Medveszőlő és vörösáfonya a húgyúti fertőzések ellen
A népgyógyászatban és a fitoterápiában egyaránt használt nagyszámú növény közül a legbiztosabb eredményeket a medveszőlő- és a vörösáfonya-levelek vizes kivonatával érhetők el.
A gyógyászati érték bizonyítására a következő kérdésekre kellett válaszolni:
1. A fő hatóanyagot kísérő egyéb anyagok hozzájárulnak-e az arbutin hatásához?
2. Mindkét növénynél bizonyítható-e a vizes kivonat (főzet) hatása a gyakoribb kórokozó baktériumok fejlődésére?
3. A baktériumellenes (antibakteriális) hatás bizonyítható-e a főzet adagolása során is, és – ezzel kapcsolatban – melyik szerven vagy szervrendszeren át választódik ki a hatóanyag?
4. Mivel magyarázható a növényi kivonat gátló hatása kórokozó baktériumok fejlődésére, és ehhez milyen feltételek szükségesek?
5. Van-e különbség a medveszőlő és a vörösáfonya leveleiből készített vizes kivonat (decoctum) között?
A válaszok a fenti kérdésekre egyértelműek. Kísérleti körülmények és klinikai tapasztalatok egyaránt igazolták a több mint fél évszázaddal ezelőtt (1950-ben) közölt eredményeiket.
Az arbutin (arbutozid) néhány növényben képződik csupán. A legegyszerűbb molekulaszerkezetű glikozidok egyike. A glikozidok (heterozidok) két eltérő szerkezetű molekula összekapcsolódása által jönnek létre. Az egyik molekula cukor vagy cukorszármazék, a másik nem cukor jellegű. Az arbutin jelenléte növényekben néhány percen belül kimutatható, különösebb felszerelés nélkül. A hangafélék családjába (Ericacese) tartozó mindkét növényben képződik arbutin, rokon növényekben ritkán. Tévesnek bizonyult az a feltevés, majd állítás, hogy a fekete áfonya levele is tartalmaz arbutint, olyan mennyiségben biztosan nem, amely hatásos lehetne húgyúti fertőzések kezelésében.
A medveszőlő hatásos húgyúti fertőzések kezelésében
A medveszőlő- és a vörösáfonya-levélben található, vízzel kivonható anyagok közül többnek van kisebb-nagyobb szerepe a hatás elérésében. A gyógyászatban előnyben részesítik a kivonatot, mint az egységes arbutint.
Annak eldöntése, hogy a vizes kivonat (főzet) antibakteriális hatása érvényesül-e betegek esetében is – tehát nem csak laboratóriumi körülmények között –, könnyen igazolható. Egészséges, önként vállalkozó személyek elfogyasztották a kérdéses növényből külön-külön elkészített teát a szokásos adagban (dosis usualis), majd 3-6 óra múlva ürített vizeletük hatását követtük olyan kórokozó baktériumok fejlődésére, amelyeket betegek vizeletéből tenyésztettünk ki.
Összehasonlítás céljából megnéztük az esetleges baktériumellenes hatást olyan személyeknél, akik lapunk előző számában ismertetett növényekből készített teát fogyasztottak. E növények egy részénél csökkent a vizeletben a kórokozók száma, de nem vált sterillé, csak ha a kezelést medveszőlő- vagy vörösáfonya-levél főzetével folytattuk.
Az arbutin molekulaszerkezetének egyik részét hidrokinon képezi, másik részét szőlőcukor (ezerszer kevesebbet juttatunk a szervezetbe a javasolt adag esetében, mint amennyit bármely étrend tartalmaz, amit cukorbetegeknek [diabetes mellitus] előírnak).
A hidrokinon erős redukálószer. Amikor az arbutin molekula a szervezetben kettéhasad, a felszabaduló hidrokinon elpusztítja a vizelet baktériumait. A hidrokinont éppen a baktériumok szabadítják fel. A használati utasítás (1. lejjebb) szerint adagolt kivonat nem ártalmas a szervezet saját sejtjeire.
Savas kémhatású vizeletben a szabaddá váló hidrokinon alig gátolja baktériumok fejlődését. Az antibakteriális hatás feltétele, hogy a hidrokinon a „születés” pillanatában (in statu nascendi) semleges vagy enyhén lúgos közegben legyen.
A kezelés
Az első tünetek jelentkezésekor megkezdjük a vizelet semlegesítését. 2-3 napon keresztül lúgos gyógyvizet ajánlott fogyasztani és főleg növényi eredetű élelmiszereket. Használható naponta 3-5 késhegynyi szódabikarbóna (nátrium-hidrogén-karbonát) vagy 1 gramm citromsavas nátrium, más néven nátrium citrát (natrium citricum).
Következik a tulajdonképpeni kezelés. Medveszőlőlevélből (Uva-ursi folium) 1 evőkanálnyit, vörösáfonya-levélből 2 evőkanálnyit (mindkét esetben aprított levelet) leforrázunk egy nagyobb csupornyi (300 milliliter) zubogó, forró vízzel, 10 percig kis tűzön tovább főzzük, 15 percig állni hagyjuk, majd szűrjük. Nem használunk fémszűrőt.
Ez a napi adag. Felét reggelizés előtt 15-30 perccel kortyonként elfogyasztjuk, másik felét a nap folyamán, szintén kortyonként. Rossz ízű, ezen esetenként frissen kicsavart citrom levével lehet segíteni. Ugyanezt a kezelést további 2 napon megismételjük.
Következik a vizelethajtó tea fogyasztása szintén 3 napon át. Lapunk novemberi számában szereplő növények bármelyikéből vagy 3-5 növény keverékéből egy evőkanálnyit leforrázunk 1,5 liter vízzel, és az így nyert teát reggeltől késő délutánig elfogyasztjuk, tetszés szerint ízesítve. A kezelés összidőtartama 9 nap.
Egy év leforgása alatt legfeljebb ötször végezhető ilyen kezelés. Gyermekeknél nem ajánlott 12 éves korig.
Fotó: Adobe Stock
