Víz – Az élet elixírje

A víz különleges anyag, egyesek szerint mágikus tulajdonságokkal felruházva. Victor Schauberger természetkutató és feltaláló 100 évvel ezelőtt a „Föld vérének” nevezte. Ma „kék aranyként” emlegetik, s egyre ritkább kincs. A biztonsági szakértők szerint a közeljövőben komoly konfliktusok, akár háborúk törhetnek ki a víz miatt. Azt jósolják, hogy a víz iránti kereslet 2025-re 56 százalékkal meghaladja a rendelkezésre álló mennyiséget, és választóvonal lesz gazdag és szegény országok között.

Manapság évente 25 millióan halnak meg fertőzött víz ivása miatt, és a fejlődő világ országaiban a betegségek 80 százalékáért tehető felelőssé a víz. A levegő után ez a második életfontosságú elem. Az emberi szervezet kb. 70 százaléka, a növényeknek több mint 90 százaléka víz.

Egyelőre nem tudni, hogyan került bolygónkra a víz, és a Földön miért van jóval nagyobb mennyiségben, mint a környező égitesteken. A víz ugyanis bőségesen van az univerzumban, molekulája a második leggyakoribb a világegyetemben, és a csillagok keletkezésében is nagy szerepe van.

Feltételezések szerint ez az őselem már bolygónk keletkezésekor jelen volt az ominózus vízgőz formájában, ami lehűlve lecsapódott, és így keletkeztek az óceánok. A víz további forrását a becsapódó aszteroidák, üstökösök jelentették, amelyek óriási mennyiségű vizet szállítottak. És minden bizonnyal a szépen sarjadzó élet is hozzájárult a víz termelődéséhez: a baktériumok kénhidrogénből és szén-dioxidból szerves vegyületeket hoztak létre, s e folyamat közben kén és víz keletkezett.

Ma a Föld felszínének több mint kétharmadát víz borítja. A földi vízkészletek mennyisége kb. 1,386 milliárd köbkilométer, amelynek 97 százaléka a világtengereket alkotó sós víz. Az édes víz jelentősebb része a sarki jégtakarókban, a gleccserekben és a tartósan fagyott földekben található. Ehhez képest elenyészően kis mennyiség, a teljes vízkészlet 0,3 százaléka van jelen iható édes víz formájában.

Egy különleges elem

A 18. század végére ismerte fel Antoina Laurent francia vegyész, hogy a víz nem egyetlen elem, hanem a hidrogén és az oxigén vegyülete. A 19. század kezdetén Joseph Louis Gay- Lussac és Alexander von Humboldt igazolták, hogy a vízmolekulát két hidrogén- és egy oxigénatom alkotja. Azóta ismerős a H₂O képlete.

Háromdimenziós molekulastruktúrájának köszönhetően úgynevezett hidrogénhíd-kapcsolatok jönnek létre, amelyek a víznek különleges tulajdonságot kölcsönöznek. Folyókban, óceánokban és tavakban a 4 °C hőmérsékletű víz lesüllyed és folyékony marad, míg a jég a felszínen úszik, védőréteget képezve a további lehűlés ellen. Ez biztosítja a vízi élőlények túlélését a hideg tengerekben. Ha ez nem így történne, ha a víz a fagypontnál érné el legnagyobb sűrűségét, tengereink télen alulról kiindulva fagynának be. Ekkor még a nyári nap tüze sem lenne képes felolvasztani őket, bolygónk mostoha jégvilág lenne.

Miért különleges elem a víz?

Dr. Martin Chaplin vízkutató, a londoni South Park University professzora 63 dolgot sorolt fel, amikor is a víz másképp viselkedik, mint bármely egyéb anyag. Ezek közül íme néhány:

A víz az egyetlen ismert elem, ami a Földön – normális körülmények között – mindhárom halmazállapotban előfordul: szilárd, folyékony és gáznemű formában.

A víz olvadás- és forráspontja szokatlanul magas. Más, hasonló tömegű anyagokkal összehasonlítva tulajdonképpen 100 °C-on kellene olvadnia. Az is ellenkezik a logikával, hogy a forró víz gyorsabban fagy meg, mint a hideg víz.

