Exkluzív – Színház az egész világ – Ismétlés

Színház az egész világ - (Ebben a cikksorozatomban azokat a titkokat mondom el, melyeket a színházban tanultam. Nem a nézőtéren, hanem a próbákon. Mert a színház a Teremtés kis modellje. Résztvevői számára az Élet iskolája és laboratóriuma. A lélek működését itt lehet legjobban tanulmányozni.)

Ezt már csak később tanulod meg.
Ahhoz, hogy valami a tied legyen, sokszor meg kell ismételni.
Először nehéz.
Idegen még a számodra.
De minél többet ismételed, annál inkább beléd szervül.
Már nem kell figyelned rá.
Jön „magától”.
A tied lesz.
Sőt: te leszel.
Úgy érzed, hogy minden figyelem és akarat nélkül belőled jön.
Már nem valami idegen lény bőrébe bújva élsz, hanem te magad vagy Ő.
A jó rendező sok időt hagy a színésznek az ismétlésre.
Hagyja, hogy a szerep a lényévé váljon.
És most figyelj jól.
Mivel ez beépülhet a művész önazonosságának tudatába, vagyis jellemének szerves részévé válik, nehezen jön le róla.
Főleg, ha a szerepében sikere volt.
Minden olyan külső-belső eszközünk, amelyben eredményesek voltunk, belénk épül, és éppolyan szerves részévé válik lelkünknek, mint a testünknek a hosszú hajunk vagy a körmünk.
(Sok gyerek azért fél a borbélytól, mert fél, hogy ollójával megcsonkítja.)
A színésszel ilyenkor az történik, hogy az alakítás rutinos lesz, s egész lénye, még a személyes, „privát” én-je is modoros.