Válaszol a Jóskönyv – Csung Jung
Ami nálunk az Önmagam, az a kínaiaknál a Csung Jung A Mozdulatlan Közép. Ott laksz: lényed mozdulatlan közepében. Ez a szív megfelelője. Lényeges, hogy ez közép, és az is, hogy nem mozog. Lao-ce hasonlatával ez minden forgó kerék közepe: mozdulatlan. Ez legbelül van a lét forgatagán – minden más e körül forog.
Amikor olyan jóslatot kapsz, hogy találd meg a „középpontodat”, erről van szó.
Írásjele ez:
A hindu jógában ez a susumná vezeték, mely a gerinc közepén megy felfelé, mellette kétoldalt az ida és a pingala.
A középpontodat meditációval is meg lehet találni.
Először tested abszolút egyensúlyát kell helyreállítanod.
Aztán a lélegzetedét.
Aztán meg kell nyugtatnod zaklatott gondolataidat.
És a csendben, a nyugalomban, a gondolattalan, abszolút békében érezni fogod, hogy mintegy kiléptél a sorsodból, a bajaidból, a félelmeidből, a múltad kísértő emlékeiből és a jövőre való szüntelen sóvárgás állapotából, s azonkívül, hogy CSAK VAGY – (Én Vagyok – Önmagam) nem történik semmi.
Innen mindent jól lehet látni.
És mindent jól lehet eldönteni.
Ez az örvény közepe.
A szélén pörög – itt nyugodt vagy.
Houdini, a szabadulóművész azt mondja, ha nem rángatod a köteleidet, innen a nyugodt Középből ki tudod húzni kezeidet minden gubancból.
Ez a lelki gubancokra is vonatkozik.
És minden zűrös élethelyzetre.
A kínaiban a Csung éppolyan alapszó és ugyanazt jelenti, mint a magyarban a Mag.
„Magában” népünk elnevezésében is benne van – Mag-ar.
A Mag Népe vagyunk.
A kínai pedig a Közép Birodalma.
Leírva így néz ki: 
Ezt egy meditatív élet nélkül nehéz megtalálni.
Hiába mondják, hogy nyugodj meg – nem tudsz megnyugodni.
Hiába mondják, hogy keresd meg Önmagad – nem tudod megtalálni.
Hiába mondja sok jósjel, hogy vigyázz, kiszédültél magadból, találj vissza a középpontodba – ha nem meditálsz rendszeresen, a bajban ezt nem tudod megtalálni.
Ehhez rendszeres gyakorlás kell.
Egy életrend.
A „keleti nyugalomnak”, mely manapság jórészt már a múlté, ez volt a titka.
A keleti harcművészetekben ez a legfontosabb.
A középpontban élni – onnan kilépni – s oda visszatalálni.
Harc közben is.
Életveszélyben is.
Olyankor főleg.
Állandóan, vagy legalábbis gyakran, érezték magukban.
Testileg, lelkileg – és szellemileg is.
Ez a Mozdulatlan Mozgatónk.
Innen ered minden – és ide tér vissza.
Ha az ember meghal, nem lefelé s nem fölfelé lép ki a testéből, hanem elsősorban ezen a középponti tengelyen át.
S ahogy a Mag is elméletileg nagyon pici – és mégis végtelen -, a Középpont is üres, szinte nincs is, mert még egy hajszálnál is vékonyabb (valójában nincs, mert ez már egy másik dimenzió) -, de ugyanakkor mégis végtelenül bőséges.
Érdemes lenne elgondolkodni, hogy a magyar ten-ger és ten-gely miért rokon gyökerű szavak.
S hogy mit jelent az Is-ten szavunkban a ten?
Azt mondják, mindennek van Közepe – és a végtelen sok Közép: egy.
Ez az érthetetlen titok: hogy az Isten: Egy.
És mégis végtelen sok Középben él: egyszerre, sokban.
A te közeped és az én közepem nincs külön.
Két külön cseppecskében ugyanaz a tengervíz van.
Talán ezért van „ten” a tengelyben.
És a tengerben.
És ezért van TEN az ISTEN szavunkban.
Mintha egyetlen NAP végtelen sok sugárban tükröződne.
Mintha egyetlen SZÍV éltetné az összes, látszólag külön kis szívet.
Ezért van az, ha a szíved megáll, meghalsz – de nem szűnsz meg.
Mert dobogni csak az egyetlen életedre kapott szíved szűnt meg – de a Középpontod az továbbra is él – mert örök.
