Méz – orvosság a kaptárból

Sok édesség méz nélkül elképzelhetetlen volna. Azonban a kozmetikumokban és a testápoló cikkekben is megtaláljuk a mézet: krémekben, krémszappanokban, tusfürdőkben. A méz régóta ismert népi orvosság. Gyógyhatását korunk újra felfedezte.

Amióta egyre több baktérium képes ellenállni a gyógyszereknek, az ősi, már az egyiptomi fáraók korában is orvosságként használt méz napjainkban is szolgálja egészségünket, gyógyulásunkat. A tudomány ugyanis bizonyította, hogy a méz olykor hatásosabb, mint az antibiotikum.

Nagyanyáink és dédanyáink a hűléseket, a rekedtséget forró mézes tejjel kúrálták. De mézet kentek a kisebb-nagyobb bőrsérülésekre vagy vágott sebekre is. Télen, amikor kicserepesedik, felrepedezik az ajkunk, kenjük be nyugodtan mézzel. Ettől a bőr selymes és puha lesz.

Medihoney, a baktériumgyilkos

Professzionális orvosi célra termelik az ún. medihoney nevű mézet – a neve az angol medicine = orvoslás, gyógyászat és honey = méz szavakból tevődik össze. Ez a méz valóságos baktériumgyilkos. A bonni Friedrich Wilhelm Egyetem jelenleg a Düsseldorfi, a Homburgi és a Berlini Egyetemmel együttműködve folytat klinikai vizsgálatot egy méz alapanyagú krémmel kapcsolatban. Az első eredmények a közeljövőben várhatók. A szakma nagy kíváncsisággal tekint elé, mivel ebben a témában eddig nem született egyértelmű eredmény.

Dr. Arne Simon gyermekorvos, a Bonni Egyetemi Klinika gyermekonkológiai osztályának orvosa ezt a krémet alkalmazza már évek óta sebkezelésre. A termék egyébként megkapta az EU-ban forgalmazott gyógyászati termékek jelzésére szolgáló CE-jelzést. Az orvosi méz azért lett keresett termék, mert a szokásos antibiotikumokkal szemben egyre több kórokozó válik rezisztenssé, azaz ellenállóvá.

Mi a különbség az orvosi és a „közönséges” méz között?

A medihoney nem helyettesíthető hagyományos, méhészek által kínált mézzel, ugyanis két, különleges mézfajta keverékéről van szó, amelyek közül az egyik kizárólag Ausztráliában, a másik pedig csak Új-Zélandon terem. Az egyik a leptospermum (déltengeri mirtusz) virágaiból készül. Ez a növény híres antibakteriális hatásáról. A másik mézfajta hidrogén-peroxidot tartalmaz. Ennek oka, hogy a méhek glukóz-oxidáz nevű enzimet termelnek, ez bontja a méz cukortartalmát, amely folyamat során kis mennyiségben hidrogén-peroxid keletkezik.

Az említett mézkeverék nagyon hatásos antiszeptikum. Még 10%-os hígításban is erős antibakteriális hatású. Egészen kevés elegendő belőle, és képes elpusztítani a sebet megfertőző kórokozókat, még a multirezisztens (tehát többféle antibiotikumnak ellenálló) baktériumtörzsek sem kivételek ezalól.

A hidrogén-peroxidon kívül további fontos hatóanyagokat is tartalmaz: glukonsavat és az inhibineknek nevezett vegyületeket. Az inhibinek olyan gyulladásgátló enzimek összefoglaló neve, mint amilyen például a lysozym, a flavonoidok és az aromás savak. A glukonsav savas közeget teremt, amely gátolja a csírák szaporodását.

Mi van még a mézben?

A mézben több mint 120 aromaanyagot sikerült azonosítani. Ezek felelősek az egyes mézfajták eltérő ízéért, különleges illatáért, serkentik emésztésünket, étvágyunkat, stimulálják immunrendszerünket – ami a téli időszakban különösen fontos. A méz összetétele táplálkozástani szempontból szénhidrátok keveréke. A legfontosabb cukrok, amelyek alkotják, a gyümölcscukor (kb. 38%) és a szőlőcukor (kb. 30%). A méhek fontos enzimekkel gazdagítják a mézet, amelyek hatására az egyik cukorfajta egy másikká alakul. E folyamat során antibakteriális hatóanyagok keletkeznek. Többek között ezzel magyarázható a méz eltarthatósága, valamint gyógyító hatása felső légúti megbetegedésekben.

100 g méz átlagosan 100 mg szabad aminosavat tartalmaz, amelyek gondoskodnak az anyagcsere-folyamatok zavartalan lebonyolításáról. Az acetilkolin nevű nitrogénvegyület különösen jótékony hatású a szívre, és segít a vérnyomás csökkentésében.

