A vonások jelentéséről – Jel-kép

Min­dig igyek­szem úgy ír­ni, hogy az elő­ző ol­da­lon lé­vő (Exk­lu­zív) gon­do­la­taim össze­függ­je­nek a Ji-king tit­kok­kal.

Most is ez tör­té­nik, s ezért azt ta­ná­cso­lom, ol­vasd el az elő­ző írásomat, mert itt a „kí­nai” foly­ta­tá­sát írom le min­dan­nak, amit ott más for­má­ban el­kezdtem.

Nos, a Jós­könyv jós­je­lei ilyen Ké­pek.

Jel-ké­pek.

Ami­kor va­la­ki jós­la­tot kér a könyv­től, egy ké­pet kap vá­la­szul. Ez a kép meg­fe­lel an­nak a „kép­nek”, ame­lyet Zo­szi­ma sztar­ec pil­lan­tott meg Di­mit­rij lel­ké­ben, s ami miatt, ahogy mond­ja: „Le­bo­rult­am előt­te, mert meg­lát­tam el­jö­ven­dő nagy szen­ve­dé­se­it.”

A Jós­könyv – s a mö­göt­te ál­ló szel­le­mi­ség – így mű­kö­dik: lel­künk­be lát, mint a bölcs orosz sztar­ec.

Lát­ja, mi­lyen jö­ven­dő­vel va­gyunk ter­he­sek.

Hogy ez a kép mi­lyen, azt mi, mai em­be­rek egy­részt a ge­ne­ti­ká­ból, más­részt a szá­mí­tó­gé­pek mű­kö­dé­sé­ből ért­het­jük meg.

Egy­részt szín­tisz­ta ener­giá­ból áll.

Jin és jang erők­ből.

Ahogy a szá­mí­tó­gé­pen meg­je­le­nő lát­vá­nyos és va­dul moz­gó tör­té­net is – mond­juk egy iz­gal­mas Nin­ten­do já­ték élet-ha­lál küz­del­me – két ener­ge­ti­kai in­for­má­ción alap­szik: a 0 és az 1 va­riá­ció­ján. Sem­mi más nem kell hoz­zá. Hogy a ja­pán sza­mu­ráj meg­öli-e a ké­per­nyőn ug­rá­ló hő­sün­ket, vagy si­ke­rül ne­ki vir­tu­óz mó­don, a fa­lon föl­mász­va s mennye­ze­ten át­su­han­va meg­szök­nie a csap­dá­ból, sem­mi más nem kell, mint meg­fe­le­lő­en irá­nyí­ta­ni az egér­rel a 0 és az 1 in­for­má­ció­it.

A va­ló élet­ben is ugya­n­ez tör­té­nik, csak­hogy itt az in­for­má­ció­kat jin­nek és jang­nak hív­juk.

Ez két el­len­té­tes és egy­mást ki­egé­szítő ener­gia.

Még nem lát­ni, te­hát még nem „kép”, mert az erők lát­ha­tat­la­nok, de a pil­la­nat tört ré­sze alatt kép­pé ala­kul­nak, s ezt a ké­pet, mint egy pi­ci­ke kis em­bri­ót az anya­méh­ben, már lát­ni is le­het.

Lel­ki sze­mek­kel per­sze.

Ez a jö­vő­csí­ra.

S mint a csí­rá­ban: min­den ben­ne van.

Még nem „va­ló­ság”. Még csak elő­ké­pe a va­ló­ság­nak. Egy ener­ge­ti­kai Min­ta, de a va­ló­ság eb­ből szü­le­tik, s más­ból nem is szü­let­het, mert eb­ben a csí­rá­ban lény­egé­ben már min­den el­dőlt.

Egy-egy jós­jel két „ku­á­ból” – két (há­rom jin vagy jang vo­nás­ból ál­ló) min­tá­ból áll össze.

A „Kö­ve­tés” je­lé­ben pél­dá­ul alul a di­na­mi­kus Ger­jesz­tő, fe­lül a sze­líd Tó van.

Ez a di­na­mi­kus sé­ma olyan hely­ze­tet je­lent, ahol va­la­mi nagy erő­vel (vagy erő­szak­kal!) ki akar rob­ban­ni (Ger­jesz­tő), de a sze­líd és der­űs Tó ezt vissza­fog­ja.

Ez még nem „kép”, csak erő­szer­ke­zet.

Ezt még nem le­het lát­ni – csak érez­ni.

Mit ér­zünk ma­gunk­ban, ha ezt a jós­je­let kap­juk?

Fe­szült­sé­get.

Ki aka­runk tör­ni – de nem le­het. Pon­to­sab­ban: nem ta­ná­csos.

Mint a tó alat­ti vul­kán, csak bajt csi­nál­na, ha erő­sza­ko­san a fel­szín­re tör­ne.

Al­kal­maz­kod­ni kell a Tó sze­líd és öröm­te­li ter­mé­sze­té­hez.

