Csakrák és alcsakrák

A test középvonalában húzódó fő energiacsatorna, a szusumná nádi mellett megkülönböztetik a test jobb oldalán futó pingalá nádit és a bal oldalán futó idá nádit, melyek keresztezési pontjain található a hét fő energiaközpont. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2012. november: „A tantra” c. cikket!) A 3 fő nádival együtt az emberi testben 72 000 nádi van, melyek az egész test felületén eloszolva csatornázzák az energiát. A finomenergetikai nádik fizikai szintű leképződése az idegrendszer, az endokrin rendszer, valamint a vér- és nyirokkeringés rendszere. A nádikban áramló energia pangása okozza a tamasztikus állapotokat.

Az alsó és felső központok összerendezése

A központok a gerincoszlop mentén helyezkednek el, melyek egész rendszerét a hasi oldalon alulról felfelé irányuló energiaáramlás, míg a hátoldalon felülről lefelé irányuló energia járja át. A három „földi” alsó központ táplálja az ösztönöket, az érzelmi és az érzéki életet, a testiséget, a vágyat és az anyagi erőket, mellyel a lét- és fajfenntartást teszik lehetővé. Az átlagembernél ez a három csakra a legaktívabb. A személy lélekmagja többek között asztrális minőségű sugarakat is bocsát ki magából az asztrálsík csakráinak töltésére. Ennek vételére azoknak nyitottnak kell lenniük. Ez az ún. beavatás által történik meg, olyan személy által, akinek már élő ez a kapcsolata. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2012. március: „Beavatás” c. cikket!)

A beavatások segítségével a szellemi fejlődés hosszú erőfeszítése folyamán az ember az egója feladásával tisztává teszi személyiségét és az isteni akarat szolgálatába állítja azt. Az alsó központok ösztönsíkú aktivitása mérséklődik, energiájuk önműködően a felsőbb szintek felé emelkedik, azokat felébresztve. A felsőbb csakrák – megkapva az alsó három központ átminősített energiáit – aktiválódnak, és energiáikat a fej, a szintézis pontja felé áramoltatják.

Jó esetben az alsó három központ életfeltételeit a három felső központ határozza meg: amit a fejben kigondolunk, azt a szív megvizsgálja, a lélegzet fenntartja, majd az energia megnyilvánul a torok „berendezésén” át a teremtő szóval. A torokközpontot a második központból érkező energia aktiválja. Ez akkor történik meg, amikor a szexuális tevékenység átértékelődik, a fizikai szintről szellemire vált, ezzel szublimálódik (finomodik). A torokcsakra energiájának a fúziója a szexcsakrából érkező energiával indítja el mentális szinten a teremtő aktivitást. Ekkor a fizikai alkotókészség átalakul művészi és mentális kreativitássá, mivel a torokközpont a teremtő szó specifikus szerveként fókuszálja a teremtő intelligenciát.

Fontos szem előtt tartani, hogy a szoláris plexus az átalakítója, elosztója, megtisztítója az alsóbb energiáknak. Az érzelmi tudatosság fejlődése során a szívcentrumba átáramló energia átalakul olyan szeretetté és tudatossággá, amely a közösséget élteti. Ezáltal a személyes én vágya átalakul szellemi szeretetté, adássá.
A szívközpont összefoglalja a kapott energiákat, hozzáadja a saját energiáját, és azokat az ezek befogadására alkalmas felsőbb központok felé irányítja.

A gyökércsakrából a gerinccsatornán keresztül a fejbe áramló anyagi erő átalakul szellemi energiává. Ennek megnyilvánulása az, hogy 1–5. központból a harmadik szem központba átrendeződve a korábban a rendezettséget nélkülöző élet átalakul egy integrált, szerves személyes életté. A szemöldökök közötti központ, a 3. szem akkor éri el a tökéletes tevékenységet, amikor az egyén fejlett személyiséggel kezd rendelkezni, vagyis a fizikai, érzelmi és mentális képességei összerendeződnek és kiteljesednek.

