Győzzük le a krónikus fáradtság szindrómát!

Az ez­red­for­du­ló ki­hí­vá­sait, a tár­sa­dal­mi és szo­ciá­lis ter­he­ket, az ál­lan­dó meg­fe­le­lé­si kény­szert, az in­ter­per­szo­ná­lis kap­cso­la­tok za­va­rait, az ur­ba­ni­zá­ci­ós ár­tal­ma­kat ko­runk em­be­re egy­re ke­vés­bé ké­pes elvi­sel­ni. Min­daz, amit a fej­lő­dés vív­má­nya­inak hit­tünk, most ma­ga alá te­me­ti a tár­sa­da­lom egy­re nö­vek­vő há­nya­dát. A ro­ha­nó élet­for­ma, ami egy­ben moz­gás­hiánnyal tár­sul, a mű­é­lel­mi­sze­rek, a vegy­sze­rek El­do­rá­dó­ja, a le­ve­gő, a víz, az egész kör­nye­zet el­tor­zult rend­sze­re tön­kre­te­szi éle­tün­ket, szin­te min­den szin­ten.

Az em­ber ere­den­dő­en a Ter­mé­szet gyer­me­ke, s mint ilyen, a Ter­mé­szet­ből szár­ma­zó ul­t­ra­fi­nom rit­mi­zá­ló je­lek­kel kom­mu­ni­kál kör­nye­ze­té­vel, s ezek­nek a jel­rend­sze­rek­nek a se­gít­sé­gé­vel vég­zi adap­tá­ci­ós és alap­re­gu­lá­ci­ós fe­la­da­tait. Amennyi­ben a ter­mé­sze­tes jel­rend­szer­rel a kap­cso­lat za­vart, s he­lyet­te a be­ve­ze­tő­ben em­lí­tett nem él­te­tő, ha­nem dest­ruk­tív rend­sze­rek­kel áll kap­cso­lat­ban, az is­me­re­te­ink sze­rint stresszár­ta­lom­nak te­kint­he­tő.

A krónikus fáradtság szindróma tünetei

A tu­do­mány mai ál­lá­sa sze­rint az adap­tá­ci­ós és alap­re­gu­lá­ci­ós za­va­rok funk­cio­ná­lis szin­ten kü­lön­fé­le pa­na­szo­kat okoz­hat­nak az em­be­ri szer­ve­zet­ben. El­ső­sor­ban pszi­chés elvál­to­zá­sok­kal kell szá­mol­nunk. Az ál­lan­dó­sult ki­al­vat­lan­ság ól­mos, mo­no­ton, ön­len­dü­let­ből szár­ma­zó mun­ka­vég­zés­sel tár­sul. Je­lent­ke­zik a kró­ni­kus fá­radt­ság, kör­nye­zet irán­ti ér­dek­te­len­ség, kon­cen­trá­ci­ós ké­pes­ség rész­le­ges vagy tel­jes za­va­ra, be­fe­lé­for­dult­ság, ön­vá­das­ko­dás, szél­ső­sé­ge­sen in­ga­do­zó lel­ki ál­la­pot, amely a de­presszív meg­nyil­vá­nu­lá­so­kon ke­resz­tül a né­ma zo­ko­gá­son át az egé­szen fel­do­bott ál­la­po­tig ter­jed­het, bűn­tu­dat a még el nem vég­zett fe­la­da­tok miatt stb., stb.

Ezt kö­ve­tik az im­mu­no­ló­giai za­va­rok, töb­bek közt tar­tós hő­emel­ke­dé­ses ál­la­pot, amit sem­mi­lyen in­fek­cio­ná­lis ok­kal sem le­het ma­gya­ráz­ni. Szin­tén im­mu­no­ló­giai za­var­ra utal­nak a meg­na­gyob­bo­dott nyi­rok­cso­mók el­ső­sor­ban a nya­kon, az áll alatt, de elő­for­dul­hat a hó­n­al­já­rok­ban, a lá­gyék­csa­tor­ná­ban, de a ha­si nyi­rok­rend­szer­nél ugya­núgy, mint a mell­ka­si fő­törzs­ben is. A hő­emel­ke­dést láz, iz­za­dás is kí­sér­he­ti, ki­ala­kul­hat­nak al­vás-éb­ren­lét rit­mu­s­za­va­rok.