Az ener­ge­ti­kai ta­nács te­hát itt az, hogy a ben­ned lé­vő vad erők­et va­la­mi jó­nak a szol­gá­la­tá­ba kell ál­lí­ta­ni, s ak­kor nem rob­ban­ni fog­nak éle­ted­ben az ese­mé­nyek, ha­nem szé­pen las­san, lé­pés­ről lé­pés­re nyil­vá­nul­nak meg.

Ezt üze­nik az erők.

A Ké­pen (ahogy a kí­nai írás­jel mu­tat­ja) egy­mást kö­ve­tő láb­nyo­mok­at lát­ni. Hu­ang mes­ter sze­rint ost­rom­ló­kat, akik egy­más láb­nyo­mát kö­vet­ve mász­nak föl­fe­lé egy vár ol­da­lán.

Ez már jel­kép. A kí­nai – mi­vel nem be­tű­ket, ha­nem ké­pe­ket ír – azon­nal lát­ja.

Üze­ne­te: meg le­het hó­dí­ta­ni a vá­rat, de nem gör­csös hir­te­len­ség­gel, ha­nem kö­ve­tés­sel, alá­zat­tal, „egy­más nyo­má­ba lép­ve”.

Ha va­la­ki ezt a jós­je­let kap­ja, kiol­vas­hat be­lő­le egy­részt egy fi­gyel­mez­te­tést, más­részt egy jó ta­ná­csot.

A fi­gyel­mez­te­tés: lel­ked­ben gör­csös aka­rat lap­pang! Ki akar rob­ban­ni, de ne en­gedd, mert min­dent el­ha­mar­kodsz. Ez a görcs egód gör­cse. Ő az, aki na­gyon gyor­san és na­gyon so­kat akar. Fe­szít. Kész­tet. Vi­gyázz, ne „menj a hü­lye fe­jed után!”

A jó ta­nács pe­dig az, hogy ezt az ener­gi­át nem el­foj­ta­ni kell, ha­nem tá­vo­li és ne­mes cél­jaid szol­gá­la­tá­ba ál­lí­ta­ni.

A mai em­ber haj­la­mos ere­jét hisz­té­ri­ku­san ki­rob­ban­ta­ni – vagy el­foj­ta­ni.

Egyik meg­ol­dás rossz­abb, mint a má­sik.

Az idő előtt ki­rob­bant erők csak bajt okoz­nak.

Rossz kar­mát, el­ron­tott hely­ze­te­ket. Fö­lös­le­ges el­len­sé­ges­ke­dést.

Az el­foj­tás pe­dig lel­ki, sőt tes­ti ba­jo­kat is ered­mé­nyez­het, pszi­cho­szo­ma­ti­kus be­teg­sé­ge­ket. Ar­ról nem is szól­va, hogy tö­ké­le­tes el­foj­tás nincs: va­la­hol a rossz szel­lem ki­sza­ba­dul a pa­lackból, rend­sze­rint ott, ahol leg­ke­vés­bé vár­juk, s ahol a leg­na­gyobb bajt és igaz­ság­ta­lan­sá­got okoz­za.

Ez­zel szem­ben a Ji-king böl­csei a „kö­ve­tés”, az „al­kal­maz­ko­dás” tak­ti­ká­ját ta­ná­csol­ják. Ez nem egyéb, mint hogy meg­lé­vő erő­in­ket a las­sú, fo­ko­za­tos győ­ze­lem szol­gá­la­tá­ba ál­lít­juk. Der­űsen, lé­pés­ről lé­pés­re nyer­ünk. Vul­kán ere­jé­vel haj­tunk ví­zi­mal­mot. De ezt csak ak­kor tud­juk meg­ten­ni, ha nem in­du­la­ta­in­kat, nem ön­ző egónk ösz­tön­zé­se­it kö­vet­jük, ha­nem Fel­sőbb­ren­dű Én-ünk sug­al­la­tát. Akit itt vég­ső so­ron „kö­vet­nünk” kell te­hát, az a ben­nünk lé­vő Bölcs – ő a mi ve­zér­lő csil­la­gunk.

Ilyes­mit ol­vas­ha­tunk ki a „kép”-ből s a lát­ha­tat­lan erők szer­ke­ze­té­ből.

De ez már csak ma­gya­rá­zat. Tak­ti­kai ta­nács. A „Nin­ten­do” já­ték­hoz szük­sé­ges „edzői uta­sí­tás”.

Ma­ga a Kép ma­gya­rá­zat nél­kül is él. És az a jin-jang erő­szer­ke­zet is él, mely­ben egész jö­ven­dőnk po­ten­ciá­li­san ben­ne van.

Irá­nyí­ta­ni és for­mál­ni a jö­ven­dőn­ket csak ak­kor tud­juk, ha a rej­tett erők­et még a meg­nyil­vá­nu­lá­suk előtt meg­is­mer­jük.