Válaszol a Jóskönyv: Ellentét

Müller Péter

#ellentét #Jóskönyv #karma #Müller Péter #párkapcsolat

A kínai képjel: szemek néznek, de nem látják egymást. Kezek nem tudják megfogni egymást. Fent a Tűz, lent a Víz – a tó vize. Az ellentét helyzete. Ez az életünkben leggyakrabban és legnehezebben megoldható sorshelyzet. Az ellentét, a széthúzás, a nézeteltérés, a szétválás és a konfliktus. Itt az ősi kínai bölcselet olyan tanácsokat ad, melyeket a mai felfogásunkkal igen nehéz megtenni. A bölcsek az ellentétben nem ellenséget, hanem poláris kiegészítést láttak. Nincs nagyobb ellentét, mint a jin és a jang, a pozitív és a negatív, a férfi és a nő. Mint a tűz és a víz. Szükségszerű feszültség van közöttük, de teljességet mégis csak együtt alkothatnak. A polaritás rejtélyes egységét.

Mi a másságban könnyen ellenséget látunk. Nem az „érem másik oldalát”, hanem ellenséget, akit meg kell verni, hódítani, legyőzni. És néha bizony arról is van szó. Vannak konfliktusok, melyek csak ütközés árán oldhatók meg.

Itt azonban előzőleg meg kell vizsgálni a másikat, meg kell érteni az ő világát, az ő igazságát, empatikusan át kell élni őt, mégpedig úgy, hogy önmagunk centrumát ebben a másik lélek átélésében ne veszítsük el.

Más szóval: ne tegyünk kompromisszumot

Az önelvesztés éppolyan káros, mint az elvakult, konok önvédelem, amely miatt képtelen vagyok a másik ember lényét, természetét vagy gondolkodásmódját megérteni. Ebben a helyzetben óvatosan meg kell keresni a közös alapot. Azt, ami az idegenség ellenére mégis összeköt minket. Ami a másiknak éppolyan fontos, mint nekünk, s ami az együttműködés alapjait nemcsak megteremtheti, de még talán virágzóvá is teheti.

Óvatosan, kis lépésekkel lehet csak haladni ebben a jósjelben. Ez az óvatos közeledés a jel taktikája. Már a másik ember megértése is nehéz. Gyakran csak mi vetítünk rá olyasmiket, amik nem őrá, inkább csak ránk jellemző.

Ellenszenvünk oka gyakran lehet ilyen vetítés, amikor a másik arcán pillantjuk meg azokat a tulajdonságokat, amiket magunkban nem veszünk észre, amiket nem szeretünk, sőt gyűlöljük és utáljuk.

Fontos tanács, hogy az „Igaz ember minden egységben megőrzi a maga különbözőségét”. A saját centrumomat semmiféle béke vagy kiegyezés okán nem adhatom fel.

Ez a párkapcsolatra éppúgy érvényes, mint a szülő-gyermek viszonyra vagy a barátságra. Az emberi kapcsolat csak akkor igazi, ha önmagam igazi valóját meg tudom őrizni és valósítani benne. Ha az maradok benne, aki vagyok. És ezzel a másiknak is így kell lennie.

Látnunk kell benne a másságát

A gyerek sem az „enyém”, hanem szuverén lény, akiben ellentét esetén nem „legyőzni” kell a magával hozott természetét, hanem óvatosan megszelídíteni. Van azonban az ellentétnek, a szakadásnak olyan végpontja, amikor a találkozásra már nincs remény.

Az összeütközést – ebben a jósjelben és léthelyzetben ‒ ilyenkor is kerülni kell, mert sem magadat, sem a másikat nem ismered annyira, hogy megnyerd a csatát. Talán nem is lehet. Ilyenkor el kell jönni. Ki kell bontakozni a helyzetből, s ha lehetséges, ott kell hagyni, mert – és ez a lényeg – nincs benne a sorsban az együttműködés lehetősége.

Más szóval: vannak karmikus ellentétek, melyeket csakis az idő és a lélek érettsége képes feloldani

És ehhez sok tapasztalat, próbatétel és átváltozás szükséges. Az ilyen szétszakadás után az ember gyakran társtalanná válik. Nem baj. Mert ha megértek a feltételek rá (belső-külső), az ember nem marad társtalan. Nagyon sokszor tapasztaltam, hogy ez a drámai és diszharmonikus előjáték később igazi találkozások szükségszerű előkészítése volt. Érdemes elolvasni az egyes vonásokat, melyekben az ellentétekkel való küzdelem minden életfázisa megjelenik. A föladásé éppúgy, mint a nyertes kimenetelé.

Fotó: Shutterstock

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!