Válaszol a Jóskönyv – Gyerek?
Ez az írás folytatása az előbbi oldalnak. Kihasználom a lehetőséget, hogy a Jóskönyv nyelvén is elmondjam azt, amit általánosságban leírtam. Vagyis példát hozok arra, hogyan működik valami a hétköznapi életben.
Egy fiatalasszony gyereket akart.
Évek óta sóvárgott rá.
Mindent megpróbált – nem sikerült.
Megkért, hogy nézzem meg, mit üzen számára a Jóskönyv.
Nagyon ritkán szoktam ilyen segítséget adni.
Tudom, hogy életem utolsó szakaszában a Jóskönyv használatát fogom majd tanítani, de ennek még nem jött el az ideje.
Most azonban kivételt tettem.
Megkérdezte – jelenlétemben – a könyvet.
A 2. Befogadó jelét dobta ki, változó nélkül.
A Kun jelét.
Ha létezik anyajel, ez az!
„Bárhová nézel a földön, a növényekben, fákban, kövekben, de még egy marok földben is az ANYA MŰVÉT látod: ezt csinálta abból, amit az Égi Atya akart. Megvalósította.”
Szimbóluma a kanca.
Ha a csődör megindul, a kanca követi.
Ez a követés, odaadás a jel lényege.
Követni valakinek nem a saját fejét, hanem az intuícióját kell.
„Légy türelmes – mondja.
Szívós.
Bizakodó.
A teremtés nem a te dolgod! A létrehozás igen!
A megvalósítás.”
Azt mondtam az asszonynak: Türelem, anya leszel!
Eltelt egy év.
Semmi.
Két, három év. Semmi.
Pedig mindent megpróbáltak.
És nem sikerült.
Ilyenkor lelkifurdalást érzek.
Mint egy orvos, aki hibás diagnózist adott.
Van ilyen, sajnos.
Senki sem tévedhetetlen.
Egyszer csak hírt kaptam: az asszony végre teherbe esett.
Vigyáztak rá, nagyon.
Úgy nézett ki, sajnos hiába.
Nagyon hamar kórházba került.
Fektették, sokáig.
„Már csak két hetet kell kibírnia, s akkor remény van arra, hogy megmaradnak a koraszülött gyerekek.”
Mert ikreket várt!
Eltelt a két hét.
Még egy kicsit több is…
Nem részletezem.
A minap sétáltak el a házunk előtt, ő, a férje és a kocsiban a két pici.
Nagyon szép babák.
Nem is hasonlítanak egymásra; két különböző jellem, sors, arcocska.
Amikor megláttam őket, visszaidéztem a jóslat pillanatát.
Az abszolút bizonyosságot.
És aztán utána az éveken át a rossz érzést, lelkifurdalást s a bizonytalanságot.
Most már tudom: ott tévedtem, hogy ez nem egy passzív jel!
„A magasrendű – mondja a bölcs – úgy halad előre, hogy először összezavarodik, s aztán beteljesedik.”
Ez egy nagyon is aktív jel!
Csak másképp aktív, mint a Teremtő.
Ez létrehozó aktivitás.
Szívós.
Türelmes.
Hosszan tűrő.
Minden nehézséget leküzdő.
Nem „hagyja” a dolgokat, hanem szívós igyekezettel „megérleli”.
Ilyen értelemben társteremtő.
A Teremtő Társa.
Együtt „csinálják” a gyereket.
Érdemes megtanulni, hogy amit mi „passzivitásnak” képzelünk, abban a legnagyobb erőfeszítés, hűséges és kitartó munka van.
Csöndes munkálkodás ez.
Ilyen a női tett: megvalósító.
