Válaszol a jóskönyv – Az alázatos Sárkány

A legnehezebben megfejthető jósjel a Teremtő.
Ez a Csien – az 1. jel.
Írásképe azt mutatja, hogy a Nap éltető ereje felszárítja a párát. A földből kibújnak a hajtások.

Ha kérdésedre ezt a jósjelet kapod a Ji King segítő szellemeitől, tudnod kell valamit.
Mindennek, ami a földön létrejön: szellemi előképe van.
Mielőtt bármi megvalósulna, annak terve, ideája már a szellemvilágban készen van.
Ott már látni – itt még semmit.
A Teremtő gondolattal, képpel, ideákkal teremt – ott van az előképe mindennek, ami itt létrejön.
De amíg nem jön létre, s nem válik láthatóvá, úgy tűnik, mintha nem is lenne.
Egy magban benne van az egész fa.
Nem látni.
És egy élethelyzet mögött ott rejtőzhet egy életterv, amiről semmit sem lehet még tudni.
Az ideáknak az a titkuk, hogy bár nem láthatók, őrületes erejük, dinamikájuk van.
Az „Isten is így teremt”, mondhatnánk a mi, nyugati nyelvünkön, hatalmas, ellenállhatatlan erővel a láthatatlanból láthatót.
Ebben a jósjelben ott van már a lappangó idea.
De hosszú idő kell ahhoz, hogy megvalósuljon.
A hat vonás a megvalósulás hat lépcsőfoka.
Én legutóbb az első (legalsó) változó vonással dobtam ki.
Azt mondja:
„Elmerült sárkány. Ne cselekedj!”
Ez azt jelenti, hogy bár hatalmas késztetést érzek, nem szabad cselekedni!
Ezt roppant nehéz megállni.
Az egóm úgy érzi, hogy most azonnal lépnie kell – de nem szabad!
Vagy én vagyok még éretlen – vagy a külső körülményeim azok.
Nehéz ilyenkor mozdulatlannak lenni.
Nagy erők késztetnek a tettre.
De nem szabad tenni semmit!
Hagyni kell magamat és az eseményeket megérni.
Hagyni kell – újra csak a saját szavaimmal mondom –, hogy az Isten tegye meg helyettem.
Egyrészt, mert nem tudom még, mit akar.
Másrészt mert övé a Hatalom.
Rá kell bízni.
Ebben a jelben tanulja meg az ember a vuvej – a nem-cselekvés – művészetét.
A „Legyen meg a te akaratod” bölcsességét.
Ezt roppant nehéz megszerezni.
A Csien szerint ezt csakis az ötödik vonás tudja.
A többiben ott rejlik a beavatkozás néha káros, néha tragikus következménye.
Az „egoista” Sárkány tragédiája.
Írtam egy könyvet, amelyben egy Mester tánccal tanít.
A vu-vejnek a titkát itt lehet a legszemléletesebben bemutatni.
Amíg az ember nem tud táncolni, kénytelen az egójára hallgatni.
Számítgat, figyel, és hol korán lép, hol túl későn.
Mindig ő akar mozdulni – s nem tud a zenére hagyatkozni.
Számolja a lépéseket, Tudatosan irányítja mozdulatait.
Figyelme görcsös és feszült.
Aztán jön egy pillanat, amikor – hirtelen vagy lassan – megtanulja, hogyan kell a zenébe belesimulnia.
Amikor már nem én akarok táncolni – hanem a Tánc táncol engem.
Akár hátralépek, akár előre, akár forgok, akár állok, akár egyedül táncolok, akár a párommal, már szinte figyelmet sem igényel, mert az egóm félreállt, és hagyja megtörténni a zenét.
Ez a megvalósulás öröme.
Nem az én akaratom teljesedik be, hanem a muzsikáé. Vagyis egy kozmikus akarat eszközévé és szolgálójává válok.
Ez nem azt jelenti, hogy nem cselekszem semmit – csak azt, hogy nem én cselekszem!
Pontosabban: nem csak én, hanem az Egész is, amellyel együtt működök.
A nagy művészek mind így vannak.
Ezt tanulja meg az ember a Teremtő jelében.
Eljutni odáig, hogy nem csinál semmit – s mégis ez a leghatásosabb, legenergikusabb cselekvés, ami a világon létezik.
Ez a „Legyen meg az Isten akarata”.
Ez nem beletörődés – hanem pozitív együttműködés eredménye.
Hagyni, hogy a dolgok kívül-belül, általam és nem általam, megtörténjenek. Ezt a legnehezebb megcsinálni a Sárkány erőterében, éppen azért, mert itt nem kis erőkről, hanem hatalmas teremtő energiákról van szó.
Egy nyuszinak könnyű alázatosnak lenni.
De egy Sárkánynak nehéz!