Irritábilis bél szindróma: új utak a kezelésben

Sokan panaszkodnak gyakran visszatérő emésztési panaszokra, hasfájásra, bélgörcsökre, felfúvódásra, hasmenésre vagy székrekedésre, ill. mindkettő váltakozására, émelygésre és kellemetlen teltségérzetre. A panaszok olykor kapcsolatba hozhatók bizonyos élelmiszerekkel, míg máskor nincs semmiféle összefüggés az étkezés és a panaszok kialakulása között. A diagnózis ilyenkor többnyire irritábilis bél szindróma (IBS), és az orvosok hangsúlyozzák, hogy a panaszok főként pszichés eredetűek, hiszen azok jellemzően enyhültek, ha a páciens pihen, pl. szabadságra megy. A kezelés általában tüneti jellegű. Kb. tíz évvel ezelőtt azonban élelmiszer-intoleranciára kezdtek gyanakodni, és úgy vélték, hogy ez lehet az IBS egyik fő oka. Ha a páciens tartózkodik a megfelelő élelmiszerektől, panaszai érezhetően enyhülnek. Ezért a bevezetőben említett panaszok esetén ma már gyakran végeznek élelmiszerteszteket többnyire cukorfélékre, pl. fruktózra és laktózra. A páciensek azonban gyakran azt tapasztalják, hogy a konzekvensen betartott diéta eleinte valóban enyhüléssel jár, de egy idő után változatlan intenzitással visszatérnek a panaszaik. Legkésőbb e ponton ismét felhívják a figyelmüket a betegség lehetséges pszichés vetületére. Sajnos az állandó idegfeszültség a legtöbb esetben nem a bajok kiváltó oka, sokkal inkább azok következménye.

Lehetséges ok: a vékonybél bakteriális fertőzése

Egy ideje lassanként kikristályosodik az a nézet, hogy a korábban IBS-ként említett tünetek mögött a vastagbélben élő baktériumflórának a vékonybélbe történő átjutása áll. Ha a fertőzés megszűnik, automatikusan megszűnnek a panaszok is. De vajon hogy kerülnek a vastagbélben élő mikrobák a feljebb elhelyezkedő vékonybélbe? A különböző bélszakaszokban élő baktériumflóra összetétele nagyon eltérő. A vékonybélben élő mikroorganizmusok ezredannyian vannak, ráadásul egészen más fajták, mint a vastagbélben. A vékonybélben és a vastagbélben élő baktériumok más-más feladatot látnak el a tápcsatornában: a vékonybél-baktériumok feladata a bélnyálkahártya sejtjeinek táplálása, a kórokozóktól való védekezés és az immunrendszer készenlétben tartása. Ezzel szemben a vastagbélben élő baktériumok segítenek lebontani a meg nem emésztett élelmiszer-maradékokat, vitaminokat termelnek, és optimalizálják a széklet állagát. Annak megértéséhez, hogy a vastagbél-baktériumok miért okoznak gondot a vékonybélben, először azt kell tisztázni, pontosan mivel is állunk szemben. Ha különféle zavarok, pl. élelmiszer-intolerancia hatására a vékonybélben elszaporodnak a vastagbél-baktériumok, akkor azok új élőhelyükön is ugyanazokat a feladatokat látják el, mint a vastagbélben. A vastagbél a vékonybél alatt helyezkedik el, tehát tartalma elméletileg nem juthat vissza vékonybélbe. Erről egy a két bélszakaszt egymástól elválasztó billentyű gondoskodik. Ha azonban élelmiszer-intolerancia vagy nem megfelelő táplálkozás miatt a vastagbél erősen felfúvódik, a keletkező gázok nyomása kinyitja a billentyűt és a vastagbéltartalom egy részét felnyomja a vékonybélbe. Ez normális körülmények között is megtörténhet, de ha csak kis mennyiségről van szó, nem történik baj. Ha azonban gyakran és nagy mennyiségű vastagbéltartalom kerül a vékonybél felsőbb szakaszaiba is, akkor az eredetileg a vastagbélben honos baktériumok teljesen elborítják a vékonybél nyálkahártyáját.

