Vizelettartási zavarok 1. rész
A cukorbetegek (diabetes mellitus és diabetes insipidus) esetében a vizelettartási kórtani folyamat eltérő jellegű. A betegség kialakulása során a szokott mértéken (igényen) felüli folyadékfogyasztás, illetőleg szomjúság (polydipsia) következtében a vizelet mennyisége is megnagyobbodhat. Ennek a tünetnek a hiánya nem zárja ki a cukorbetegség diagnózisát.
Vizeletürítéssel kapcsolatos tünetek felléphetnek a húgyhólyag gyulladásos, fertőzéses kórfolyamataiban, gyakran csípős fájdalom tünetével.
Amikor meghatározott okot nem tudunk megállapítani, neurogen („idegi alapon”) fellépő eredetet szoktunk említeni (inkontinentia urinae neurovegetativa).
Férfiaknál a vizelési inger gyakran kifejezettebb éjszaka (nykturia), ha a dülmirigy túltengése alakul ki (hyperplasia prostatae). Az történik ugyanis, hogy a húgycsőre gyakorolt nyomás következtében a hólyag nem ürül ki teljesen és ezért gyakrabban telik meg. A jóindulatú prosztata- hiperplázia (BPH) eredményes fitoterápiás kezelése során a vizeletürítéssel kapcsolatos panaszok is csökkennek.
A vizelettartás zavarából a húgyhólyag izomzatának gyengeségére következtetünk, ami társulhat a záróizmok csökkent erejével. Ez utóbbi a vizelet csepegésének is az oka.
Nőknél gyakrabban lép fel ez a kettős izomműködési renyheség, makacs, nehezen befolyásolható, az idősödés folyamán fokozódik, főleg ha az általános állapot gyorsan romlik.
A vizelettartási zavarok stressz, félelem hatására is kialakulhatnak
A vizelettartás képtelensége hirtelenül lép fel külső körülmények hatására is: izgalmak, ijedtség, félelem során. Ezt nevezik stresszinkontinenciának. A kórtünet működési zavarként nyilvánulhat meg például vizsgázó diáknál, aki éppen akkor kell elsiessen, amikor rá kerül a sor, talán olyankor, amikor arra gondol, hogy a névsorban ő következik. Különben kedvére való tétel megismerésekor is kénytelen sietve elhagyni a termet.
Aki nem tudja, miről van szó, téves következtetést vonhat le. Pszichés befolyásra jelentkezik ilyen állapot olyan személynél, akinél fennáll ez a túlérzékenység (vesica urinaria irritabile).
A húgyhólyag rugalmas fala néhány deciliter mennyiségű (térfogatú) vizelet tárolása során jelzi a szervezetnek, hogy esedékes a tartalom kiürítése. Inkontinencia esetében kisfokú telítődés, a záróizomzat alacsony ingerlési küszöbe hirtelenül válthatja ki az ürítés szükségének érzését. A tünet keletkezését elősegíti a rázó mozgás, főleg olyan helyzetben, amikor a vizeletürítésre nincs alkalom. Ez is oka lehet annak, hogy egyes személyek nem szívesen közlekednek autóbusszal, előnyben részesítik a vonatot.
A kórkép neve angolul „overactive bladder”, még használt az „irritable bladder”, németül „hypoaktive Blase”, de érthető a régebbi „Reizblase” kifejezés is; a francia szaknyelvben továbbra is „vessice irritable” használható.
Különálló fogalom a gyermekkori „ágybavizelés”. Nevétől eltérően nem feltétlenül kapcsolatos a fekvőhellyel, vagy felnőttnél a fekvő beteg vizelettartási képtelenségével. A két nem kívánt jelenség, az inkontinencia és az enurézis közötti különbség miatt külön foglalkozunk az elsőként említettel.
Aranyvessző
Az aranyvessző (Solidago virgaurea) nálunk is honos növény, a fészkesvirágzatúak családjába tartozik (Asteraceae). Egymagában vagy egyéb növényekkel társítva gyakran használják különböző jellegű vese- és húgyhólyag- megbetegedésekben (urologikum).
Szára kb. 50 cm magas, nem éri el az 1 méteres magasságot. Kevéssé elágazó, alsó levelei szélesebbek, nyelesek, a felsők keskenyebbek. Júniustól őszig virágzik. A virágok sárgák, szárcsúcsi összetett virágzatba tömörülnek. A föld feletti virágos hajtást gyűjtik úgy, hogy levágják a talaj szintje feletti arasznyi magasságban; a szár alsó, leveles része a következő évben ismét fejleszt virágzatokat.
A szárlevelet lefosztják a szárról, majd a virágzatokkal együtt feldarabolják és nyári meleg napokon árnyékban megszárítják.
Állományaink védelme céljából érdemes termeszteni. Helyettesíthető két észak-amerikai rokonával. Értékük hasonló, viszont tömegesen fordulnak elő nálunk. Mindkét jövevény növényt istápfű néven különíthetjük el a hazai fajtól. A kései istápfű nyár végén, ősszel virágzik. Tudományos neve Solidago gigantea (S. serotina). Legalább kétszer magasabb és feltűnően elágazó. Folyóvizek, árkok mentén tömegesen terjed. A kanadai istápfű (Solidago canadensis) átmeneti magasságú az előző két fajhoz viszonyítva. Felismerhető arról, hogy vékony, virágzó ágain apró szőrképletek találhatók. Elhagyott szőlőskertekben, domboldalakon, erdők szélén terjed. Dísznövény. Gyűjtése – akárcsak a kései istápfű esetében – hozzájárul a valódi aranyvessző (Solidago virgaurea) fennmaradásához.
Fotó: Adobe Stock