A koronacsakra a meditáción, a szakrális szolgálaton és szentségre való törekvésen keresztül ébred fel. A gerinc alján összegyűlt energiát a megvilágosodott akarat felemeli kundalini energiaként, minden akadályt elégetve. Ennek következtében az összes központ és az egész test feltöltődik életerővel. A lélekmag sugárzó fénye összeolvadva az asztrális test fényével felébreszti a sötétségből a test minden atomjában megbúvó fényt, és akkor sugárzó szépségű tiszta fényruhába öltözik a lény. A koronacsakra lesz az isteni akarat kapcsolódási pontjává, közvetítőjévé, a szívcsakra a szellemi szeretet eszköze, míg az egyetemes bölcsesség a torokcsakrán keresztül fejeződik ki.

Az ember mint mandala

Az emberi lény alsó öt csakráját alapértelmezésben a mikro- és makrokozmoszt jelképező és összekötő mandala képviselőjének tekintik, a világegyetemet alkotó öt elem (tattva) anyagi és szellemi hordozójának. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2010. augusztus: „Az 5 elem tana” c. cikket!) Az elemhiányok bárhol lehetnek a fizikai testben, nemcsak az elvi csakraminőség környékén. Mivel a test vázát a föld elem alkotja, a sejtszintű és világegyetem-szintű kommunikációt a víz elem adja, ehhez az energiát a tűz elem szolgáltatja, a levegő elem finom, eredetileg is szattvikus minősége áthatja az összes működést. Végül az ötödik elemben, a tér-űrben zajlik le a másik négy elem játéka.

Ha a csakrák felépítését közelebbről megnézzük, érzékelhetjük, hogy minden egyes csakra tölcsérszerűen egymásba ágyazva tartalmazza az 1–16 auraburkot, a legsűrűbbtől a legfinomabb szubtilis anyagi minőségekig. Ekkor a csakrák nem kifejezetten kötődnek elemi minőségekhez, hanem mindegyikükben az alsó négy ún. ez életi auraburok rendre tartalmazza alulról felfelé a föld, víz, tűz, levegő minőségeket. Így érthetjük meg, hogy az elemek a lábunktól a fejtetőig csakrától függetlenül bárhol megtalálhatóak.

Amikor bármely csakrában vagy alcsakrában észleljük valamely elem hiányát, mely természetszerűleg a felsőbb mentál- és kauzálsíkról kapja a vezérlést, ez a környezettel való konfliktusként jelez. Az adott minőségű földsugárzási fajták az elemeken keresztül ily módon képesek hatni az emberi energiarendszerre. (Lásd Termé­szetgyógyász Magazin, 2012. július: „Földsugárzás és tudatállapot” c. cikket!)

A csakrák feladata és működése

A csakrák elsődleges feladata az, hogy átvegyék a belső szeretet forrásának energiáját, metabolizálják (átalakítsák) és táplálják vele az auraburkokat, és azokon keresztül kibocsássák a külvilágba (!). A lélekmagnak eredetileg egyszerűbb egy finomanyagi energiát létrehozni. Ezt alakítják át a csakrák a testi működések számára. A csakrákat tölcséreknek látják az erre ráhangolódni képesek, melyek forgásukkal az energiákat kifelé vagy befelé áramoltatják. Akkor áramlik a csakrákon kívülről befelé a finomenergia, ha a test a működtetéséhez a lélekmagból nem kap elég energiát. Ekkor a környezetéből, személyekből, állatokból, növényekből, tárgyakból kér, vesz el energiát.

Az első és hetedik csakra egyedülálló, lefelé és felfelé mutató tölcsérrel. A 2–6-os csakrák tölcsérei elől és hátul is megtalálhatók. Az elülsők a gondolatokkal és az érzelmekkel kapcsolatosak, míg a hátoldaliak az akarattal, a megvalósítással.

Az oldalsó és középső fő nádikon vannak felfűzve a fő szervek. Minden szervnek van a funkcionális működésének megfelelő asztrológiai planétasugárzása, mely a testen alcsakraként jelenik meg. Az elülső oldalon elhelyezkedő szervek általában előre bocsátanak ki egy tölcsér alakú energiaképződményt, a hátoldaliak pedig hátrafelé.