A vastagbélbe jutott szénhidrátok puffadást okoznak

Az egészséges emésztés során a legtöbb szénhidrát lebomlik a vékonybélben, és innen felszívódik a véráramba. A vastagbél általában csak a megmaradó mennyiségeket dolgozza fel, de ez gázképződéssel jár. Élelmiszer-intolerancia esetén azonban a kialakult enzimhiány hatására nagyobb mennyiségű szénhidrát jut feldolgozatlanul a vastagbélbe, ami nagyobb mennyiségű gáz termelődését okozza. Attól függetlenül, hogy valaki intoleranciával reagál-e valamilyen ételre, vagy sem, a vékonybél felsőbb szakaszaiban az étkezést követően igen sok szénhidrát van. Ha azonban a vékonybélben elszaporodtak a vastagbél-baktériumok, a szénhidrát-túlkínálat ott helyben és azonnal jelentős gázképződést okoz.A vékonybélben termelődő gázoktól azonban nem tudunk egykönnyen megszabadulni a szokásos módon, azaz szellentéssel. Ilyenkor jellemzően már reggeli után is azonnal felfúvódik a has, amely csak az azt követő éjszaka folyamán tud ismét ellaposodni, amikor a gázok lassanként felszívódnak a véráramba. A vékonybél vastagbél-baktériumokkal történő fertőződésének jellegzetes tünetei:

• a has felső részének felpuffadása
• haspuffadás általában
• hasfájás
• teltségérzet
• reflux (savas gyomortartalom áramlik a nyelőcsőbe vagy akár a garatba is)
• gyomorégés
• böfögés
• hasmenés
• székrekedés

Levegőkifújásos tesztekkel lehetséges a diagnosztika

A vékonybelek diszbiózisának megállapításában az első lépés a részletes anamnézis, amely során a terapeuta meg tudja állapítani, vajon inkább sima étel-intoleranciával vagy esetleg a vékonybélflóra összetételének zavarával áll-e szemben. Ezután elsősorban speciális, levegőkifújásos teszteket célszerű végezni. Ennek során fontos figyelembe venni, hogy a teszthez milyen típusú cukrot alkalmaznak, és milyen intervallumokban milyen gázokat mérnek – ideális esetben ez egyszerre hidrogén és metán. Mivel az élelmiszer-intoleranciák diagnózisa is történhet ugyanilyen teszttel, a megfelelő paraméterek alkalmazásával elkerülhetők a további vizsgálatok.

Kezelés antibiotikumokkal vagy antimikrobiális hatású gyógynövényekkel

Ha igazolódott a vékonybélflóra zavara, az első teendő a nemkívánatos baktériumok kiirtása a vékonybélben. Ez történhet orvos által felírt antibiotikummal vagy bizonyos gyógynövények olajos kivonatával (oregánóolaj, fokhagymaolaj, fahéj és/vagy tömjén), leginkább kapszulázott formában. Az antibiotikus kezelés alatt vagy legkésőbb azt követően a bélnyálkahártyát regenerálni kell pl. a 2-es és a 4-es számú Schüssler-sókkal. A regenerálódást felgyorsíthatja a Colibiogen vagy a Synerga nevű készítmény fogyasztása is. A kezelés utolsó szakaszát a többnyire rossz állapotban lévő vastagbélflóra regenerálása alkotja. Ebben jó szolgálatot tesz a süngomba (Hericium erinaceus) és a késői laskagomba (Pleorotus ostreatus). Az esetleges probiotikumok kiválasztását célszerű tapasztalt terapeutára bízni, mert tekintetbe kell venni bizonyos intoleranciákat (pl. a hisztamin-intoleranciát). E téren semmiképp ne cselekedjen a páciens saját szakállára! A terápia teljes időtartama alatt tartózkodni kell az erjedésre alkalmas szénhidrátoktól (ún. FODMAP-diéta, amely nem tartalmaz fruktózt, laktózt, szorbitot és oligoszacharidokat). Ezzel megvonjuk a baktériumoktól a táplálékot, aminek hatásra a vastagbélben minimálisra csökken a gáz- és savtermelődés. Keserű anyagokkal, pl. articsókalé, keserű teák, az orvos által felírt emésztőenzimekkel és májpakolással pedig az emésztőnedveket termelő szervek működését támogathatjuk. Fontos a nap folyamán hosszabb szünetet tartani az étkezések között. Ha állandóan eszünk, a tápcsatornának a gyomortól a vékonybélen át a vastagbélig zajló hullámszerű mozgása és kiürülése elmarad, és a gyomor, ill. a vékonybél soha nem tud tökéletesen kiürülni.