A víznek szokatlanul nagy a hőfelvevő képessége. Éppen ezért sok napenergiát képes tárolni és tengeráramlatokkal nagy távolságra szállítani – jelentősen befolyásolva ezzel a klímát. A golfáramlat nélkül Európában északi-sarki hőmérséklet uralkodna. A víz felületi feszültsége is szokatlanul magas, aminek következtében kialakul a kapilláris hatás. Ez megkönnyíti a víz feláramlását a növények szárában és a fák törzsében, ahol a folyadéknak több tucat métert kell megtennie a gravitációval szemben. Diploid tulajdonságai (az oxigén negatív, a hidrogén pozitív töltésű) a vizet kiváló oldószerré és szállító közeggé teszi más anyagok számára, ugyanis a mágneshez hasonlóan más molekulákat is magához vonz. Így tulajdonképpen minden ismert életfolyamatban részt vesz.

A földi élet szempontjából a víz jelentős tulajdonsága az ún. sűrűséganomália. Normális esetben egy anyag annál sűrűbb, minél inkább lehűl és szilárdabbá válik. A víz ezzel szemben a legnagyobb sűrűségét 3,98 °C hőmérsékleten éri el, és további lehűléskor ismét tágulni kezd. Ha jéggé fagy, a víz térfogata ugrásszerűen megnő. Gondoljunk a mélyhűtőben vagy télen az erkélyen felejtett vizespalackok szétrepedésére, vagy a nem víztelenített kerti csapokra, vízvezetékekre. A víz képes a követ is megrepeszteni – így alakítja környezetünket.

Víz nélkül nincs oxigén

A levegő, illetve az oxigén első pillantásra fontosabbnak tűnik, mint a víz. Pedig hiányában nem lenne fotoszintézis. Szárazság idején a növények bezárják a pórusaikat, hogy elkerüljék a további kiszáradást, de ennek következtében az oxigént termelő fotoszintézis sem zajlik le. Ez is bizonyítja, milyen fontos védeni a természetes vizeket és az erdőket. 

A víz, bárhol, bármilyen halmazállapotban is legyen, nem egyszerű, formátlan folyadék, hanem folyamatosan mintákat és struktúrákat alkot, olykor átmenetieket, máskor állandókat. E mintákban információk raktározhatók és szállíthatók. Egyes kutatók bizonyították, hogy a víznek emlékezete van, és külső hatásokra, sőt emberi gondolatokra is képes reagálni.

1988-ban a francia orvos és immunológus, Jaques Benveniste egy több évig tartó kísérletsorozat eredményeit publikálva óriási feltűnést keltett a tudományos életben. Benveniste fehérvérsejteket kevert antitestek vizes oldatába, hogy megmérje a sejtek immunreakcióit. Egyes oldatokat – a homeopátia szabályainak megfelelően – addig hígított és rázogatott, míg a végtermékben egyetlen antitest egyetlen molekulája sem volt megtalálható. És ezek a folyadékok ugyanolyan hatást gyakoroltak a sejtekre, mint a kiinduló oldatok. Úgy tűnt, mintha a víz emlékezne a molekulákra. Benveniste egy csapásra híres lett, és a sajtó úgy ünnepelte őt, mint a férfit, aki felfedezte a víz memóriáját. Ezen kívül kísérletei igazolták a magas potenciájú homeopátiás készítmények hatásosságát.

A klasszikus hangzás varázsa

Az 1960-as években a svájci orvos és kutató, dr. Hans Jenny különféle anyagokat hozott rezgésbe, részben hangszórók, részben rezgő kristályok segítségével. A kísérletek során főként a vízben jelentek meg különösen szép, harmonikus minták, rajzolatok, olyan szimmetriák, amilyenekkel a természetben találkozunk, pl. a tengerben élő virágállatoknál.

A kísérletezést Alexander Lauterwasser folytatta. Ő is fantasztikus rajzolatokat csalt ki a vízből azáltal, hogy klasszikus zenét játszott neki. A japán Masaru Emoto is hasonló kísérleteket végzett. Ő a megfagyott jégkristályokban talált csodálatos, harmonikus mintákat, amelyek Bach, Mozart vagy Beethoven zenéjére jöttek létre.

