Válaszol a Jóskönyv – Pénzkérdés

Napjainkban ez központi kérdéssé vált. Minden kornak van egy működő istensége, melytől az ember élete függ, azért él, azt szolgálja, s ha kell, miatta hal meg.

Manapság ez a pénz.

Életünk célja, értelme, amiért mindent föláldozunk, ha kell, még az életünket is. Nem véletlen, hogy a világválság legérzékenyebb szava a pénzügyi válság lett, mert itt az „istenségünk” került bajba. Az, hogy nem lesz víz, levegő, hogy elborítják a tengerek a partjainkat, hogy kifogy az élelem, szüntelen háborúk vannak, s a modern technika aláaknázta az egész világot, az, hogy válságba kerültek a családok, a nemzetek, a lelkünk, a vallásunk, a létünk, föl se tűnik már.

Egyetlen válság jut el a tudatunkig: a gazdasági válság.

Az emberi lét totális válságát nem érzékeljük, csak azt, ha nincs pénzünk.

Ha megroggyan a mindent mozgató, mindent irányító és létrehozó és teremtő Hatalom: a pénz.

Valaki megkérdezte a Jóskönyvet, mit tegyen a pénzével? Úgy érezte, értékét veszti, s menteni akarta. Válaszul a 22-es Megszépítés jelét kapta. Az első és hatos változó vonallal. Irányjel így a 15-ös Szerénység lett.

Az alapjel kínai képjelében kagylópénzek vannak s virágok.

Ez egyébként a legnehezebben érthető jósjel, főleg, ha konkrét kérdést teszünk fel, mert a szépségről, a külsőről, a megszépítésről beszél. Hogy jön ez ide?

Nos, a jósjel főszava a külsőség. A látszat és a valóság különbsége.

A kínai nem veti meg a látszatot, de azt mondja: tudnod kell, hogy ez csak látszat.

Lehet szép, tetszetős, esztétikus – de látszat.

Ez nem a valóság. Nem a mélyvalóság.

Tartós, mélyreható lépéseket ebben az erőtérben nem szabad megtenni.

A jel egy olyan állapotot ábrázol, amikor „belül tisztaság van, kívül nyugalom, amikor a vágyak hallgatnak, s az akarat nyugalomban van”.

Múló pillanat ez.

És most jön a lényeg.

Az első változó vonás azt mondja: „Lábujjait szépíti. Leszáll a kocsiról, gyalogol.”

Mit jelent ez?

Az első mondat jelképes: a kezdő lépésről szól. És azt mondja, szállj le díszes kocsidról, s gyalogolj inkább. Hagyd ott az értékes autódat, a lábad – vagyis a szerénység és a magadhoz való hűség – messzebb visz.

A hatos vonás pedig már bízik is benned. Meg tudod tenni! Alkalmas vagy véget vetni a nagyravágyásodnak. Alkalmas vagy az egyszerűségre. A szerénységre.

Nem véletlen, hogy a jóslat irányjele a 15-ös Csien – a Szerénység jele.

Így együtt tehát nem arra ad tanácsot a könyv, hogy a pénzeddel mit tégy, hanem azt mondja: hagyd abba a pénzzel való méltatlan foglalkozást, még gondolatban is.

Légy szerény és egyszerű.

Nem az a kérdés, mennyid van s mennyid lesz. A kérdés az, hogy ez mennyire fontos neked.

Az egyszerűség, a szerénység nem foglalkozik a nyerészkedés gondolatával. Nincs mit vesztenie.

Légy harmonikus, nyugodt, szabad.

„Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk?… Nézzétek a mező liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis mondom néktek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül… Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Vagy: mit veszünk fel?… Ne aggódjatok a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról…”

Ez a válasz – az Evangélium nyelvén.

Vagyis a Jóskönyv nem magára a kopár, gyakorlati kérdésre válaszol, hanem a mögötte lévő emberi helyzetre.

Lelked állapotára. Sorsod állapotára.

Úgy látja, hogy aggodalmas vagy. Fölöslegesen sokat foglalkozol a pénzzel. Ami nem a Lényeg. És ezért fölöslegesen aggodalmaskodsz.

Légy szabad.

Szállj ki a „kocsidból”, s menj tovább gyalog. Nem veszthetsz semmit – legfeljebb csak pénzt. Aminek túlságosan nagy fontosságot tulajdonítasz.

Mindezt azért meséltem el, hogy lásd: hogyan kell a Jóskönyv válaszát egy-egy kérdésre alkalmazni.

Nem „bürokratikusan” – mert nem „csak” a kérdésre válaszol.

Hanem a benned lakó, kimondatlan kérdésre is.

Mert úgy is kérdezhettél volna: „Aggódok. Féltem a pénzemet… Mit tegyek?”

A Könyv erre válaszolt.