Válaszol a Jóskönyv – Levél az olvasóimhoz 1.
Ezt a levelet azoknak írom, akik a Jóskönyvet használják.
Sajnos egy író nem állhat ott minden olvasójának háta mögött.
Nem súghat.
Nem adhat tanácsot.
Onnan kezdve, hogy megírta könyvét, olvasóját magára hagyja.
Rábízza a munkáját, hogy tanulmányozza, értse meg, gondolja át, tanulja meg és próbálja alkalmazni az életében.
Néha érkeznek hozzám jelzések, és bizony gyakran zavarba jövök.
Tervezem, hogy írok egy könyvet a Ji King alkalmazásáról, s ha sorsomba belefér, csinálok talán egy kurzust is, ahol megpróbálom beavatni a könyv szerelmeseit a jóslás művészetébe, a jelek megfejtésének titkaiba.
Itt most egyetlen, alapvető dolgot mondok el.
Elmélyülés nélkül a Jóskönyv nem működik.
Nem lehet felütni, és rábökni egy sorra.
Nem lehet zaklatott, hétköznapi tudattal a
könyvtől tanácsot kérni, mert nem ad.
És ha ad is, nem érted meg.
Ha volt időd arra, hogy előidézz egy problémát vagy elrontsd az életedet, szánj időt a javításra is.
Válságaink és gondjaink hosszú idő alatt álltak elő.
Rendszeres és gondos munka van abban, míg egy-egy bajt előidézünk az életünkben.
Egy lelki probléma, egy párkapcsolati gond nem egy pillanat alatt állt elő.
Az életrontás mögött hosszú igyekezet áll.
Abban is, hogy ennek a mélyebben fekvő okát eldugtad magad elől.
Miből gondolod, ha most felütsz egy könyvet, megoldódik az egész?
Ha látom, hogy valaki ilyen könnyelműen fordul
a Jóskönyvhöz, azt gondolom, nincs is igazi bajban.
Vagy ha bajban van, nem tudja, hogy mindazt, ami az életben értékes és jó, csak sok munkával lehet megszerezni.
Az ember nem gép.
És egy hibás programot nemcsak átírni, de felfedezni is nehéz.
Mindenre és mindenkire van időd, csak magadra nem? Éppen magadra, akivel mindig együtt vagy, s akinek nemcsak örömeit éled, de a bajait is szenveded?
Az első parancsolat: szentelj figyelmet magadra!
Neveld magad, mintha apád, anyád lennél, mert senki sem fogja ezt helyetted megtenni. Ha életed gondjait nem tudod megoldani magad, senki sem képes ezt helyetted megtenni.
Gondolj erre, ha tanácsot kérsz a Jóskönyvtől.
A sorsodról van szó. És nincs fontosabb most, mint ez a könyv: mestered, terapeutád, atyád és őrangyalod szól belőle – ha van füled a hallásra.
Türelem, tehát. A másik fontos parancsolat:
Meditáció nélkül ne fordulj a könyvhöz!
Nem vagy abban az állapotban, hogy tanácsát meghalljad.
(Meditáció alatt azt a módszert értem, amit a Benső mosoly c. könyvem második kötetében leírtam.)
A meditáció hangoltságot jelent.
Az igazságra való hangoltságot.
Én gyakran vagyok úgy, hogy a meditáció közben már tudom, hogy kérdésemre melyik jósjelet fogom megkapni.
Előre hallom a választ. Miért?
Mert a válasz bennem van.
A könyv is onnan olvassa ki.
Jórészt az én tudattalanomból jön.
És amikor dobom az érmeket, szinte le se kell néznem az asztalra, tudom, hogy jin vagy jang vonást fogok kidobni.
A meditációmban pedig – ha elég mély – nem vonásokat látok, hanem azokat a képjeleket, amelyekkel a kínaiak a fogalmakat ábrázolják.
Az Összetartásban egymás felé táncoló párt látok; a Virágzásban egy embert látok úszni a vízben, szépen és harmonikusan illeszkedve a folyam sodrához.
A Kitartásban az „egy csónakban evezünk, két part között” képe ugrik be.
A Nehézségben látom magamat betegen, és hogy fázom egy hideg házban.
Néha Napba röppenő madarakat látok, olyan képet, mely nem egy Jósjel nevében, csupán egyetlen, fontos vonalának a jelentésében van.
A meditatív állapot azért fontos, mert a hétköznapi tudatoddal nem fogod a választ megérteni.
Hiányzik hozzá az intuíciód.
A bölcsességed.
A hangoltságod.
Nem érted vagy félreérted a választ, mert éppen a hétköznapi éntudatod az, ami a problémádat előidézte, s ezért el fogja rejteni előled a válasz igazi értelmét.
Nem engedi megérteni az üzenetet.