A víz kozmikus ereje

A víznek azonban nem csak a zene a gyengéje. Az ennél jóval finomabb rezgésekre is reagál, amint azt az olasz fizikus, Giorgio Piccardi az 50-es évek végén bizonyította. Több mint kétszázezer kísérlet elvégzése után kimutatta a naptevékenységnek a vízre gyakorolt hatását. A víz a nagyon eltérő körülményekhez is jól alkalmazkodik, erre egyetlen más folyadék sem képes – jelentette ki Piccardi.

Hasonló felismerésekre jutott néhány évtizeddel később Theodor Schwenk mérnök és vízkutató. Ő ritmikus mozdulatokkal különböző vízmintákat rázott össze, napfogyatkozás előtt, közben és után. Majd a különböző mintákban búzaszemeket csíráztatott, és figyelte a növekedésüket. A napfogyatkozás közben összerázott vízben ázó mag kifejezetten lassan csírázott.

A kertész Maria Thun ötvenéves kutatómunkával bizonyította, hogy a növények növekedése függ a holdfázisoktól és az égitestek konstellációitól. Ez is a kozmikus hatásoknak a vízre gyakorolt hatásával magyarázható.

A vízzel végzett kísérletek bizonyítják az elektroszmog létét

Tudományos kísérletek is bizonyítják, hogy az elektromos és a mágneses mezők, amelyeket műszaki berendezések keltenek, szintén megváltoztatják a víz szerkezetét. Hatásukra a víz felületi feszültsége jelentősen csökken, és belső struktúrája is megváltozik. Ez megmagyarázhatja az elektroszmognak az emberi testre gyakorolt negatív hatásait, hiszen testünk 70 százalékát víz alkotja.

Prof. Bernd H. Kröplin, a Stuttgarti Egyetem munkatársa néhány csepp vizet párologtatott el, és a lemezen visszamaradt foltot vizsgálta sötét látóterű mikroszkóp alatt. E kísérletek egyik legérdekesebb eredménye, hogy az emberi nyál rajzolata egy mobiltelefonon történő beszélgetés előtt és után jól láthatóan megváltozott. A víz rendkívül érzékenyen reagál az elektromágneses hullámokra – foglalta össze a kísérlet eredményét Kröplin professzor.

Nem csak a műszaki, hanem az emberi erőterek, kisugárzások is hatnak a vízre. Az 1960- as években Bernard Grad, a montreali McGill University professzora ezt kísérleti úton bizonyította. Árpaszemeket csíráztatott egy pohár vezetékes vízben, s ezt a magyar szellemgyógyász, Eszebány Oszkár 30 percig tartotta a kezében. Kontrollként ugyanilyen magokat kezeletlen csapvízben csíráztattak. A kísérlet azt bizonyította, hogy a kezelt vízben több mag kicsírázott, és a belőlük kinőtt növények gyorsabban fejlődtek, nagyobbra nőttek.

Grad professzor folytatta árpaszemes tesztjét: a csíráztatásra szánt víz egy részét pszichésen egészséges, a másik felét pszichés betegségekben szenvedőkkel kezeltetett. A betegek vizében csíráztatott magvak jóval satnyábbak lettek és lassabban fejlődtek. Hasonló eredménnyel zárult Theodor Schwenk búzaszemekkel végzett kísérlete is. 

Káosz a nagyvárosi vezetékes vízben

A vízre gyakorolt legérzékenyebb hatások a szavak és a gondolatok – ezt a japán Masaru Emoto kísérletei bizonyították. Ő különféle eredetű vizeket fagyasztott meg apró cseppekké, és 200-500-szoros nagyításban fényképezte őket. Rendkívül érdekes különbségeket állapított meg a felvételeken. A tiszta hegyi forrásokból szép, tiszta jégkristályok keletkeztek, míg a nagyvárosi, tokiói vezetékes vízből kaotikus struktúrák rajzolódtak ki.

Még érdekesebbek voltak Emotónak azok a kísérletei, amikor különféle vízminták üvegeire kis cédulákat ragasztott különböző feliratokkal (köszönet, hülye, angyal, ördög stb.). Ezeket egy éjszakán át tárolta, majd a vizet megfagyasztotta. Az úgynevezett szép, pozitív érzelmeket hordozó szavak szép kristályokat eredményeztek a vízben, míg a csúnya kifejezések torz mintázatokat hoztak létre. Az érzések, gondolatok tehát, amik a szavak mögött meghúzódnak, hatást gyakorolnak a vízre.

