindenkinek meg kell találnia az életútján, céljain túl azt az életformát, mely harmonikusan stresszel telivé teszi életét, szervezetét. Mint ahogyan a túl sok inger eredménye a diszstressz, úgy a túl kevés is megbetegít.

Ha pedig valaki már megbetegedett, pl. allergiás lett, akkor szükséges az energetikai szemlélet is! Ezzel mérhető, hogy milyen nagy volt az igénybevétel (pl. Voll-módszerrel). Ha nem változtatunk a gondolkodásmódunkon, akkor akármilyen csodagyógyszer, módszer sem fog segíteni, esetleg csak átmenetileg.

Diszstresszcsökkentő lehet egy kellemes séta, meditáció, agykontroll (alfa-állapot), jóga, nem megterhelő sport (mert a megterhelő szintén megbetegíthet). Az egyénre szabott, tesztelt homeopátiás, izopátiás és legfőképp alkati szerek a diszstresszt bizonyosan kivédik.

Ne feledjék, jóból is megárt a sok, de a kevés is, így van ez a stresszel is.

Sok kellemes, diszstressz nélküli stresszt kívánok!  (x)