Exkluzív – Áldás és átok

Alapvető, nagy igazságokon nem szoktunk elgondolkozni.

Észre sem vesszük őket.

Azt hisszük, értjük.

Pedig nem értjük.

Tudod, hogy a haldokló, öreg Mózes azt mondta:

„Elétek adtam az áldást és az átkot. Az életet és a halált – válasszátok az életet.

Ennyi.

Az ember legyint.

Értem, persze.

Észre sem veszi, hogy ebben a legfontosabb szó: a „válasszátok”.

Vagyis, hogy itt választani lehet.

Hogy itt az egész nem az Istenen, hanem rajtam áll!

Én választok.

Nem az út jön elém, hanem én lépek rá.

Ami történik velem, azt én választottam.

Igaz ez?

Gondold végig az életedet.

Nem az események jöttek eléd?

Nem a külső körülmények tereltek? Lépéseid nem kényszerlépések voltak?

Nem egy hülye világ áldozata vagy?

Nem egy beteg történelem elszenvedője vagy?

Mózes azt mondja: de igen! Csakhogy mindezt te választottad!

És ami ezután lesz veled, azt is te választod majd!

És ez nemcsak az életed külső eseményeivel van így, hanem a világfelfogásoddal is. Shakespeare azt mondatja bölcs hősével, Hamlettel:

„Nincs a világon sem jó, sem rossz. Gondolkodás teszi azzá.”

Bármikor el tudom mondani az elmúlt hetvenöt évemet úgy is, mint egy rémtörténetet.

Mint egy „átkozott” történetet.

A második világháborúban voltam kisgyerek. A pokolban. Átéltem a fasizmus és a végtelenül hosszúnak tűnő kommunizmus iszonyatát, a mai, szakadék szélén táncoló, veszett világ minden félelmét és reménytelenségét.

De mivel én valamikor gyerekkoromban, ki tudja, milyen ösztönös bölcsességgel nem az „átkozott”, hanem az „áldott” szemüveget tettem az orromra, az egészet másképp láttam.

S látom ma is.

Aránytalanul sokat voltam vidám.

És találtam meg sokszor az „átkozott” események rejtett értelmét és okát.

És ettől máris másképp láttam mindent. Kétféle történet van. Rémtörténet. És üdvtörténet.

A sztori ugyanaz.

A szemüveg más!

A szemlélet más.

A választás más.

Meglátni az áldottat az átkozottban, és az életet a halálban: ez az ember feladata.

És ez választás kérdése.

Az események ettől nem fognak megváltozni.

Egy dalai láma élete semmivel sem könnyebb, mint bármelyik szerencsétlen, üldözött emberé. Mégis mosolyog.

Miért?

Mert jól gondolkodik.

Mert az áldott szemüveg van rajta.

Mert az életet választotta.

Ettől még veszélyben van, és meg akarják ölni, és megöregszik, és szenved és meghal – de mosolyog mégis.

És derűs.

És erős.

És nyugodt.

Talán boldog is.

Gyakrabban boldog, mint mi, akik szorongunk és félünk, és átkozott szemüvegünkkel nézzük a világot, és mindenhol csak az értelmetlenséget, a veszedelmet és a halált látjuk.

„Válassz!” – mondja Mózes.

Isten mindenható, de egyet nem tud mégsem.

Választani nem tud, helyetted.

Ezt neked kell.