Más esetben Emoto felkért egy papot, hogy egy felduzzasztott tó partján imaszertartást végezzen. A rituálé előtt és után természetesen mintát vett a vízből, amit vizsgálni kezdett. Döbbenetes volt a különbség: a vízkristályok az ima előtt zűrzavaros, az ima után pedig tiszta, harmonikus képet mutattak.

Néhány vízfajta nyilvánvalóan gyógyhatású, mások pedig károsak, akár halálosak is lehetnek. És ez nem csak a fejlődő országokra vonatkozik. Az iparosodott nyugati országok vize is tele van káros anyagokkal. Az ipar által felhasznált vízben vegyszerek, nitrátok, foszfátok, növényvédő szerek vannak, a WC-n lehúzott gyógyszermaradékok akár a talajvízbe is eljutnak, ahonnan ivóvizünk származik. Különösen a nagyvárosokban egyre nehezebb és drágább feladat a szennyvizek tisztítása.

A természetes források vize világszerte egyre ritkább kincs. Ennek oka a legtöbb esetben maga az ember, mert úgy gondolja, hogy a természet törvényei fölé helyezheti magát, letarolja az erdőket, hogy a faeladásból pénzhez jusson, vagy égetéses talajművelést folytat az őserdőkben.

Pedig az erdőt szentként kellene tisztelnünk, hiszen ennél hatékonyabb és olcsóbb víztisztító rendszer nem létezik. Az erdő a víz bölcsője – írta Victor Schuberger erdész és kutató. Az erdő mint a szivacs felszívja az esővizet, tárolja, szűri és apránként leengedi a talajvizekhez. A gyökerektől átszőtt talaj mennyiségétől függően egy hektár erdő 500-2000 köbméter vizet képes felszívni.

Az erdőket azonban világszerte lélegzetelállító tempóban irtják. Ahol megszűnik az erdő, ott a talaj kiszárad, a környék elsivatagosodik (pl. Spanyolország egyes területein, de mi is jó úton haladunk efelé – a szerk.). A Greenpeace szerint 1,3 milliárd ember nélkülözi valamilyen formában az ivóvizet. Ugyanakkor a lyukas csövek miatt a londoni vízhálózatból naponta 915 millió liter víz szivárog el. Ha a víz elfogy, annak oka, hogy nem ésszerűen használják, szennyezik, pazarolják, és a pénzhez, valamint a táplálékokhoz hasonlóan rendkívül egyenetlenül osztják el. Naponta kb. 3 liter vízre van szüksége egy embernek, hogy életben maradjon. Az USA-ban a fejenkénti vízfogyasztás (jobban mondva vízpazarlás) naponta kb. 300 liter! Míg a politika habozni látszik, és gyakran – gazdasági érdekeket követve – kontraproduktív módon cselekszik, számos civilszervezet létezik világszerte, amelyek a helyzet javításán fáradoznak.

Vannak azonban jó példák is. A Rajna és a Bodeni-tó korábban kirívóan szennyezett vizek voltak, mára érezhetően tisztábbá váltak. A Bajor Felföld tavai, mint pl. a Starnberger See ivóvíz-minőségűek. Az Emscher, amely eddig a Ruhr-vidék kloákája volt, 4,4 milliárd eurós projekt keretében tisztul meg 2025-re. A vizekre irányuló figyelem tehát egyre elterjedtebb, akárcsak a tisztelet, ami megnyilvánul eziránt az egyedülálló, csodálatos anyag iránt, amely a Nap mellett az élet legfontosabb feltétele. 

A hang és a víz kommunikációja

Alexander Lauterwasser rezgéskutató a 90-es évek kezdete óta a különféle rezgéseknek és a zenének a vízre gyakorolt hatásával foglalkozik. Ő is csodálatos fotókat készít kísérleteiről, mintegy megjelenítve a hang, a zene és a víz dialógusát. A koncertjeire látogatók úgy vélik, hogy a hangot teszi láthatóvá. Pedig pontosan az ellenkezője történik – állítja a kutató –, a víz hullámok formájában válaszol, s a víznek a hangra adott válaszát mutatják a fotók.

