Mozgásszervi bántalmak 4. rész: fekete nadálytő
A nadály szó a Besztercei szójegyzéktől kezdve (1395) szinte napjainkig élt nyelvünkben (Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára, Debrecen, 2008). Használták a pióca megjelölésére is. A fekete nadálytő nevet ma egyértelműen az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozó Symphytum officinale megjelölésére használjuk.
Bizonyos mértékben hasonló jelleget sugalmaz a feketegyökér elnevezés. Szintén Európa-szerte előforduló növény a fészkesvirágzatúak családjából (Compositae; Asteraceae). Utóbbiak mai neve spanyol pozdor, de emlegetik téli spárgaként is (Scorzonera hispanica). Főleg termesztett példányainak meghámozott gyökereit a spárgához hasonlóan megfőzik, majd vajjal vagy különböző mártásokkal fogyasztják.
A gyökerek hasonlósága ellenére a feketegyökér és a nadálytő felhasználása lényegesen különbözik egymástól. Előbbit íze miatt táplálékként fogyasztják, a fekete nadálytő ezzel szemben gyógynövény, amelyet többé-kevésbé ártalmasnak tekintünk, és ezért több országban tiltják felhasználását, kihagyták a gyógyszerkönyvekből is.
A fekete nadálytő föld feletti hajtása elérheti a méteres magasságot, érdes szőrökkel borított. Levelei lándzsásak vagy lándzsás tojásdadok, nyelük lefut a száron. Pártája hengeres, 5 forrt szirmú, 1-2 cm hosszú, ibolyás rózsaszínű, néha sárgás. A virágok kunkor virágzatot alkotnak.
Kedveli a kötött, agyagos talajt. Gyakran fordul elő réteken, árkok és folyóvizek mentén, utak nyirkosabb helyein.
Feltűnést és aggodalmat keltett – számos egyéb csoportba tartozó növényhez hasonlóan – pirrolizidin-alkaloid (PA)-tartalma. Kísérleti körülmények között májkárosító, rákkeltő növényeknek bizonyultak.
Az új helyzetben kiutat kerestek a fekete nadály felhasználásának továbbra is lehetséges alkalmazásának biztosítására. Az utóbbi évtizedekben (A. R. Mattocks: Chemistry and toxicology of PA – Academic Press, London, 1986) különböző ötletek születtek: termesszenek olyan fajon belüli változatokat, amelyek kevesebb PA-t tartalmaznak; használják kizárólag külsőleg (bőrön át); a fekete nadálytőből készített gyógyszerek PA-tartalma legyen alacsony (2–20% közötti); korlátozzák a készítmények alkalmazását évi 4-6 hétre.
A tilalmak, óvintézkedések ellenére továbbra is forgalmazzák a nadálytőgyökereket teakeverékek összetételében, az egyes országok illetékes hatóságának ellenőrzését kikerülve. Ugyanis a nadálytőről nehezen vagy egyáltalán nem akartak lemondani a kedvezőnek ítélt hatások miatt.
Hatóanyagai között szerepel az allantoin (a gyökérben 0,5–0,8 százalékos arányban). Kedvező hatást gyakorol a hámosodásra, gyakran szerepel bőrápoló szerek összetételében. Más hatóanyagok sérült testfelületeken gátolják a gyulladás terjedését, javítják a helyi vérkeringést, egyebek mellett a rozmaringsav jelenléte miatt.
A fekete nadálytő gyökeréből készült krémet zúzódásokra, sérülésekre használjuk
A kisebb-nagyobb balesetek esetében szükségesnek tekintett ortopédiai, traumatológiai, sportorvosi vizsgálatokat követően a fájdalmak csökkenését, a mozgás gátlásának lerövidülését jelenthetik.
Használják a frissen hámozott gyökerekből készített pépet vagy annak présnedvét borogatásként, naponta 2-3-szor cserélik.
Javallatok: ficam (luxatio), rándulás (distorsio), zúzódás (contusio), véraláfutás (suffusio), a térdízület és/vagy a nyálkatömlő gyulladása (bursitis), a váll (humerus) mozgathatóságának gátlása, az ínhüvelygyulladás (tendovaginitis), tompa ütések által okozott fájdalmak. Lábszárfekély (ulcus cruris) esetében az orvos mérlegeli a hasznon és a kockázat arányát.
A gyógyszergyári készítmények közül egyes kenőcsök, bedörzsölőszerek váltak be. Az engedélyezési, forgalmazási különbségek miatt mindenképpen az egyes országok illetékes hatóságának hivatalos jóváhagyását vesszük alapul, a használati utasításnak megfelelően. Ez az elv természetesen minden gyógyszerre vonatkozik. Itt említettük meg, a fekete nadálytőnél, illetőleg a PA-ra vonatkozó ellentmondásokra való tekintettel.
Fotó: Adobe Stock