Minden csakra környékén az általa töltött szervek energiaellátása a legkülönbözőbb rezgéseken történik. Bármely csakrában megtaláljuk az asztrológiai planétasugárzások energiacsatornáit a vöröstől az ibolyáig. (Lásd: Természetgyógyász Magazin, 2010. szeptember: „Kristálytan” c. cikket.) A mentálsík motivációja, a szeretet adása vagy éppen elvonása a környezetből adja meg a mentális kisugárzás színét, általában a fej körül. Ez kifejeződik abban, hogy a személy éppen abban a csakrában „tartózkodik”, melynek színe megegyezik az azt vezérlő mentálsíkéval.

A gerinc vonalában is megtaláljuk az összes szerv finomanyagi leképződését alcsakraként ott, ahol az adott gerincszegmens magasságában levő idegi vezérlések a szervekhez kapcsolódnak. Ez aztán megjelenik az asztrálsík alatti sűrű étertestben is a szervi meridiánok áramlási folyamatainak pontjaiként, mint nevezetes működési pontok. Ezek közül lehetnek olyanok, mint a gerinc két oldalán futó húgyhólyag-meridián, melyek a főbb szervek ún. „vészpontjaiként” működnek. Ezek valóban vészpontként jelzik az adott szerv energiájának egy adott szint alá csökkenését. Például, ha egy szerv energiaszintje 30-40 százalék alá csökken, akkor ez kellemetlen testérzetként, fájdalomként érezhető a derék- és háttájékon.

A csakrák alul- vagy túlműködésének jellemzői

A Muladár a gyökércsakra. Farkcsonti központnak is nevezik, mert az alsó három farkcsigolyát ideszámítják. Az első csakra hatókörébe tartoznak az egyén túlélésére vonatkozó alapvető szükségletek. Ha nem kielégítő az egyes csakra működése, akkor gyenge és hiányos a fizikai és érzelmi állóképesség. Ha a felsőbb csakrák jobban fejlettek az alsó csakrákhoz képest, akkor az lesz az érzése, hogy „kívül van a világon”, nagyon mélyen megéli a reménytelen, teljes magány és idegenség érzését. Ha túlműködés van, akkor a gondolatok és a tevékenységek az anyagi szükségletek rögeszmés kielégítésére irányulnak. Mindent birtokolni akar, amit csak kíván, miközben bármit is nehezen ad. Amikor a birtoklási vágy akadályozva van, akkor haraggal, erőszakosan reagál, vagy olyan érzelmekkel, hangulatokkal, melyek védekező magatartást fejeznek ki, mert hiányzik az önbizalma. Az első csakra aktiválására és egyensúlyba hozására alkalmasak az ún. jang típusú ételek: az olajos magvak és hüvelyesek. Ehhez a csakrához tartoznak a nemi mirigyek, a végbél, az alsó nyirkok és az összes altesti betegséget okozó energiahiány.

A Szvadisztán, a szakrális vagy keresztcsonti központ az ötödik ágyéki és az első keresztcsonti csigolya találkozásának az elődomborodása a medenceüregek felé. A második csakrának sokan kevéssel a szeméremcsont felett elhelyezkedő szexcsakrát gondolják, mely főleg a nemi szervek és a húgyhólyag energiaellátását végzi, és részben az anyaméhét. Működése az élvezetekhez, vágyhoz, nemiséghez, teremtéshez és az elemi érzelmekhez kapcsolódik. A szexcsakra működészavara fizikai szinten impotenciát, frigiditást okoz, a nemi szervek és a húgyutak betegségeit, melyeket az ágyékcsigolyában jelentkező energiablokádok okoznak. Érzelmi szempontból ennek a központnak a kiegyensúlyozottsága az élvezetek túlzásba vitt kereséséhez vezethet, elsősorban a nemiség szintjén, egészen az aberráltságig szélsőségesen túlműködő esetben. Amikor ez a központ alulműködik, akkor a személy érzéketlenné válhat minden olyan fizikai örömforrással szemben, ami nem intellektuális, ez a szexuális élettől való teljes elzárkózásig is vezethet. Ez a csakra gyakran a női nem képviselőiben működik kiegyensúlyozatlanul.

