Válaszol a Jóskönyv – Lélekúton
Az ember befelé fordul. Sokan azt hiszik, hogy ilyenkor magára marad. Nem. Amikor befelé fordulunk, először is magunkkal találkozunk. Örök társunkkal. Önmagunkkal. Aztán találkozunk mindazokkal, akik befelé fordultak, s az életük igazságát belül keresik.
Az igazi társak, igazi barátok, igazi szerelmek mind-mind belül vannak. Mert a „belül” nem azt jelenti, hogy „helyileg” énbennem, hanem mindenben és mindenkiben „belül”.
Azt szeretem benned, aki belül, ott legbelül vagy.
És végül csakis ott, belül lehet találkozni azzal a Mesterrel, aki azt mondta: „Én bennetek vagyok…”
Nem véletlenül mondom ezt.
Tolvaly Ferenc „40 nap lélekúton” c. könyvében nemcsak vele, de magammal is találkoztam.
Ott, ahol a legbelső titkom, hitem van. Ahonnan életem különös szellemi kalandja ered.
Ez a Krisztus-hitnek és az ősi hagyományoknak az egysége.
Feri szellemi naplója lényegében a negyvennapos böjtjének a története.
Minden nap más kaland.
Minden nap más katarzis, más tanulság.
Minden böjti nap nemcsak meditatív – tehát mély – átélése egy-egy jézusi igének, hanem egyben egy-egy Ji King-jósjelben átélhető sorsélmény.
Minden napnak van egy jósjele.
Egy erőtere.
Egy drámája.
Egy válsága és egy megoldása.
Buddha nyelvén: megvilágosodása. Jézus nyelvén: megtérése.
Tolvaly Ferenc lelkében olyan szervesen ér össze az Evangélium tanításainak ezoterikus értelme és az időtlen Ji King örökérvényű üzenete, mintha Jézus tudott volna a Változások Könyvéről, s mintha a kínai bölcsek ismerték volna ötezer évvel ezelőtt Jézus igéit.
Olvasom ennek a „lélekútnak” a könyvét.
Tanulok belőle.
És megnyugszom.
Nem vagyok egyedül.
Jó úton járok.
Ez nem „pogány” út, nem is „eretnek” út.
Ez Az Út.
Az Út, ahol az „Én vagyok, és az Igazság és az Élet” jár.
Kínaiul: tao.
Tolvaly Ferenc komolyan veszi az egyik legfontosabb jézusi meghatározást:
„Aki velem van: összegyűjt – aki ellenem: szétszór.”
Ő Vele van.
Összegyűjt.
Kelet és Nyugat, Fu Hszi és Krisztus összeér benne.
Saját megtapasztalt lélekélménye igazolja vissza, hogy jó úton jár.
Ott mulatnak lelkében az arab szufi és a hindu bölcsek, a zen buddhisták, az őshagyomány számos tanítója, Platóntól, Novalistól Szent Ágostonig.
Ahol mások börtönfalakat, lövészárkokat és szögesdrótokat vélnek, ott Feri ki-be jár.
Szabad ember.
Aki ráadásul tud még valami fontosat. Tudja, mert megtapasztalta.
(Tapasztalás alatt az átélt élményt értem.)
Azt, hogy a figyelmünk bármennyire is a keleti őshagyomány felé fordul: ahonnan elindulunk, ahová visszatérünk, sőt ahol mindig is vagyunk, az Krisztus.
Nem valami gőgös „magasabbrendűség” okán, hanem mert ide születtünk, itt élünk, és a lelki szerkezetünk a szó pszichológiai értelmében keresztény.
Akkor is, ha nem vagyunk egyetlen felekezetnek sem a tagjai.
Akkor is, ha materialisták vagyunk.
Ahogy az írásunk nem képjeleket ír, hanem betűket, úgy a lelkünk belső struktúrája is más, mint egy taoista szerzetesé vagy akár egy japán paraszté.
A Ji King átélt megismerése így nem „elárulja”, hanem gazdagítja a keresztény hitünket. Segít megfejteni Jézus tanításainak mélyebb, ezoterikus jelentését.
Írtam már régebben Joseph Murphy könyvéről.
Ő kutatta először a Biblia és a Ji King rejtett összefüggéseit.
Egyébként a sinológus Richard Wilhelm, C. G. Jung szellemi és munkatársa, aki a Ji Kinget Európa számára felfedezte s áthozta: ő is keresztény tudattal közelítette meg ezt az ősi kínai szentkönyvet. Sok jósjelnél és vonásnál idézi is az Evangéliumot.
Érdemes követned Feri barátomat a „lélekúton”.
Sok gazdag felismeréssel van tele.
Főleg azzal a biztatással, hogy indulj el, s járd bátran és szabadon a saját utadat!
