Válaszol a jóskönyv – Jóslás és jövendőmondás

A két szó között világnézeti különbség van.
A jövendőmondó azt mondja meg, mi lesz.
Kész élethelyzetet, képet, történést lát előre.
Olyasmit, aminek meg kell történnie, ami egy kész életfilmnek a következő kockáin már rajta van, és megfelelő időben a dolog létrejön, megtörténik.
A jós: javasol.
Ezért mondják régiesen a Jóskönyvet „Javas könyvnek”.

Javasol valamit, aminek jövőbeli lehetősége van.
A csirákat látja. Potenciális jövendődet, és tanácsot ad ahhoz, hogy mit tégy, vagy mit ne tegyél.
Hasonló ez ahhoz, mikor egy sakkparti közepén egy mestertől kérsz tanácsot, aki nem csak a következő lépést, hanem az egész hadállás kimeneteli lehetőségét látja előre.
Áttekinti a jelenlegi erőhelyzetet, s megmondja, hogy a jövendő érdekében milyen lépéseket kellene vagy éppen nem kellene megtenned.
Azért mondom, hogy a két szó között világnézeti különbség van, mert a jövendőmondás a jövőben megvalósuló eseményt lát előre – a jóslás azonban mágikus tevékenység.
Nem felülről mozgatott bábu vagy, és a jövőd nincsen még „készen” – állandóan csinálod.
Úgy is mondhatnám: teremted.
A Ji King szerint a teremtés nincsen „készen”, hanem folyamatosan teremtődik is.
Ezt a teremtődést azonban egy láthatatlan rend irányítja, s ha rólad van szó, akkor a benned élő jó vagy rossz varázsló.
A Rend az alapjelben adott.
Az alapjel egyszerre jelenti a te benső-külső helyzetedet. Lelkednek tudatos és tudattalan állapotát. És jelenti azt a külső élethelyzetet, mely csíraállapotban lappang, és ennek a benső állapotnak megfelel.
A Ji King azért a „Változások könyve”, mert minden változik. Sőt, olyan állapot nincs is, amely állandó. Még a halál sem, mert az a legnagyobb változás, testnek-léleknek egyaránt.
A változásokat a jin-jang erők egymáshoz való viszonya, vonzalma és taszítása okozza, s az már a kínai bölcselet alaptanításához tartozik, hogy ebben a folyamatos taszításban és vonzódásban a helyzetek szüntelenül elvesztik egyensúlyukat, majd kiegyenlítésre, egyensúlyra törnek, hogy aztán törvényszerűen elveszítsék a nagy küzdelem által megszerzett harmóniát, és amíg élsz, ez a folyamat szüntelenül tart.
Könnyebben megérted ezt a folyamatot, ha arra gondolsz, hogyan tanultál meg biciklizni.
Hol jobbra dőltél, hol balra.
Végül, ha sok gyakorlat révén megtanultál kerékpározni, tartani tudod az egyensúlyodat, de nem úgy, mint egy véglegesen megtalált állapotot, hanem csak úgy, hogy a jobbra-balra dőlés szüntelen veszedelmét apró kormánymozdulatokkal korrigálod.
Az egyensúly azt jelenti, hogy a túlsúlyba kerülő balt jobbal javítod, és a túlsúlyba kerülő jobbot ballal tereled középre.

És ez így megy, szüntelenül.
A jint a janggal, a jangot a jinnel szüntelenül helyre kell hozni.
És egyetlen „helyrehozatal” sem végleges. A telihold azonnal fogyni kezd.
A déli nap máris hanyatlik.
És a nyugaton „meghaló” Nap keleten újraszületik.
Ebben a természeti jelenségben a kínai bölcselet sorsunk képét látja.
Lelkünk szüntelen belső mozgását.
A bölcs ember nem ellenállni igyekszik, nem dulakodni és küzdeni a sorsszerű folyamatokkal, hanem bölcsen együttműködni velük. Tudja az alkonyodás és napkelte, az apály és dagály, a sötétség és a világosság megélésének, sőt megteremtésének művészetét. Az alkony ugyanis benned van.
A Napod benned kel s nyugszik.
És a Hold is benned telik meg s kezd el fogyni.
És ez nem teljesen független a te akaratodtól.
Ez a Jóskönyv titka.
A játszma adott. Kívül-belül.
De te játszod.
Benned van mindkét játékos.
Az egyik a tudatlan, a „Közönséges ember”, aki a helyzettől begörcsöl, nekifeszül és elrontja.
És az „Igaz Ember”, aki fölismeri, hogy mi a pálya, s tudja, hogyan kell szélcsöndben vagy viharban hajózni.
Az Igaz Ember számára nincs rossz jel és jó jel.
Csak sorsfeladat van.
Az Élet művésze a változásokból mindig győztesen és visszanyert harmóniával kerül ki.