Az igazi második csakra a köldök alatt 6 cm-re található hasi energiaközpont, melyhez a belső elválasztású mirigyek sorából a mellékveséket kötik. A vékonybél középen elhelyezkedő alcsakrája, valamint a fel- és leszálló vastagbél két oldalon található alcsakrái tartoznak ide. Pszichológiai szempontból az alulműködő második központ önbizalomhiányt, a dolgok megemésztésének az akadályát, fóbiákat, pánikot és szorongást idéz elő.

A harmadik csakra, a Manipura, a köldökön található energiaközponttól kezdve a felette 8-10 cm-re elhelyezkedő plexus szoláris szintjéig található. A hasnyálmirigy fejrészéhez főcsakraként kapcsolódik, továbbá alcsakraként a májhoz, epéhez, gyomorhoz, léphez és harántvastagbélhez, hátul a vesékhez, valamint energetikailag az összes emésztési és vegetatív funkcióhoz. Ehhez a területhez tartoznak a táplálék emésztési és asszimilációs (feldolgozó, beépítő) folyamatokkal kapcsolatos betegségek. Lelki szempontból itt jönnek létre a külvilágra ható érzelmi erők: a baráti érzések, a rokonszenv-ellenszenv, melyek a személy csoporthoz tartozásának az alapja. Legfontosabb szerepe az egyéni tekintély, hatalom érvényesítése a környezet viszonyában. Negatív esetben a személy ezzel nyomást gyakorol a környezetre, hogy abból szerezzen energiát, szeretetet, ha azt a belső forrásából megkapni képtelen. A diszharmonikus működés a hatalommal való manipuláció féktelen vágyát teremti meg, továbbá azt a törekvést, hogy a valóságot minden módon a saját hasznára forgassa ki. A személy állandó cselekvéssel, hiperaktivitással kendőzi el a helyzetek valódi kezelésére való alkalmatlanságát, valóságos ereje és hatalma hiányát. A harmadik csakra egyensúlyba hozásához alkalmas táplálékok a teljes kiőrlésű lisztek és keményítőtartalmú élelmek (kukorica, burgonya stb.).

A negyedik csakra, az Anaháta kb. a szívidegközpont (plexus cardiacus) magasságában, a mellcsonton helyezkedik el. A szív-energiaközpont a szív, a csecsemőmirigy, a tüdő és a nyirokfőtörzs alcsakráit vezérli, továbbá a nyirokrendszerrel és a vérkeringéssel összefüggő érzelmi állapotokat tükrözi. A negyedik központ egyensúlyvesztéséhez kapcsolódnak a szív- és tüdőbetegségek, mint a magas vérnyomás, az asztma stb. Diszharmonikus működés esetén a tünetek a mellkas szintjén jeleznek: szorító érzés, aritmia, asztmatikus rohamok, sokszor anélkül, hogy klinikai objektív vizsgálatokkal kimutathatók lennének. A csakra asztrálsíkú energiahiánya nyomán a mellkason és a karokon futó meridiánvezetékek blokádjai is hozzájárulnak ezekhez a tünetekhez. Lelki és érzelmi szempontból arra fog hajlani az egyén, hogy csak elismerés és hála ellenében szeresse a többieket. Ha ezt nem kapja meg a környezetétől, akkor a gyűlölet, a neheztelés, a harag és sértettség érzelmei uralkodnak el rajta, vagy a ridegség, közöny és az érzéketlenség (kőszív).

A szívcsakra az összes csakra központi szereplője, mivel összekapcsolja a „földi”, fizikai és érzelmi természetű három alsó központot a három „égi”, inkább mentális és spirituális jellegű központtal. Ennek a központnak a feladata annak a képességnek a kifejlesztése, hogy tiszta feltétel nélküli szeretetet fejezzen ki és képesek legyünk minden létezővel együttérezni, amely lehetővé teszi az átalakulást, önmagunk és mások gyógyításának a képességét. A táplálékok a negyedik csakra harmonizációjának elősegítésére mindenképpen növényi eredetűek, mivel azok egyesítik a napfény égi energiáját a föld életet adó erejével.