Testmozgás és légzőgyakorlatok

A fenti kezelést ajánlatos légzőgyakorlatokkal és rendszeres testmozgással kiegészíteni, amelyek a hasizmokra és a rekeszizomra gyakorolt hatásuk révén megfelelően megmasszírozzák az egész bélrendszert. Ennek hatására javul a belek keringése, felgyorsul a perisztaltika, ami megnehezíti a nemkívánatos baktériumok megtelepedését a vékonybélben. A testmozgás szintén kedvez a termelődő bélgázok kiürülésének, így azok nem a vékonybél irányába, tehát visszafelé, hanem a külvilág felé továbbítódnak. A stresszcsökkentés pedig ideális módon egészíti ki a terápiát, és garantálja a kezelés tartós sikerét.

Napraforgó-lecitin: csökkenti a gyulladást a bélben

Az irritábilis bél szindróma (IBS) megkeseríti az érintettek életét. Kellemetlen, görcsös fájdalom, puffadás, hasmenés vagy székrekedés kínozza őket. Az esetek több mint 50 százalékában a szakorvosi vizsgálat nem talál szervi elváltozást a páciensek bélrendszerében. A kiváltó okok között szerepel a genetikai hajlam, az étel-intolerancia és a szokásosnál alacsonyabb fájdalomküszöb. Olykor előfordul, hogy a negatív béltükrözéses lelet ellenére a laboratóriumi székletvizsgálat magas alfa-1-antitripszin-szintet jelez, ami gyulladásos folyamatra utal. Ez az ellentmondásos jelenség nem ritka, ugyanis az IBS-ben szenvedők szervezetében gyakran lappangó gyulladásos folyamat zajlik. Egy élelmiszereket, ill. étrendi kiegészítőket gyártó német cég a gyulladásos bélbetegségek enyhítésére speciális, napraforgóból kivont lecitint hozott forgalomba. Ennek sajátossága, hogy kifejezetten magas a foszfatidkolin-tartalma – ez egy olyan vegyület, amelynek szintje igazolhatóan alacsony a gyulladásos bélbetegségben szenvedők szervezetében, ezért hatékonyan enyhíthetők vele e kórképek kellemetlen tünetei. A foszfatidkolin hatására stabilizálódik a belek által termelt nyákréteg, amely védőréteget alkot a nyálkahártya felületén. Mindezt klinikai kísérletekkel is sikerült bizonyítani. A napraforgó-lecitinnel hatásosan kezelhető az ún. lyukas bél szindróma (Leaky Gut Syndrome) is, ami szintén gyulladást okoz a bélrendszerben, és az étel-intoleranciák egyik leggyakoribb okozója. A speciális étrendi kiegészítőt kifejezetten gyulladásos bélbetegségben – colitis ulcerosában, Crohn-betegségben, divertikulózisban – szenvedőknek ajánlják. Nem tartalmaz allergéneket, mint a szójalecitin vagy a tojásból előállított lecitin, ezért allergiások is szedhetik.

Alacsony FODMAP-tartalmú élelmiszerek

Zöldségfélék: padlizsán, brokkoli, kínai kel, édesköménygumó, zsenge újhagyma (csak a zöld részek!), zöldbab, uborka, rebarbara, görögdinnye, citrus gyümölcsök. Tejtermékek: vaj, brie sajtok, camembert sajtok, cheddar, laktózmentes tejtermékek, juhsajt, kemény sajtok, mozzarella, parmezán. gabonafélék: hajdina, tönkölybúza, zab, köles, kukorica, quinoa, rizs. egyéb élelmiszerek: tojás, ecet, hal, hús, kókuszdió, tenger gyümölcsei, növényolajok, étcsokoládé, mustár, szójatej, szójaszósz, tofu, cukor. Továbbá: mandula, mogyoró, dió (naponta 15 darabnál kevesebb). Földimogyoró, tökmag, szezámmag, napraforgómag (legfeljebb naponta 15 g), sör (legfeljebb 1 pohár), száraz bor.

Foto: Shutterstock