A zsírsavak mint orvosságok autoimmun betegségek esetén
Az idült gyulladások, amilyen pl. a reumatoid ízületi gyulladás, az atópiás dermatitisz vagy az asztma, az ún. autoimmun megbetegedések nagy gyűjtőfogalmához tartoznak. Ezek közös jellemzője, hogy az immunrendszer valamely, eddig ismeretlen okból „megbolondul”, és a szervezet ellen fordul. Tágabb értelemben az allergia is idesorolható, hiszen ott is az immunrendszer inadekvát reakciója okozza a tüneteket.
A különbség csupán annyi, hogy allergia esetében az immunrendszer nem a szervezet valamely szövete, hanem az amúgy teljesen ártalmatlan anyagok, pl. étel, virágpor vagy állati szőr ellen fordul. Mindezek kialakulásában természetesen az egyén genetikai hajlama is fontos szerepet játszik. A szklerózis multiplex nevű súlyos, autoimmun eredetű idegrendszeri megbetegedésben szenvedő egypetéjű ikertestvéreknél az érintett ikerpárok egyharmadánál mindkét testvér megkapja a betegséget – igaz, kétharmaduknál nem ez a helyzet!
Ez azt jelenti, hogy bár a genetikai hajlam fontos, mégis a környezeti tényezők döntőek, ezeken belül pedig a táplálkozásé az abszolút főszerep!
Sok, nagy létszámon végzett kutatás eredménye azt látszik igazolni, hogy a reumatoid ízületi gyulladás és a krónikus gyulladásos bélbetegségek jóval ritkábban fordulnak elő azoknál, akiknek szervezete megfelelő mértékben el van látva ómega-3 zsírsavakkal. A kutatók már az 1950-es években felfigyeltek rá, hogy a norvégiai szárazföld belsejében élők körében (jellemzően sok, húsból és tejtermékből származó ómega-6 zsírsavat fogyasztanak) hatszor annyian szenvednek szklerózis multiplexben, mint a tengerparton és a szigeteken élők (az étrendjükön jellemzően sok ómega-3 zsírsavat tartalmazó hal szerepel).
Az ómega-3 zsírsavak önmagukban nem gyulladásgátló hatásúak, a szervezetbe jutva azonban különféle, gyulladásgátló hatású hormonokká alakulnak át. Ilyenek a prosztaglandinok 3-as csoportjába sorolt protektinek és reszolvinok. Ugyanakkor a húsból, tejtermékből, tojásból származó zsírokat szervezetünk ún. 2-es típusú prosztaglandinokká alakítja, amelyek gyulladáskeltő hatásúak.
Tengeri élőlényekből származó ómega-3 zsírsavak reuma és SM ellen
A szklerózis multiplex (SM) elterjedését vizsgáló fenti kutatás mellett számos más tudományos bizonyítéka is van annak, hogy egy adott populációban annál ritkább a reumatoid ízületi gyulladás előfordulása, minél több tengeri halból származó ómega-3 zsírsavat fogyasztanak.
Ugyanezt az összefüggést kimutatták a krónikus gyulladásos bélbetegségekkel kapcsolatban is. Nagy, több tízezer emberen végzett orvosi kutatások keretében megállapították, hogy azok körében, akik sok ómega-3 zsírsavat fogyasztanak, rendkívül ritkán fordulnak elő idült gyulladásos bélbetegségek (jellemzően Morbus Crohn és Colitis ulcerosa), ellentétben a kevés ómega-3-at fogyasztó emberekkel. Ugyanez érvényes a reumára is.
Az elvégzett kutatások nagy száma alapján semmi kétség sem férhet az ómega-3 zsírsavaknak a reumatoid ízületi gyulladás megelőzésében játszott fontos szerepéhez. Nem létezik minden autoimmun betegségre vonatkozó hasonló adat, de ez részben azzal magyarázható, hogy a ritkább betegségekkel kapcsolatban nem is folytattak kutatásokat. Azonban az egyes autoimmun betegségek, illetve a háttérben zajló folyamatok hasonlósága alapján logikusan arra következtethetünk, hogy az ómega-3 zsírsavak minden ilyen jellegű betegség – legyen szó a szklerodermiáról vagy a meglehetősen gyakori Hashimoto-féle pajzsmirigygyulladásról – ellen hasonló módon védelmet nyújtanak. A megelőzés jobb (és egyszerűbb), mint a gyógyítás – ehhez nem férhet kétség.