Az ötödik csakra, a Vishudda az emberi önkifejezés, a kommunikáció, az ihletettség és a magasabb értelemben vett kreativitás, a teremtés központja. Itt egyesül a szakrális csakra kreativitása a többi csakra teremtő energiájával. Ezen a központon keresztül valósul meg a kommunikáció az elme és a test között. A lelki típusú betegségek ezen a területen mind a kommunikációs képességhez kapcsolódnak. A hang színezete és tónusa az ötödik csakra tisztaságához tartozik. Ehhez a központhoz tartozó testrészek, szervek: a nyak, a torok, nyelőcső, állkapocs, fülek, pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, garatmandulák, légcső, hangszálak, a karok-vállak mozgatása (utóbbi három már az Ikrek jegy kommunikációs hatása alatt), fejlődési szakaszban a csontváz (a mellékpajzsmirigy mészanyagcseréje miatt). (Lásd: Természetgyógyász Magazin, 2011. április: „A horoszkóp, mint madala” c. cikket.)

A hatodik csakra az Ádzsna. Elnevezése szanszkritül azt jelenti, hogy érzékelni, megis­merni és irányítani. A harmadik szemet a szemöldökök között egy merkurikus alcsakra képviseli, míg van, aki e pont fölé teszi mintegy másfél centiméterrel, ahova az indiaiak az ún. tilak jelét festik. Ez a pont egyébként egy holdikus alcsakrának felel meg. A homlok közepén találjuk a Kos jegy urának, a Marsnak a fejre vonatkozó főcsakráját is, mellyel ugyanazon pontban van a homlokcsontot képviselő szaturnikus alcsakra.

Ez a tudás és bölcsesség szeme, vagy kifelé irányulva a parancs, az irányítás egyfajta eszközének kifejeződése. A központ az agyalapi miriggyel, a hormonrendszer karmesterének működésével van kapcsolatban, továbbá a kisagy működésével. Ezen a tájon találjuk a hatodik csakra hátrafelé irányuló tölcsérét. A központ kapcsolódik a személy minden fizikai, érzelmi, mentális és tudati ciklusának a szabályozásához. Harmonikus működése a lelki és szellemi egyensúly képességét adja.

Ez a legemelkedettebb szintű mentális és intellektuális képességek központja. Az alsó öt csakra tisztításával fejlesztjük a tudatosságunkat, mely egyre jobban kinyitja a harmadik szemünket a világra, mellyel az elképzeléseink, imaginációnk elegendő energiát teremthet a vágyaink megvalósításához. Amikor a szívcsakra nyitva van, és energiája kapcsolatba kerül a harmadik szem központjával, akkor továbbítani tudjuk a gyógyító, harmonizáló energiáinkat közelre és távolra is. Ezzel egy időben hozzáférésünk lesz a teremtés minden szintjéhez.

A Szahaszrár, a koronacsakra vagy az ezerszirmú lótusz, a megvalósítottság jelképe.

A hetedik csakra a fejtető közepén felfelé nyílik, a tobozmirigyhez és az agyhoz kapcsolódik. Itt vagyunk kapcsolatban a létezésnek azzal a szférájával, mely magába foglalja az összes nem megnyilvánult (manifesztált) formát és tulajdonságot. Itt találjuk meg az egységet az eredeti isteni alapelvünkkel, ahol a személyes energiamezőnk eggyé válik a világegyetemével.

A csakrák harmonizálási lehetőségei

Ha valamelyik szerv energiaszintje lecsökken, akkor ezt valamilyen fizikai tünettel jelzi (fájdalomérzékenységgel, nyomásérzékenységgel). Az említett „Kristálytan I.” cikk táblázatát meditációs segédletként felhasználva, az adott szervi rezgést képviselő alcsakrát töltjük a megfelelő planétasugárzással. A szervek alcsakráit feladatuk szerint összefogja a környékükön levő főcsakra. Egy szerv energiahiányánál lehet a fő csakrát is energiával feltölteni, és/vagy az energiahiányos szerv alcsakráját tölthetjük úgy, hogy szellemi-tudati irányítással a belső isteni fénymagunkból kiáramló energiával auraburkonként „felfényezzük” az adott csakrát.

