Ezoterikus zöldséglexikon – Spárga (aspargus officionalis)
Gyógyhatásai: vízhajtó, vértisztító, jó hatású reuma-, hólyag-, vese-, valamint szívbetegségekben, fiatalító hatású. Spitiruális jelentése: nemesség, jólét, kifinomult erotika, Vénusz és Aphrodité jelképe.
A spárga régóta különleges éteknek számít. Európa számos országában jellegzetes húsvéti eledel, amelyet az ünnepi sonkához fogyasztottak vajjal leöntve, különlegesen finom porcelántálon feltálalva, amelyről speciális, ezüstből készült spárgacsipesszel szedtek a tányérra.
Az etnológusok szerint a spárga tipikusan „kultikus” étel, amelyet hagyományosan a természet ébredését ünneplő tavaszi ünnepkör során fogyasztottak. A sonkával való párosítás nem csupán a kiváló ízharmónia eredménye, de egyúttal szimbolikus jelentősége is van. A sertés a kelta, germán és szláv népeknél az élet, az életöröm és a termékenység szimbóluma volt. A germán törzsek újévkor egy sertést áldoztak fel Freyrnek, a fallikus termékenységistenségnek, valamint párjának, Freya istennőnek. A szerencsét, gazdagságot és boldogságot hozó Freyr és Freya minden tavasszal átvonult a réteken, mezőkön és az erdőkön, ezért ünnepséggel fogadták őket az emberek. Eredetileg a pünkösd is az eksztázis és a testi szerelem pogány ünnepe volt.
A kereszténység felvétele után az ünnepség a Szentlélek ünnepévé alakult át. A spárga a pünkösdkor lángnyelvként megjelenő Szentlelket jelképezi.
A spárga az egyik legnemesebb étel, amelyet a szakácskönyvek a legfinomabb zöldségféleként említenek. Úgy tűnik, hogy ez ősidők óta így van. Egyes források szerint már a fáraók korában is csak a tehetősebbek kiváltsága volt a spárgaevés. Az ókori Egyiptomban a spárga valóságos isteni eledel volt, amelyet az isteneknek áldozatként ajánlottak fel. Régészek a szakkarai lépcsős piramison végzett ásatások során értékes edényekre bukkantak, amelyekben spárga nyomaira leltek. A túlvilágra költözött előkelőségek mellé füge, dinnye és sok más finomság mellett spárgát temettek.
A rómaiak korában Augustus császár igen kedvelte a spárgát. Az előkelőségek persze utánozták az uralkodót, ezért a spárga egyetlen díszes lakomáról sem hiányozhatott, ahogy később is híres lakoma alapja volt. A Habsburgok világbirodalmát kormányzó V. Károly egyszer a húsvét előtti böjt idején érkezett váratlanul Rómába. A vendéglátók nagy zavarban voltak, mert az éléskamrák üresek voltak, ráadásul böjt volt. Egy bíboros mentette meg a helyzetet, aki szakácsaival háromféle, spárgából készülő ételt készíttetett a Német–római Birodalom császárának. V. Károly évekig emlegette az ebédet.
Később, XIV. Lajos francia király idejében is igen nagy becsben állt a spárga. Aki Madame Maintenon, a király ágyasának kegyeibe akart férkőzni, annak csak egy új spárgareceptet kellett tudnia. A király kegyencnője külön kötetben gyűjtötte össze a recepteket, amelyek közül a spárgaleves „á la Maintenon” ma is fogalom.
A spárga különleges nimbuszát állítólagos fiatalító hatásának köszönheti. Ez a spárga hímvesszőre emlékeztető alakjára vezethető vissza, amely egyesek szerint fogyasztójának potenciájára varázslatos hatással van. Már az ókori Görögországban is spárgát áldoztak Aphroditének, a szerelem istennőjének. Théba városában a menyasszonyok fejére spárgából font koszorút helyeztek.
A középkori orvosok szerint a spárga a Vénusz hatása alatt áll. Ez a bolygó pedig elsősorban a húgyivarrendszert kormányozza. Éppen ezért a vízben vagy borban főtt spárgát „a férfi magjának szaporítására és potenciájának növelésére” írták az orvosok. Mivel ezen túlmenően pangást oldó, hígító, vízhajtó hatást is tulajdonítottak neki, májpangásra, a lép és a vesék betegségére, valamint hólyagkövekre adták.
A spárgát más kultúrkörökben is szexuális serkentőszerként ismerték. A hagyományos indiai orvoslás szerint a vadspárga afrodiziákum, magszaporító és tejelválasztást serkentő étel. A meddő férfiaknak vajban, tejben, cukorrépalében, mézben és borssal fűszerezve főtt spárgát adtak. Közép-Európában a spárgát a XVI. század óta termesztették gyógynövényként.
A spárga a modern fitoterápia szerint is vizelethajtó növény, amelyet ödémák, ízületi bántalmak, reuma, köszvény, máj- és lép-, valamint szívbetegségek kezelésére ajánlanak. Akut vesegyulladás esetén azonban nem ajánlatos adni, mert irritálja a vesét.
Sajnos a spárga ma is meglehetősen drága luxuscikk. Ez természetes, hiszen rendkívül körülményes és nehéz a termesztése. A spárga minden más kultúrnövénynél több helyet igényel, laza szerkezetű, homokos, de humuszban gazdag, lúgos kémhatású termőtalajra van szüksége. Mivel a Földközi-tenger környékéről származik, meleg, napos helyet igényel. (A leginkább olyan helyeket kedvel, ahol a borszőlő is jól érzi magát.) A kevés magot hozó növény elvetésétől négy év eltelte szükséges, míg a zsenge hajtásokat végre be lehet takarítani.