Előzzük meg az autoimmun betegségek kialakulását
A baj mégis megtörténik. De vajon az ómega-3 zsírsavak a terápiában is olyan jó szolgálatot tesznek-e, mint a megelőzésben? E kérdés megválaszolására is számtalan klinikai kutatást folytattak, felsorolásuk szinte lehetetlen. Napjainkban a tudományban leginkább az ún. metaanalízisek eredménye számít mértékadónak.
A metaanalízis során több, azonos vagy hasonló célú, de egymástól független kutatócsoportok által végzett kutatás eredményeit vetik össze és értékelik. Ha a metaanalízisbe bevont kutatások közül csupán néhány eredménye negatív, ellenben a legtöbbé pozitív, és a metaanalízist végző kutatók összefoglalásukban hatékonynak ítélnek meg egy hatóanyagot, és a hatékonyság véletlenszerű egybeesésekkel nem magyarázható, akkor bizonyítékokon alapuló (evidence based) eljárásról beszélünk. Pontosan ez a helyzet az ómega-3 zsírsavaknak a reumatoid ízületi gyulladásra gyakorolt terápiás hatásával.
Egy metaanalízis, amely 42 korábban elvégzett klinikai kutatás eredményeit vetette össze, egyértelmű következtetésre jutott, az ómega-3 zsírsavak nemcsak statisztikailag szignifikáns, de klinikailag releváns mértékben enyhítik a reumatoid ízületi gyulladás tüneteit. Ilyen nagy számú kutatás esetében a kutatók általában még ún. alcsoport-analízist is végeznek. Ennek célja, hogy megállapítsák, az ómega-3 zsírsavak csoportjából mely zsírsavak a leghatásosabbak. Kiderült, hogy az összes közül az eikozapentaénsav (eicosapentaenoic acid, EPA) a leghatásosabb gyulladáscsökkentő. A dokozahexaénsav (docosahexaenoic acid, DHA) hasonló hatású, de nem olyan mértékben, mint az EPA.
A növényi ómega-3 nem gyulladásgátló
Noha sokan, sok helyütt állítják, hogy a növényi eredetű ómega-3 zsírsavak, főként az alfa-linolénsav (alpha linolenic acid, ALA) szintén hatékony a gyulladások ellen, ennek épp ellenkezője igaz. Az ALA-val ugyan kevés kutatást végeztek, de ezek kivétel nélkül negatív eredménynyel végződtek. Vagyis, ha terápiás hatást szeretnénk elérni, önmagában nem elég akármilyen ómega-3 zsírsavat enni. Ehhez a megfelelő zsírsavtípust kell fogyasztanunk. A lenmag, a chiamag vagy más, növényi eredetű ómega-3 zsírsavak a gyulladáscsökkentésben sajnos hatástalanok. Ezzel szemben a tengeri eredetű halolaj (magas EPA-tartalom) a legjobb minőségű, míg a tőkehalmájból és a tengeri algákból nyert olajok (magas DHA-tartalom) ennél valamivel kevésbé hatásosak.
A vegetáriánusok/ vegánok inkább algaolajat szedjenek, mintsem, hogy teljesen lemondjanak az ómega-3 zsírsavak jótékony hatásáról.
Egy evőkanál lenmagolaj ennek ellenére hatásos lehet, de nem azért, mert gyulladáscsökkentő hatása lenne, hanem mert ezzel megfékezhető a szervezetben a gyulladást provokáló arachidonsav (AA) termelődése.
A lenmagolaj és a halolaj/algaolaj tehát kölcsönösen kiegészítik egymást, de a lenmagolaj önmagában nem elegendő, ha gyulladáscsökkentést szeretnénk elérni.
Sokan szednek halolajkapszulát, és csodálkoznak, vajon miért nem javul a reumájuk, asztmájuk vagy bőrgyulladásuk. A hatáshoz megfelelően magas dózist kell szedni. Az EPA gyulladásgátló hatása kb. 2 grammnál kezdődik. Ez 15 darab hagyományos halolajkapszulának vagy öt-hat darab nagy méretű, EPA-t magasabb koncentrációban tartalmazó kapszulának, illetve egy evőkanál halolajnak felel meg. Ennél is rosszabb az arány azoknál, akik krillolajat szednek.
Mivel a krillolaj kb. tízszer drágább a halolajnál, a kapszulázott termékek értékes EPA-tartalma még alacsonyabb, mint a halolajak esetében.