Az előbbiek szerint a négy alsó auraburokban nemcsak a főcsakra töltődik, hanem a környékén található szervek alcsakráin keresztül a sejtműködéseikhez a megfelelő arányban felveszik az energiákat.

A szervek ahhoz képest tartoznak valamely csakrához, hogy megfelelő működésükre jellemző négy elem aránya milyen, és ebből melyik elem dominál. Az ötödik tér-űr elem minden kitölt, és benne zajlik a másik négy elem játéka.

A tudati vagy mentális akadályok, amennyiben azok szaturnuszi hatást mutatnak, bárhol megjelenhetnek a test energiafolyamataiban, merevséget, akadályokat okozva. A szaturnuszi jellegű tudatbeszűkülés az isteni törvény nem betartásával kapcsolatos visszahatásokat jelzi (ölés, rosszindulat, alapvető nem-tudás), mely a szervezet áramlási folyamataiban keresztmetszet-szűkülést hoz létre. Ezt mutatja a meszesedés (érelzáródás), kövesedés (pl. epe- és vesekő) vagy egyéb lerakódások (pl. a vastagbél falán), vagy az ízületi kopások, lerakódások a mozgáskorlátozottságot hozzák létre a Szaturnuszhoz tartozó kalcium-anyagcsere nem kielégítő működése miatt. Az összes csontos-porcos területen, ízületekben mindenütt találunk Szaturnusz alcsakrákat, melyek közvetítik ezeket a hatásokat. Ugyanígy a másik általános rezgés a marsikus rezgés, mely szinte bármely szerven gyulladásként megjelenhet a személy haragja következtében beszűkült asztrálcsatornák miatt.

Amennyiben szervi problémát kezelünk magunkon vagy másokon, az általános csakratisztítás mellett érdemes az adott szerv alcsakráját is feltölteni nemcsak az alsó 4 ez életi auraburkaiban található jin és jang (nőies és férfias) jellegű planétasugárzásokkal, hanem a korábbi életi információkat – és ezzel párhuzamosan az ezekhez kapcsolódni képes ez életi rokonsági kapcsolatokat – hordozó 5-16. auraburokig. Ennek következtében az adott szerven lévő ún. od-kapcsolatok, melyeken egyébként elfolyik a szerv energiája, a kapcsolatban részt vevő élő vagy nem élő közeli hozzátartozók felé nagymértékben csökkennek. Ennek hatásfoka nagyban függ attól, hogy a terapeuta rendelkezik-e minden egyes auraburok nyitókódjával, mely beavatások útján kerül be az energiarendszerébe.

Férfiak esetében főleg jin (női) energiahiány van az adott szervek alcsakráiban a négy ez életi alsó auraburokban, és természetszerűleg nőknél a jang (férfias) jellegű energiahiányok dominálnak. A szervek energiaszintjének növekedésével szinte azonnal érzékelhető a javulás. Az asztrálcsatornákat szűkítő mentálüzeneteket, illetve a kauzálsíkú karmikus visszahatásokat is célszerű ugyanezeken a rezgéseken kitisztítani, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor egy idő múlva az adott asztrálcsatorna ismét beszűkül.

Ahogy a tiszta energia bekerül az energiarendszerbe a csakrákon, alcsakrákon keresztül, az a szervekben áthangolja a sejtmembránok potenciálgátját, egészségessé teszik azt. Így például az elektroszmog vagy a földsugárzások kevésbé hatnak az adott sejtre. Olyan irányba tolja el a sejt érzékenységi ablakát, hogy az kikerül a káros sugárzások sávjából, így azok bár jelen vannak a környezetben, nem tudják kifejteni energiacsökkentő hatásukat.