Az ál­la­pot to­váb­bi rom­lá­sá­val már fi­zi­ká­lis za­va­rok is je­lent­kez­nek, ne­ve­ze­te­sen emész­té­si za­va­rok, ame­lyek gyűj­tőn­eve ir­ri­tá­bi­lis bél szind­ró­ma, de meg­je­len­nek a der­ma­to­ló­giai ká­zu­sok is, al­ler­gia, neu­ro­der­ma­ti­tis, szá­raz­bő­rű­ség for­má­já­ban. Az emész­té­si za­va­rok ma­guk­kal hoz­zák a pul­mo­no­ló­giai za­va­ro­kat is, en­nek kö­vet­kez­té­ben al­ler­go­ló­giai és bron­cho­ló­giai pa­na­szok je­lent­kez­het­nek, szin­tén in­fek­cio­ná­lis és di­rekt al­ler­gén ha­tás nél­kül. Az adap­tá­ci­ós stressz, va­la­mint a sis­te­más hi­po­xia (oxi­gén­hi­á­nyos ál­la­pot) ha­tá­sá­ra rész­le­ges vagy ál­lan­dó­sult vér­nyo­más-emel­ke­dést, sza­po­ra pul­zust ta­lá­lunk. Meg kell em­lí­te­ni az emész­té­si fo­lya­mat egyéb za­va­rát, amely a gyo­mor, pat­kó­bél, máj, epe, has­nyál­mi­rigy, vé­kony­bél to­váb­bi és a vas­tag­bél tel­jes sza­ka­szá­nak funk­cio­ná­lis za­va­rát je­lent­he­ti.

Ki­ala­kul a rész­le­ges vagy tel­jes sze­xuá­lis ér­dek­te­len­ség a má­sik nem iránt. Meg­em­lít­he­tők még a moz­gásszer­vi, el­ső­sor­ban izom- és ízü­le­ti pa­na­szok is.

Már nem csak tünet, hanem maga a betegség

Az igen gon­dos or­vo­si vizs­gá­lat a tü­ne­tek de­tek­tá­lá­sán és a funk­cio­ná­lis za­va­ro­kon kí­vül nem ta­lál sem­mit, csak a pá­ciens el­mon­dá­sa és az ól­mos fá­radt­ság alap­ján meg­ál­la­pít­ja a di­ag­nó­zist, ami nagy va­ló­szí­nű­ség­gel a KRÓ­NI­KUS FÁ­RADT­SÁG SZIND­RÓ­MA be­teg­ség, amit nem sok­kal ko­ráb­ban ame­ri­kai kol­lé­gák ne­ve­sí­tet­tek. Ezek a tü­ne­tek ter­mé­sze­te­sen na­gyon sok be­teg­ség­nél meg­je­len­het­nek, ép­pen ezért csak sza­kor­vos­nak van jo­ga el­dön­te­ni, hogy a kfsz-ről vagy va­la­mely más be­teg­ség­ről van-e szó.

Ma­ga a be­teg­ség egy­re na­gyobb tár­sa­dal­mi ré­te­get érint, el­ső­sor­ban azt a kö­zép­ge­ner­áci­ót, ame­lyik a sa­ját ma­ga el­lá­tá­sán kí­vül ne­ve­li gyer­me­ke­it, s el­tart­ja az idős, meg­rok­kant szü­lő­ket is. Érin­tet­tek még a kény­szer­nyug­dí­ja­zot­tak, a tön­kre­ment vál­lal­ko­zók, a po­li­ti­kai harc­tér vesz­te­sei, s min­da­zok, akik na­gyobb ter­het ci­pel­nek, mint amit el­bír­nak. Saj­nos gyer­mek­kor­ban is ta­lál­koz­ha­tunk a be­teg­ség­gel, mert az is­ko­lai túl­ter­helt­ség, a kü­lö­nó­rák, az arány­ta­lan szel­le­mi és tes­ti ter­helt­ség nem en­ge­di a szer­ve­ze­tet re­ge­ner­álód­ni.