A C-, B₁-, B₂-, B₆-, biotin és pantoténsav vitaminok nyomai, valamint számos nyomelem, ásványi anyag fajtától függően eltérő mennyiségben fordulnak elő a mézben. A virágmézek gazdagok kalciumban. A mézharmat ugyanakkor sok vasat és káliumot tartalmaz.

Örömteli hír a cukorbetegeknek, hogy a méz nem abszolút tabu nekik. A diabetológus társaságok és táplálkozástudósok szerint kis mennyiségű cukortartalmú élelmiszer – tehát méz is – nem terheli az anyagcserét, amennyiben ezek szénhidráttartalmát beleszámítják a napi engedélyezett mennyiségbe.

Kis mennyiségben cukorbetegek is fogyaszthatnak édeset

Dr. Thorsten Siegmund endokrinológus, diabetológus hangsúlyozza, hogy a korábban hangoztatott abszolút cukortilalmat a modern szakmai irányelvek feloldották. A kutatások ugyanis kimutatták, hogy a kis mennyiségben fogyasztott cukor – amennyiben nem haladja meg az engedélyezett szénhidrátmennyiséget – nem terheli meg a páciens anyagcseréjét. Ez azt jelenti, hogy kis mennyiségben a cukorbetegek is fogyaszthatnak édeset. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez ne legyen rendszeres, és csak nagyon kis mennyiségekre korlátozódjon. Hasznos lehet, ha a páciens az édesség fogyasztása előtt és az után is megméri vércukorszintjét, hogy lássa, milyen fajta édesség milyen mértékben emeli meg vérében a cukor szintjét. A műméz semmilyen pozitív hatással nem jár, sőt ebből hiányoznak az egészség szempontjából oly fontos anyagok.

A fogyasztható cukor-, illetve mézmennyiséget egyénre szabottan, a kezelőorvos segítségével kell meghatározni. Irányelvnek megfogalmazható, hogy a napi kalóriamennyiségben a mézből vagy cukorból származó energia ne legyen 10%-nál több – illetve legfeljebb 50 g/nap. Ezek a mennyiségek is csak akkor alkalmazhatók, ha más élelmiszerekkel együtt fogyasztják azokat.

Az utóbbi időben heves vita robbant ki arról, vajon a génmódosított növények pollenje károsítja-e a mézet. A mézelő méhek ugyanis nem tudnak különbséget tenni a természetes és a genetikailag mesterségesen módosított növények között. Elméletileg a méz legfeljebb 0,9% génmanipulált virágport tartalmazhat az EU jogszabályai szerint. A virágpor a méz természetes alkotórésze.

Mi az a mézharmat?

A mézharmatnak semmi köze a virágmézekhez: a levéltetvek természetes váladéka. A méhek begyűjtik a ragacsos terméket, és elraktározzák azt a lépben. Általában erdei méz, fenyőméz vagy levélméz néven kerül forgalomba. Németül mézharmatnak is nevezik, mert apró cseppje valóban a harmatra, íze pedig a virágmézre emlékeztet.

Fő alkotóelemei a gyümölcs-, szőlő- és nádméz, azonban értékes enzimek, szerves savak és vitaminok is vannak benne. A mézharmatot nem csak egyféle tetű termeli, többféle rovar képes előállítani.

Méhpempő, propolisz és virágpor – Amit ezekről tudni érdemes

A méhek a mézet saját maguknak, táplálkozás céljából állítják elő. Javarészt a virágokból gyűjtött nektárból áll. Különleges, a méhek által termelt enzimekkel gazdagítják, így a nektárból méz lesz.

Azonban a méhek más csodálatos kincseket is előállítanak. Ezek közül is talán a legértékesebb a méhpempő. Ezt a fiatal méhek termelik, és azokat a lárvákat táplálják vele, amelyekből királynő lesz. A méhpempő hatására ezek a lárvák eredeti méretük 3000-szeresére nőnek. A felnőtt királynőt is egész életében méhpempővel táplálják, így élettartama eléri a 3 évet. Egy átlagos méh élettartama ezzel szemben mindössze 45 nap.

A propolisz, más néven méhszurok a kaptár fontos építőeleme, amelyet többek között ragasztóként vetnek be a méhek. A dolgozók bizonyos fák gyantáját gyűjtik össze, amelyekből saját mirigyeik váladékával létrehozzák a propoliszt. Ez az anyag azonban sokkal több puszta ragasztónál. Kiváló védelmet jelent a fertőző csírákkal, baktériumokkal, gombákkal szemben. Ez a csodálatos anyag több mint 300 különféle anyagból tevődik össze, amelyek közül a legjelentősebbek az ún. növényi flavonoidok.

A virágport szintén táplálkozás céljából raktározzák el a kaptárban a szorgos méhek. A méheken jól kivehető az a kis „nadrág”, amelybe a port gyűjtik. A virágpor szintén sok aminosavat, vitaminokat és nyomelemeket tartalmaz, ezenkívül gazdag enzimekben és növényi hormonokban (fitohormonok) is.

Fotó: Adobe Stock