YNSA– az új skalpakupunktúra

A módszer – a fül- és a kézakupunktúrához hasonlóan – jelentős mértékben különbözik a klasszikus testakupunktúrától és önálló szabályok alapján kell alkalmazni.

Ennek a rendkívüli akupunktúrás eljárásnak az alapfilozófiája a következő: testünk minden része, funkciója mikrorendszerekben, más néven szomatotópokban (területekben) tükröződik. Ilyen szomatotópokat testszerte sokfelé találunk, többek között a fejbőrön is. Ez azt jelenti, hogy a fej meghatározott területein léteznek olyan pontok, amelyek szoros kapcsolatban állnak minden egyes szervünkkel, testrészünkkel.

Dr. Toshikatsu Yamamoto rendkívül hatékony akupunktúraformát fedezett fel: az YNSA skalpakupunktúrát. A módszer bármely más gyógymóddal kombinálható. Dr. Yamamoto és dr. Schockert kezelés közben

Ezeket a pontokat szúrják meg a terapeuták hagyományos akupunktúrás tűkkel, gyakran hihetetlen eredménnyel. Az YNSA módszer fő indikációi a krónikus fájdalmak, pl. migrén, ízületi és gerincfájdalmak, de az agyvérzés, bénulások és az álmatlanság kezelésében is nagyon szép eredményeket lehet vele elérni. Ezzel azonban nem merült ki a sikerlista.

A véletlen műve

A rendszer kidolgozására dr. Yamamoto így emlékszik vissza: „Mielőtt akupunktúrával kezdtem foglalkozni, sok injekciós kezelést végeztem helyi érzéstelenítővel. Az érzéstelenítő hatóanyagot mindig vízzel hígítottam. Egy alkalommal a vízhez elfelejtettem érzéstelenítőt felszívni a fecskendőbe. Az injekció a víz miatt nagyon fájdalmas volt a páciensnek, de a hölgy másnap visszajött, és újabb fájdalmas injekciót kért.

Az YNSA módszerében a terapeutának mindössze 5 bázispont és 12 ún. Y-pont közül kell választania, míg a klasszikus akupunktúra rendszerében 360 pont létezik

A fájdalmak, amelyekkel a kezelésre járt, teljesen megszűntek, és azt akarta, hogy ne is újuljanak ki, ezért kérte az injekció megismétlését.” A módszert kipróbálta más betegeken is. „Amikor egy vállfájdalomra panaszkodó páciensnek beadtam egy injekciót, és a beteg furcsa, bizsergő, zsibbadó érzésről számolt be egy távoli testtájon, arra nem tudtam anatómiai magyarázatot adni” – emlékszik vissza. Egy tapasztalt masszőrtől ekkortájt kapott egy akupunktúrás témájú könyvet. Hallott már erről az ősi gyógymódról, de nem sokat tudott róla. Dr. Yamamoto intenzíven tanulmányozni kezdte a meridiánok lefutását, és megtanulta, hogyan lehet a leblokkolt energiaáramlást finom tűszúrásokkal újraindítani. „Vegyes érzésekkel kezdtem el az injekciók helyett akupunktúrás tűket használni a betegek kezelésére, de fáradozásaimat siker koronázta.”

De hogyan vezetett mindez a különleges, újfajta akupunktúrához? Dr. Yamamoto olvasta az akkortájt publikált kínai skalpakupunktúráról szóló beszámolókat. Kínában e módszert főként bénulások kezelésében használták. Elhatározta, hogy kipróbálja a módszert bénult betegein. Egy agyvérzésen átesett, féloldali bénulásban szenvedett nő betegén tette az első kísérletet, de nem aratott vele sikert. Ekkor minden bénult betegen ujjbeggyel elkezdte keresni a nyomásérzékeny pontokat. Egy rendkívül érzékeny páciens egy alkalommal jelezte, hogy puszta nyomás hatására némi javulást tapasztalt a karjában. Ekkor fedezte fel az első Yamamotopontot a homlokon. Biztos volt benne, hogy léteznek más, terápiás szempontból alkalmazható pontok a fejen. Ettől kezdve módszeresen kereste az újabb pontokat. Amikor módszerét egy nemzetközi kongresszuson bemutatta, terápiás rendszere az öt ún. bázispontból állt, amelyek a homlokon, a természetes hajhatár mentén helyezkednek el. Később ezeket további pontokkal egészítette ki, főként a 12 Y-ponttal, amelyek a halántékon találhatók.