Bár a be­teg­ség nem vá­lo­gat sem kor­ban, sem nem­ben, bár­ki­nél ki­ala­kul­hat­nak a tü­ne­tek, azaz ma­ga a be­teg­ség, még­is nők­nél gya­krab­ban for­dul elő a tü­net­cso­port, s ma­ga be­teg­ség is, mert a csa­lá­di gon­dok meg­ol­dá­sa el­ső­sor­ban őket ter­he­li.

Miért alakul ki a krónikus fáradtság szindróma?

Ál­ta­lá­ban va­la­mi­lyen fer­tő­zés után je­lent­kez­nek elő­ször a tü­ne­tek, mert a be­teg­ség le­küz­dé­sé­re lény­ege­sen több ener­gia hasz­ná­ló­dott el, mint amennyi a szer­ve­zet ren­del­ke­zé­sé­re ál­lott, s a be­te­gég foly­tán pót­lás­ra ke­rült. Ezért fon­tos, hogy a be­teg­ség alatt böj­töl­jünk, alud­junk és pi­hen­jünk – azaz pa­ra­szim­pa­ti­ko­tó­ni­ás ál­la­pot­ba ke­rül­jünk, mert ez ön­ma­gá­ban már po­zi­tív ener­gia­mér­le­get je­lent.

A kró­ni­kus fá­radt­ság szind­ró­ma mint tü­net­cso­port kez­de­te le­het bár­mi­lyen tar­tós vagy hir­te­len erős stressz, de elin­dul­hat va­la­mely ba­ná­lis fer­tő­ző be­teg­ség­ből is, amennyi­ben a be­teg­sé­get a szer­ve­zet nem győz­te le, ha­nem he­lyet­te az úgy­ne­ve­zett tar­tó­san tü­net­men­tes ál­la­po­tot ala­kí­tot­tuk ki, va­la­mely „cso­da­szer­rel”.

A szer­ve­zet két alap­ve­tő funk­ció­já­ból, amely az ön­fenn­tar­tás és a faj­fenn­tar­tás, prio­ri­tást élvez az ön­fenn­tar­tás, így a sze­xuá­lis ener­giára már nem sok ma­rad. Te­hát kö­vet­kez­mény­kép­pen a sze­xuá­lis ér­dek­lő­dés szű­nik meg el­ső­ként, ami sok há­zas­sá­got és pár­kap­cso­la­tot te­het tön­kre, ez pe­dig mind­két fél egy­más irán­ti köl­csö­nös el­hi­de­gü­lé­sét ered­mé­nyez­he­ti.

Szer­ve­ze­tünk má­sik két alap­ve­tő funk­ció­ja, ami­vel kap­cso­ló­dik a kül­vi­lág­hoz, az adap­tá­ció és au­to­re­gu­lá­ció

Az adap­tá­ció vagy al­kal­maz­ko­dó­ké­pes­ség nem más, mint a kör­nye­zet in­ge­re­i­re adott vá­la­szok összes­sé­ge. Ez le­het épí­tő jel­le­gű, így se­gít­sé­gé­vel ener­gi­agaz­dál­ko­dá­sunk jó irány­ba moz­dul el, le­het kö­zöm­bös és le­het dest­ru­á­ló, ami ne­ga­tív ener­gia­mér­leg­gel je­lent­ke­zik. Az el­ső cso­port­ba tar­toz­nak a ter­mé­szet­ből ere­dő ul­tra fi­nom rit­mi­zá­ló, el­ső­sor­ban elek­tro­mág­ne­ses je­lek, ame­lyek mo­le­ku­lá­ris bio­ló­giai szin­ten a sejt ho­lo­gra­fi­kus prein­for­ma­ti­kai rend­sze­rét sza­bá­lyoz­zák.