Krillolajkapszulából naponta 20–25 darabot kellene elfogyasztani a megfelelő hatás érdekében. Ez olyan drága kezelés lenne, hogy lényegében senki nem volna hajlandó rászánni a pénzt. Ezért a gyártók azzal a trükkel tévesztik meg vásárlóikat, hogy a krillolajnak jobb a felszívódása. 2015ben egy kutatócsoport ennek a kérdésnek járt utána, és megállapították, hogy a felszívódásban semmi különbség nincs a krillolajkapszulák és más, hasonló termékek között. Ráadásul egyetlen tudományos kutatást sem végeztek, amely a gyulladáscsökkentés terén bizonyította volna a krillolaj magasabb hatékonyságát más termékekkel szemben.
Fontos a megfelelő minőség és a megfelelő dózis
Az idült gyulladásban szenvedő pácienseknek tehát megfelelően jó minőségű terméket kell fogyasztani, magas dózisban. A lényeg, hogy a napi EPA-bevitel (tehát nem a kapszula saját súlya!) legalább 2 gramm legyen! Aki nem eszik halat, helyette sok húst fogyaszt (sok, gyulladáskeltő arachidonsav!) és esetleg túlsúlyos is, annak napi 3 vagy akár 4 gramm EPA-ra van szüksége a hatás érdekében. Sokan – főként az idősebb korosztályba tartozók – eleve idegenkednek a halolaj szó hallatán, csukamájolajíztől tartván. A friss halolajnak/algaolajnak, amely még nem oxidálódott, csupán enyhe halíze van.
Azonban, ha az olaj oxidálódni kezd, tehát avasodásnak indul, valóban kellemetlenné válik az íze, és ekkor már nem is szabad elfogyasztani. Mégis, becslések szerint az ómega-3-készítmények kb. 80%-a már romlott állapotban kerül a boltok polcaira, pedig inkább a szemétben lenne a helye. Érdemes „harapással” tesztelni a kapszulákat. Az első néhány darabot szét kell harapni, és ha a benne lévő olaj íze és szaga csak enyhe mértékben halízű/halszagú, akkor minden rendben. A kapszulázatlan, palackozott halolajnál ez eleve érezhető. Ha avas ízt és szagot érzünk, a termék romlott!
Egyéb hatóanyagokkal tovább fékezhetjük a gyulladást az autoimmun betegségeknél
Az igazság kedvéért a fentiekhez hozzá kell tegyük, hogy autoimmun gyulladásokat soha nem célszerű csupán ómega-3 zsírsavakkal kezelni. A legtöbb érintett páciensre egyúttal jellemző az alacsony D-vitamin-szint, ezért napi 2000–8000 nemzetközi egység (NE) D-vitaminra is szükségük van. Általában hasonló a helyzet a páciensek szelén-, Q10- és cinkellátottságával, ezért többnyire ezeket is pótolni kell. Hasznos lehet a csili, a kurkuma és a gyömbér fogyasztása is, mert ezek szintén bővelkednek gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatású hatóanyagokban.
Ami a növényi hatóanyagokat illeti, említésre méltó a katekin (zöld tea), a likopin (paradicsom), az antocián vegyületek (pl. vörösbor, cékla, cseresznyelé, vörös áfonya) és a flavonoidok (étcsokoládé). Minél kevesebb húst, sajtot és egyéb állati eredetű élelmiszert eszik valaki, annál inkább csökken a gyulladáshajlam. Ezek helyett a beteg inkább egyen heringet, lazacot, makrélát vagy szardíniát, hetente legalább kétszer (ennél többet inkább ne, mert a halak húsa higannyal szennyezett).
Előfordul, hogy ezekkel a módszerekkel az asztmában, atópiás ekcémában és reumatoid ízületi gyulladásban szenvedők megszabadulnak gyógyszereiktől. Természetesen ez nem mindenkinél sikerül, sok esetben elkerülhetetlen a gyógyszeres kezelés, de a megfelelő természetes hatóanyagok fogyasztásával és az étrend átállításával sokszor csökkenteni lehet a gyógyszerdózist. A természetes hatóanyagok, így az ómega-3 zsírsav esetében is türelemre van szükség, ugyanis a hatás lassan, hetek, hónapok múlva jelentkezik, feltéve, hogy a páciens végig konzekvensen szedi a javasolt készítményeket. Minél régebb óta tart a betegség, általában annál tovább kell várni a javulásra is.
Fotó: Adobe Stock