Lauterwasser a kísérletei során rájött, hogy a vízcseppekre két dolog hat: a felületi feszültség, ami a cseppből mindig golyót akar formálni, és a rezgés, ami a golyóképződés ellen hat. Ha ez a két ellentétes erő kölcsönhatásba lép egymással, új forma születik. Éppen azért, mert nem képesek legyőzni egymást, és párbeszédre kényszerülnek. A természet tehát magától stabilizálódik. A különböző frekvenciák különböző formákat eredményeznek. A mély frekvenciák nagy, míg a magasak finoman cizellált hullámokat keltenek.

A vizeket leginkább az ember veszélyezteti

Néhány vízfajta nyilvánvalóan gyógyhatású, mások pedig károsak, akár halálosak is lehetnek. És ez nem csak a fejlődő országokra vonatkozik. Az iparosodott nyugati országok vize is tele van káros anyagokkal. Az ipar által felhasznált vízben vegyszerek,
nitrátok, foszfátok, növényvédő szerek vannak, a WC-n lehúzott gyógyszermaradékok akár a talajvízbe is eljutnak, ahonnan ivóvizünk származik. Különösen a nagyvárosokban egyre nehezebb és drágább feladat a szennyvizek tisztítása.

A természetes források vize világszerte egyre ritkább kincs. Ennek oka a legtöbb esetben maga az ember, mert úgy gondolja, hogy a természet törvényei fölé helyezheti magát, letarolja az erdőket, hogy a faeladásból pénzhez jusson, vagy égetéses talajművelést folytat az őserdőkben.

Pedig az erdőt szentként kellene tisztelnünk, hiszen ennél hatékonyabb és olcsóbb víztisztító rendszer nem létezik. Az erdő a víz bölcsője – írta Victor Schuberger erdész és kutató. Az erdő mint a szivacs felszívja az esővizet, tárolja, szűri és apránként leengedi a
talajvizekhez. A gyökerektől átszőtt talaj mennyiségétől függően egy hektár erdő 500-2000 köbméter vizet képes felszívni.

A Föld több mint kétharmadát víz borítja. Ennek ellenére egyre több ember szenved a hiányától. Egyelőre nem sikerült tisztázni, hogyan került a víz a Földre

Az erdőket azonban világszerte lélegzetelállító tempóban irtják. Ahol megszűnik az erdő, ott a talaj kiszárad, a környék elsivatagosodik (pl. Spanyolország egyes területein, de mi is jó úton haladunk efelé – a szerk.). A Greenpeace szerint 1,3 milliárd ember nélkülözi valamilyen formában az ivóvizet. Ugyanakkor a lyukas csövek miatt a londoni vízhálózatból naponta 915 millió liter víz szivárog el. Ha a víz elfogy, annak oka, hogy nem ésszerűen használják, szennyezik, pazarolják, és a pénzhez, valamint a táplálékokhoz hasonlóan rendkívül egyenetlenül osztják el. Naponta kb. 3 liter vízre van szüksége egy embernek, hogy életben maradjon. Az USA-ban a fejenkénti vízfogyasztás (jobban mondva vízpazarlás) naponta kb. 300 liter! Míg a politika habozni látszik, és gyakran – gazdasági érdekeket követve – kontraproduktív módon cselekszik, számos civilszervezet létezik világszerte, amelyek a helyzet javításán fáradoznak.

Vannak azonban jó példák is. A Rajna és a Bodeni-tó korábban kirívóan szennyezett vizek voltak, mára érezhetően tisztábbá váltak. A Bajor Felföld tavai, mint pl. a Starnberger See ivóvíz-minőségűek. Az Emscher, amely eddig a Ruhr-vidék kloákája volt, 4,4 milliárd eurós projekt keretében tisztul meg 2025-re. A vizekre irányuló figyelem tehát egyre elterjedtebb, akárcsak a tisztelet, ami megnyilvánul eziránt az egyedülálló, csodálatos anyag iránt, amely a Nap mellett az élet legfontosabb feltétele.