Ezek az uni­ver­zum­ból ér­ke­ző ho­lo­gra­fi­kus in­for­má­ci­ós jel­rend­sze­rek, me­lyek­nek ne­ve prá­na, csi vagy vis-vi­ta­lis. Min­de­zek a csa­kra­rend­sze­ren ke­resz­tül hat­nak meg, de csak ak­kor, ha ez a rend­szer ké­pes a ho­lo­gra­fi­kus rend­sze­rek hár­mas egy­sé­gé­nek funk­cio­ná­lis össze­kö­té­sé­re.

Az a rend­szer, ami min­dezt irá­nyít­ja, az a szü­le­tés pil­la­na­tá­ban az akas­há­ban, ho­lo­me­ző­ben, pszi-me­ző­ben meg­ma­ra­dó ho­lo­gra­fi­kus mát­rix, amely az egész sejt­szin­tű alap­re­gu­lá­ció egye­te­mes egye­nér­té­ke­se is.

Tes­tünk mint­egy 70 mil­li­árd­nyi sejt­je egy­más­sal a sej­ten be­lü­li és sej­ten kí­vü­li víz 50-l00 mil­li­volt fe­szült­ség kü­lönb­sé­ge ál­tal ge­ner­ált elek­tro­mág­ne­ses je­lek­kel kom­mu­ni­kál. Az ATP mint­egy 2/3 ré­sze er­re a rend­szer­re for­dí­tó­dik, s a sej­tek mi­to­kond­riá­lis rend­sze­rén ke­resz­tül va­ló­sul meg. Mi­nél na­gyobb a lel­ki és tes­ti ter­he­lés, an­nál több ATP hasz­ná­ló­dik el a fe­szült­ség­kü­lönb­ség fenn­tar­tá­sá­hoz, s vé­gül ma­gá­ra az alko­tó élet­re nem ma­rad sem­mi.

Mi történik, ha romlik a szervezet immunitása?

Csök­ken a sej­tek­ben az oxi­gén par­ciá­lis nyo­má­sa, s a sej­tek­ben a nor­má­lis ter­mi­ná­lis oxi­dá­ció he­lyett er­je­dé­ses fo­lya­ma­tok ala­kul­nak ki, ez ma­gá­val hoz­za a sav-lúg egyen­súly meg­bom­lá­sát, el­kez­dő­dik a sa­va­so­dás, a szer­ve­zet elvesz­ti mi­kro­bio­ló­giai egyen­sú­lyát, rom­lik az ab­do­mi­ná­lis (ha­si) im­mu­ni­tás, rom­lik a pe­ri­fé­ri­ás ke­rin­gés, csök­ken a ve­se ener­gia­szint­je, s szép las­san a szer­ve­zet rész­le­ges vagy tel­jes össze­om­lá­sá­val ta­lál­ko­zunk.

A Q-10 ko­en­zi­met, amely ener­gia­bá­zi­sunk, szer­ve­ze­tünk mint­egy 35 éves ko­rig ele­gen­dő mennyi­ség­ben és hoz­zá­fér­he­tő for­má­ban ma­ga ál­lít­ja elő, de et­től a kor­tól kez­dő­dő­en egy­re csök­ken, s a sej­tek, akár tet­szik, akár nem, egy­re ke­ve­sebb ener­giá­hoz jut­nak hoz­zá.

Ab­ban az eset­ben, ha a szer­ve­ze­tünk nem a ter­mé­szet épí­tő jel­rend­sze­ré­vel tart kap­cso­la­tot, ha­nem a dest­ru­á­ló ur­ba­ni­zá­ci­ós és a tár­sa­dal­mi dest­ru­á­ló in­for­má­ci­ók ke­rül­nek túl­súly­ba, ak­kor a szer­ve­zet az ál­lan­dó meg­fe­le­lé­si ál­la­pot­ba, úgy­ne­ve­zett szim­pa­ti­ko­tó­ni­ás ál­la­pot­ba, azaz ne­ga­tív ener­gia­mér­leg­be ke­rül.

