Gyógyteákkal vesekő ellen
Sok növény áll rendelkezésünkre, amely a megelőzés céljából gyógytea formájában használható. Az aranyvessző (Solidago virgaurea): A föld feletti virágzó hajtás gyűjtésekor a leveleket lefosztjuk, a szár csúcsán lévő virágzatot feldaraboljuk és a levelekhez tesszük, de a vastagabb, öregebb, alsó szárrészeket nem használjuk fel. Az aranyvessző állományainak kímélése, védelme céljából helyette a két, tömegesen terjedő, jövevény fajt értékesítjük.
Az óriás istápfű (Solidago gigantea) és a kanadai istápfű (Solodago canadensis) a nyár végén, ősszel virágzik, nagy kiterjedésű állományokat képez vizek mentén, elhanyagolt dombos területeken. Hatás szempontjából egyenértékűek az aranyvesszővel. Mind a három növény illóolajat is tartalmaz, ezért a vizes kivonatot leforrázással készítjük.
A mezei zsurló (Equisetum arvense) örvösen elágazó hajtásából főzet készíthető. A szokásosnál hosszabb ideig tartó főzés során a hatóanyagok jobban kivonhatók vízzel. Van egy másik szempont is: a gyűjtés során esetleg belekeveredő rokon fajok kedvezőtlen hatású anyagai a hosszabb főzési idő alatt elillannak. A 20-30 perces főzés során elpárolgott vizet pótoljuk az eredeti térfogatig.
A pitypang vagy gyermekláncfű (Taraxacum officinale)emberi településektől távolabbi gyepes területeken gyűjtjük a leveleket. Vízhajtó hatását kiegészíti magas káliumtartalma. Hasonló élettérben, azonos talajon élő egyéb növényfajokhoz viszonyítva 5-10-szer több káliumot tartalmaz. A vesekőbetegség mellett ajánljuk akkor is, ha a magas vérnyomás betegségben adagolt vizelethajtó káliumveszteséget válthat ki. Főzetként és forrázatként egyaránt alkalmazható, ami előnyt jelent teakeverék összeállításakor.
A közönséges vagy bibircses nyírfa (Betula pendula) tavasszal vagy nyár elején gyűjtött leveleiből forrázat készül. A később szedett levelek vízhajtó hatása lényegesen gyengébb.
A cseresznyefa és a meggyfa (Cerasus avium és Cerasus vulgaris) gyümölcsének kocsánya (a „cseresznyeszár”) egyenértékű mindkét fajnál.
Közönséges aranyvessző
A sötét termésű fajták mindig értékesebbek, mint azok, amelyek gyümölcshúsa világosabb színű. A gyümölcstermesztés mellékterméke.
Gyógyászati értéküket kiegészítik a procianinek kedvező hatásai. Több előnyös tulajdonságuk mellett védik az erek falának szerkezetét. Ennek feltétele a tartós használat. A teát 10 percig tartó főzéssel készítjük (kis tűzön).
A kukorica (Zea mays) bibeszálai szintén a könnyen begyűjthető növényi részek közé tartoznak. „Kukoricabajusz” néven is forgalmazzák. A főtt kukorica céljára leszedett csövek csúcsán található megsötétedett részt levágjuk, a csövek burokleveleinek lefejtése után a kukoricaszemek felületén található világossárga, pirosas, zöldes bibeszálat szárítjuk meg. Forrázatként és főzetként egyaránt készülhet belőlük tea.
A folyadékpótlásra rendszeresen használt teák előnyei közé tartoznak az alábbiak:
• A tea naponta frissen készül, ezért eleve nincs szükség tartósítószerre, akárcsak a jól szárított és megfelelően tárolt növényi részek esetében. A 24 órával az elkészítés után esetleg megmaradt részt elöntjük. Hűtőszekrénybe tehetjük, ilyenkor sem tároljuk egy napnál hosszabb ideig.
• A rendelkezésre álló, általában könnyen begyűjthető, illetőleg beszerezhető növényi részeket váltogatva használhatjuk. A teakeverékek összetétele is tetszés szerint állítható össze.
A vesekőbetegek részére készített teákat nem kell semmilyen adalékanyaggal ízesíteni. Szóba jöhet az édesítés és a savanyítás.
• A teát mézzel édesíthetjük, ízesíthetjük. Cukorral is. Mindkét esetben lehetőleg minél kevesebbet adjunk hozzá. Sokan megszokják, hogy a teát mindenfajta édesítőszer nélkül fogyasszák.
• A savanyításra legalkalmasabb a frissen csavart citrom. Használható már a tea készítése során is, különösen ha az ivóvíz sok meszet (kalciumot) tartalmaz (ún. kemény víz). Ilyenkor a leszűrt tea színe sem olyan, mint kevésbé „kemény” víz esetében. A tea az egyetlen tárolási nap során is megsötétedik, esetleg hártya is képződik. A citromból kicsavart lé már kis adagban is megelőzi a tea színének eltérését az eredeti megjelenéshez viszonyítva vagy a megfelelően „lágy” víz használatakor. Aki savanykásan kedveli a teát, nyugodtan használhat többet is a citromléből.
• A teához nem adunk sem illóolajat, sem ún. aromát. Az illatos, zamatos gyógytea készítéséről lapunk következő számában részletesebb tájékoztatást adunk.
Fotó: Adobe Stock