A boldog – bol­dog­ta­lan

László Ruth
#érzelmek #psziché
Is­mét egy fo­ga­lom, amely igen ne­he­zen ad­ja a tit­kát mind a tu­do­mány, a val­lás, a pszi­cho­ló­gia, mind a né­pi böl­cses­ség számá­ra. Ta­lán ezért tart­ja a mon­dás, hogy sen­kit nem le­het bol­dog­nak mon­da­ni ha­lá­la előtt. Egy még sar­kí­tot­tabb meg­fo­gal­ma­zás pe­dig azt ál­lít­ja, hogy a bol­dog­ság nem em­be­ri ál­la­pot. Pe­dig min­den­ki meg­éli a bol­dog­ság lel­ki­ál­la­po­tá­nak azt az el­ra­gad­ta­tott­sá­gát, amely után azt mond­ja: min­dig ilyen­nek kel­le­ne lenn­em. A bol­dog­ta­lan­ság sem is­me­ret­len szá­mun­kra, amely­be olyan si­ke­re­sen be­le tu­dunk ra­gad­ni. De ak­kor hol a pro­blé­ma? Rög­tön két pro­blé­ma is adó­dik: 1. mi­ért nem tud­juk a bol­dog­sá­got meg­köt­ni? 2. mi­ért nem sza­ba­du­lunk a bol­dog­ta­lan­ság­tól?

Az is ne­he­zí­ti a vizs­gá­ló­dást, hogy a bol­dog­ság-bol­dog­ta­lan­ság kér­dé­se sok­szor kí­vül esik a ki­mond­ha­tó­sá­gon. Bár egy gö­rög bölcs egy­szer úgy össze­gez­te éle­tét: bol­dog va­gyok, hogy gö­rög­nek, sza­bad­nak (nem rab­szol­gá­nak) és fér­fi­nak szü­let­tem, amely ki­je­len­tés nem hagy ma­ga után kí­ván­ni­va­lót. Fő­leg, mert nem hi­val­ko­dó. Én pél­dá­ul a rab­szol­ga­ság­gal va­ló meg­ren­dült szem­be­sü­lést ol­va­som ki be­lő­le. De rit­kán si­ke­rül ilyen­fé­le hi­te­les val­lo­mást sza­vak­ba ön­te­nünk. Ha az jut­na eszünk­be, hogy ma­gun­kat fag­gas­suk eb­ben a té­má­ban, ugya­núgy elil­lan­hat­na „bol­dog­sá­gunk”, mint­ha egy má­sik em­ber tör­ne ránk a kér­dés­sel:

– Te boldog vagy?

Eb­ben annyi két­ke­dés van, ame­lyet alig le­het át­tör­ni, át­hi­dal­ni.

Igen is meg nem is – ez­zel sem me­gyünk sok­ra.

In­kább a né­ha igen, né­ha nem le­het az ade­k­vát vá­lasz.

– Most boldog vagy?

Ez az ab­szo­lút feny­ege­tő, meg­ve­tő, el­ma­rasz­ta­ló for­ma, ame­lyet ak­kor al­kal­ma­zunk, ha va­la­ki jócs­kán be­le­ron­dít örö­münk­be.

– Nem tudsz bol­dog­gá ten­ni.

Boldogtalanság okai – kivetítések

Ez már igen csűr-csa­va­ros ki­ve­tí­tés, vád, a má­sik hi­báz­ta­tá­sa. Aki ilyet mond, az nem­csak sa­ját ma­gá­tól – va­gyis az ár­nyé­ká­tól – pró­bál el­kü­lö­nül­ni, de ter­mé­sze­te­sen ar­ról sincs fo­gal­ma, mi a bol­dog­ság. Szán­dé­ko­san nem fo­gal­ma­zok úgy: mi okoz­za a bol­dog­ta­lan­sá­got, mi­vel ép­pen azt kí­vá­nom fej­te­get­ni, hogy a lé­le­kál­la­pot túl van az ok-oko­za­ti­sá­gon.

Mind a szü­lő-gye­rek kap­cso­la­ton, mind a ba­rát­sá­gon és sze­rel­mi kö­te­lé­ken át­hú­zó­dik a naiv re­mény, hogy az min­dig csak a sze­re­te­tről, jó­ság­ról, szép­ség­ről, bol­dog­ság­ról, gyen­géd­ség­ről, és so­rol­hat­nánk a vég­te­len­ség­ig, fog szól­ni. Nem pe­dig a kon­flik­tus­ról, el­len­té­tről, pró­ba­té­te­le­kről, szél­ső­sé­ges eset­ben gyű­lö­let­ről, ha­rag­ról, ér­tet­len­ség­ről.