Ez azt je­len­ti, hogy a szer­ve­zet min­den ere­jét össze­sze­di, a hi­po­fí­zis ha­tá­sá­ra a mel­lé­kve­se sztero­id­hor­mon-ter­me­lé­se, a ve­se re­nin­ter­me­lé­se ha­tá­sá­ra az erek be­szű­kül­nek, meg­emel­ke­dik a vér­nyo­más, emel­ke­dik a pul­zus­szám, emel­ke­dik a vér­cu­kor­szint, és min­dez ener­gi­át igé­nyel az ATP-kész­let­ből.

Az egész szer­ve­zet ak­tív ál­la­pot­ban van ön­ma­gá­hoz ké­pest, ki­vé­ve az emész­tő­rend­szer, s ezen ke­resz­tül az úgy­ne­ve­zett ab­do­mi­ná­lis, azaz a ha­si im­mun­rend­szer.

Az IBS előzménye is lehet

A kró­ni­kus fá­radt­ság szind­ró­ma, az ir­ri­tá­bi­lis bél szind­ró­ma s a hoz­zá tar­to­zó, még vissza­for­dít­ha­tó mű­kö­dés­be­li tü­net­cso­por­tok elő­ké­pei a sejt- és szö­ve­ti szin­tű mű­kö­dés­be­li és alak­ta­ni elvál­to­zá­sok­nak.

A kró­ni­kus fá­radt­ság szind­ró­ma bár­mely be­teg­ség elő­sze­le le­het. Min­den­ki­nél ott ala­kul ki, ahol ön­ma­gá­hoz ké­pest ge­ne­ti­kai­lag a leg­gyön­gébb. Ér­te­lem­sze­rű­en te­hát ott kell a kü­lön­fé­le ké­szít­mé­nye­ket al­kal­maz­ni, ahol tar­tó­san sejt­szin­tű ener­gia­hi­ány, azaz sejt­szin­tű éhe­zés ala­kul ki. Né­hány be­teg­ség a tel­jes­ség igé­nye nél­kül: funk­cio­ná­lis szí­ve­lég­te­len­sé­gek, pl. is­ché­mi­ás szív­be­teg­ség, ir­ri­tá­bi­lis bél szind­ró­ma, co­li­tis ul­ce­ro­sa, azaz vér­ző fe­ké­lyes vas­tag­bél­gyul­la­dás, ezen be­lül az im­mu­no­ló­giai ere­de­tű vé­kony- és vas­tag­bél kró­ni­kus de­ge­ner­atív gyul­la­dás, rosszin­du­la­tú elvál­to­zá­sok.

Meg­em­lí­ten­dők mint tü­net­hor­dók a ví­ru­sos he­pa­ti­tisz (fer­tő­ző máj­gyul­la­dás) min­den ál­la­po­ta, a kez­de­tek­től egé­szen a chir­ro­sis he­pa­ti­sig (máj­zsu­go­rig) be­zá­ró­lag, a cu­kor­be­teg­ség hi­po- és hi­per­gli­ké­mi­ás ál­la­po­ta, azaz a vér­cu­kor­szint kó­ro­san ala­csony és ma­gas ál­la­po­ta, mert mind­két est­ben sejt­szin­tű éhe­zés áll fenn, de em­lít­het­jük a hely­te­len táp­lál­ko­zás vagy szak­sze­rűt­len böjt miatt ki­ala­kult ca­he­xi­át, azaz a seny­ves­sé­get is.

A kró­ni­kus fá­radt­ság szind­ró­ma te­hát nem más, mint az adap­tá­ció­ra el­fo­gyott ener­gia­hi­ány okoz­ta ál­la­pot, ami­kor már ön­ma­gunk bel­ső rend­jé­re nem ma­rad sem­mi, te­hát stressz­be­teg­ség. A túl­zott stressz el­len­té­te­le, azaz a tel­jes in­for­má­ció­hi­ány, az ab­szo­lút in­ger­men­tes kör­nye­zet is ugya­ne­ze­ket a szimp­tó­má­kat vált­ja ki.

Van megoldás?!