Hogyan találják meg a kezelendő pontokat?

Mielőtt egy tűt beszúrnak, meg kell találni a megfelelő pontokat. Azt is meg kell határozni, hogy melyik oldalon végezzék a kezelést. Dr. Yamamoto erre is talált megoldást. A precíz kezelés érdekében a terapeuta a hasfalon, ill. a nyakon végez tapintásos vizsgálatot. A hasfali diagnózist az ősi kínai akupunktúrás rendszerben is sikerrel alkalmazták.

A hagyományos kínai orvoslást végző orvosok szerint a hason olyan területek vannak, amelyek érzékenysége tükrözi bizonyos szervek állapotát. Dr. Yamamoto ennek megfelelően szintén talált 12 tesztzónát, amelyek a 12 Y-ponttal társíthatók. Hasonló tesztzónák találhatók a nyakon is, de ezeket nehezebb megtalálni.

A terapeuta a hasfalon és a nyakon megtapintja az összes zónát, és érzékeny pontokat, csomókat, keményedéseket stb. keres. A lelet alapján a halántékon felkeresi a zónához tartozó Y-pontot, és megszúrja azt. Ennek hatására megszűnik a tesztzónán a vizsgálatkor tapasztalt érzékenység. Ez egyúttal visszajelzés is a terapeutának: ha a kérdéses zóna nem „jelez”, jól eltalálta a pontot. Ha nem, meg kell igazítani, vagy pontosítani kell a megszúrandó területet. Ha minden tesztzónán megszűnik az érzékenység, a páciens javulást észlel.

Dr. Yamamoto tudományos kutatások segítségével igazolta, hogy módszerével sikeresen kezelhetők az akut és krónikus mozgásszervrendszeri megbetegedések. Különösen a bénult betegek reagálnak nagyon jól az akupunktúra e különleges formájára. Dr. Yamamoto azonban módszerének hatékonyságát belsőszervi rendellenességek, neurológiai és allergiás betegségek, gyulladások esetében is igazolta.

YNSA a tudomány szemszögéből

Miután a japán orvos sikereiről tudomást szerzett a szakma, a német egyetemi klinikákon, többek között a Bonni Egyetemen, tudományos vizsgálatnak vetették alá a módszert. A vizsgálat célja az YNSA hatékonyságának objektív kimutatása agyvérzéses betegekben. A vizsgálatban 23 agyvérzésen átesett beteget vizsgáltak, akiket dr. Yamamoto és dr. Schockert kezelt. A betegek közül 8 nő és 15 férfi volt, életkoruk 38-tól 86 évig terjedt. Az eredményeket ultrahangos topometriával ellenőrizték. Ennek lényege, hogy a páciensek ruhájára kis adókészülékeket ragasztottak, amelyeket mozgás közben érzékelt egy vevőrendszer. Az eredményeket képpé alakítva számítógépen lehet megtekinteni. Ezzel pontosan nyomon követhető és mérhető minden mozdulat.

Dr. Schockert a következőképpen foglalja össze a mérés eredményeit: A 23 személyből 17-en panaszaik enyhüléséről számoltak be. Tizenketten a bénult végtagok mozgékonyságának javulását tapasztalták. Az eredmények biztatóak, ezért a kísérletet vezető orvosok szerint az agyvérzés kezelésében hasznos lehet az akupunktúra, gyógytornával kombinálva. Ennek ellenére kevesen érdeklődnek a módszer iránt, és a betegbiztosítók sem hajlandók téríteni a kezelés költségeit.

Felmerülhet még a kérdés, hogy mi történik azokkal a páciensekkel, akik irtóznak a tűktől. Létezik erre is alternatíva, a lézerakupunktúra. A lágylézersugárral a tűhöz hasonló jó eredményeket lehet elérni, és a kezelés teljesen fájdalommentes.