Az em­be­ri szer­ve­zet al­kal­maz­ko­dó­ké­pes­sé­ge szin­te ha­tár­ta­lan. Ké­pes a meg­vál­to­zott hely­zet­hez hoz­záiga­zí­ta­ni funk­cióit, s így mint­egy alap­for­du­la­ton a szer­ve­zet még élet­ben tart­ja ma­gát, de úgy, hogy ki­fe­lé szin­te min­dent be­zár. Be­kö­vet­kez­het a tel­jes ön­el­lá­tás­ra va­ló al­kal­mat­lan­ság ál­la­po­ta is. Az át­me­ne­ti tü­ne­teny­hü­lé­sek vi­szont azt mu­tat­ják, hogy ha a szer­ve­zet ener­giá­hoz jut, azon­nal ma­gá­ra ta­lál, úgy, mint a szá­raz­ság után a jó­kor jött eső ha­tá­sá­ra a nö­vé­nyek.

Te­kin­tet­tel ar­ra, hogy a kfsz adap­tá­ci­ós ener­ge­ti­kai za­var, a ter­ápiá­nak is kom­plex mó­don ilyen irány­ba kell mu­tat­nia. El­ső az azon­na­li el­ső­se­gély, azaz a szer­ve­zet számá­ra ener­gi­át ad­ni, ami a ga­lak­tó­zon, oli­go­fruk­tó­zon s más fi­zio­ló­gi­ás anya­go­kon ke­resz­tül per os, vagy szük­ség sze­rint in­fú­zió se­gít­sé­gé­vel meg­va­ló­sul­hat.

Elő kell se­gí­te­ni a mi­kro­cir­ku­lá­ció, azaz a sejt­szin­tű haj­szá­le­res ke­rin­gés és a nyi­rok­ke­rin­gés, va­la­mint a me­ri­di­á­nok­ban ke­rin­gő ener­ge­ti­kai rend­sze­rek ja­vu­lá­sát, mert sejt­szin­tű oxi­dá­ci­ós és re­duk­ci­ós egyen­súly­vesz­tés­ről van szó.

A sejt­szin­tű za­va­rok ered­mé­nye­kép­pen lény­ege­sen több sza­bad gyök je­le­nik meg, mint ami­vel a szer­ve­zet fo­lya­ma­tá­ban meg­bir­kóz­ni ké­pes, s ez az ál­la­pot to­váb­bi meg­be­te­ge­dé­sek for­rá­sa is le­het.

Sav- bázis egyensúly megteremtése

A kom­plex rend­ter­ápia ki­ala­kí­tá­sá­ra a te­lí­tet­len nö­vé­nyi ola­jok, fla­vo­no­i­dok, le­ci­tin, szer­valko­tó ma­kro-, mi­kro­ele­mek, zsír­ban és víz­ben ol­dó­dó vi­ta­mi­nok és egyéb bio­ló­giai­lag ak­tív anya­gok al­kal­ma­sak.

Ja­ví­ta­ni kell a sav-lúg egyen­súlyt, az epe és has­nyál­mi­rigy mű­kö­dé­sét, hogy az epe­be­öm­lés­nek ne le­gyen aka­dá­lya. En­nek hi­á­nyá­ban ugya­nis sé­rül a zsí­re­mész­tés, s tö­ké­let­len lesz a zsír­ban ol­dó­dó vi­ta­mi­nok szin­té­zi­se is.

Az ATP a szer­ve­zet min­den sejt­jé­nek – le­gyen az hám-, tá­masz­tó-, kö­tő­szö­vet vagy egyéb funk­cio­ná­lis sejt­cso­port – az ener­gia­szint­jét nö­ve­li, így az elő­for­mái a kró­ni­kus fá­radt­ság szind­ró­ma ke­ze­lé­sén kí­vül szá­mos más be­teg­ség és ál­la­pot ke­ze­lé­sé­re ön­ál­ló­an vagy más ter­ápia ki­egé­szíté­se­ként al­kal­ma­sak, mert az ön­gyó­gyí­tó fo­lya­ma­tok­hoz ad ener­gi­át.

Az ATP elő­for­mái­nak meg­van a sze­re­pe ott is, ahol tar­tó­san erős fi­zi­kai ak­ti­vi­tás­ra van szük­ség, pél­dá­ul él­spor­to­lók ese­té­ben.

A kfsz es­té­ben el­ke­rül­he­tet­len az és­sze­rű ét­rend, amely nagy bio­ló­giai ér­té­kű, le­he­tő­leg nagy szá­za­lék­ban élő élel­mi­szer, ha mód van rá, bio­ter­mesz­tés­ből.

Te­kin­tet­tel ar­ra, hogy a szer­ve­zet sta­bi­li­tá­sa az ideg­rend­sze­ren kí­vül a kö­tő­szö­ve­ti rend­szer­től függ, igen fon­tos a szer­ve­zet­ben a kö­tő­szö­vet li­mi­tá­ló anya­ga­inak har­mo­ni­kus el­lá­tá­sa. Ezek C-vi­ta­min, L-bo­ros­tyán­kő­sav, tej­cu­kor és szi­lí­ci­um. Amennyi­ben a kö­tő­szö­vet har­mo­ni­kus szer­ke­ze­tű, ak­kor az úgy­ne­ve­zett kö­tő­szö­ve­ti in­for­ma­ti­kai rend­szer is jól mű­kö­dik.

Ki­emelt sze­re­pe van a kü­lön­fé­le kom­ple­men­ter ter­ápiák­nak, el­ső­sor­ban az aku­punk­tú­rá­nak, mely rend­szer ke­re­tén be­lül nö­ve­len­dő a ve­se „csi”-je, azaz a ve­lünk szü­le­tett ős­erő nem pa­zar­ló­dik el fö­lös­le­ge­sen, a has ener­gia­el­lá­tá­sa, az egész szer­ve­zet va­la­mennyi funk­ció­kö­re, be­le­ért­ve a pszi­cho­ló­giai ve­tü­le­te­ket is.

A fi­zio­ter­ápi­ás mód­sze­rek kö­zül a kü­lön­fé­le Kne­ipp-rend­sze­re­ket ja­vas­lom, va­la­mint a szi­lí­ci­um­kris­tá­lyos szín- és fény­ter­ápi­át. A tal­pre­f­le­xo­ló­gia, a siat­szu, az aku­presszú­ra, a kö­tő­szö­ve­ti masszázs mind-mind he­lyet ta­lál­nak a ter­ápiá­ban.

Ta­lán va­la­mennyi ma­te­riá­lis ter­ápi­át meg­előz azon­ban az igen szak­sze­rű pszi­cho­ter­ápia.

A szer­ve­zet ön­ma­gá­ra ta­lá­lá­sa azon­ban a nem meg­eről­te­tő di­na­mi­kus sport nél­kül el­kép­zel­he­tet­len.

Összegzés

A sej­te­ner­ge­ti­zá­lók a kró­ni­kus fá­radt­ság szind­ró­mán kí­vül ha­tá­so­san al­kal­maz­ha­tó­ak pre­ven­ció­ként ott, ahol át­me­ne­ti­leg vagy tar­tó­san erőn­ket meg­ha­la­dó tes­ti-lel­ki ter­het kell ci­pel­nünk, va­la­mint a re­ha­bi­li­tá­ció so­rán, ami­kor a szer­ve­zet új­já­épí­té­sé­re kell az át­la­gos­nál több ener­gia, s azok­nál a kró­ni­kus de­ge­ner­atív be­teg­sé­gek­nél, ahol az ál­la­pot, a kül­ső kom­pen­zá­ció miatt oly sok ener­gia vész el, hogy a bel­ső rend fenn­tar­tá­sá­ra már alig ma­rad va­la­mi.

Vé­gül az idő­sö­dő kor­ban, ami­kor a szer­ve­zet a sa­ját pro­gra­mo­zott rend­sze­re sze­rint elin­dul a vég­ső meg­va­ló­su­lás fe­lé. Ezt a fo­lya­ma­tot lény­ege­sen las­sít­va, az idő­sö­dő ko­rok­nak is ér­tel­mes, ak­tív ál­la­po­tot ered­mé­nyez­het.

Fotó: Adobe Stock