Ami­kor a pá­rok úgy fo­gal­maz­nak, hogy jól ki­egé­szítik egy­mást, az szá­mom­ra ör­ven­de­te­sebb di­na­mi­kát sej­tet, mert az egyen­súly­ra va­ló tö­re­kvést ol­va­sok ki sza­va­ik­ból, nem ha­tal­mi har­cot, amely­nek a vé­ge le­győ­ze­tés vagy be­ke­be­le­zés.

Boldog kapcsolat férfi és nő között

Fér­fi és nő kö­zött a hó­dí­tás­nak és csá­bí­tás­nak oly­an­nak kell len­nie, mint egy tö­ké­le­tes tánc­nak, ahol a dal­lam, a rit­mus, a moz­du­lat, az ér­zés annyi­ra egy hú­ron pen­dül, hogy va­ló­ság­gal meg­eme­li a tán­co­ló párt. A jég­tánc­ban ez még job­ban ki­raj­zo­ló­dik, ott a si­klás­nak is sze­rep jut, min­den­fé­le igye­ke­zet nél­kül. Ami­kor már eles­ni le­he­tet­len. Ab­ban a négy perc­ben, amely­ben az év min­den nap­ján foly­ta­tott edzés ha­tá­sa ér­ző­dik. 2004-ben pél­dá­ul Tat­já­na Nav­ka mint Ró­zsa­szín Pár­duc in­dult Ro­man Kosz­ta­marov­val. Ők let­tek az ara­nyér­me­sek, a boldogok.

Nem fog­juk meg­ta­lál­ni a bol­dog­ta­lan­ság „okát”, ha azt a gye­rek­kor­unk­ban, a szü­leink­ben, a test­vé­reink­ben, a tör­té­nel­mi-tár­sa­dal­mi kö­rül­mé­nyek­ben, a sze­gény­ség­ben vagy gaz­dag­ság­ban, pá­runk vi­sel­ke­dé­sé­ben ke­res­sük. Ne té­ves­szük össze a bol­dog­sá­got a sze­ren­csé­vel sem. Jó­kai – a ma­ga ho­lisz­ti­kus ho­ri­zont­ján – ké­pes volt ezt lát­ni, mi­ként a Sze­gény gaz­da­gok és Gaz­dag sze­gé­nyek cí­mű re­gé­nye­i­ben ol­vas­hat­juk.

Testi tünetek lelki okai

Akik az al­ler­giá­ju­kat vagy rosszin­du­la­tú be­te­ge­dé­sü­ket Cser­no­bil­ra ve­ze­tik vissza, nagy sze­mel­len­zőt vi­sel­nek. Min­de­ne­ke­lőtt sa­ját fe­le­lős­sé­gük vo­nat­ko­zá­sá­ban. Ez­zel a meg­jegy­zés­sel ter­mé­sze­te­sen nem a su­gár­szennye­zés ká­ros ha­tá­sát aka­rom vi­tat­ni. Csu­pán ar­ra hí­vom fel a fi­gyel­met, hogy aki csak kül­ső té­nye­zők­ben ke­re­si meg­be­te­ge­dé­se okát, sa­ját­o­san a po­la­ri­zált­ság rab­sá­gá­ban ten­gő­dik. Az egész­ség-be­teg­ség sem ezen a víz­szin­tes li­bi­kó­kán bil­leg. A tes­ti tü­net, mint lát­ha­tó for­má­ja a torz mű­kö­dés­nek, az ese­tek több­sé­gé­ben hosszú tör­té­nés­sor fo­lyo­má­nya.

Már ott át­eme­lő­dik a pro­blé­ma egy ma­ga­sabb di­men­zió­ba, ami­kor azt mond­juk, nem ér­ti az eszünk, mit érez a szí­vünk. Mi­vel a gon­dol­ko­dás és ér­zés nem po­lá­ris meg­fe­le­lői egy­más­nak, ha­nem hi­er­ar­chi­ku­san, más szó­val füg­gő­le­ge­sen szer­ve­zett funk­ci­ók. A gon­dol­ko­dás in­kább a cor­tex, az ér­zés a lim­bi­kus agy mun­ka­mód­ja.

Ér­zés és gon­do­lat egyen­sú­lya, vagy jó együtt­mű­kö­dé­se va­ló­ban ha­son­la­tos fér­fi- és női ré­szünk kap­cso­la­tá­hoz. Ha egy ho­rosz­kóp­ban pél­dá­ul a Nap és a Hold kva­drát­ban áll­nak, azaz 90 fo­kos fény­szög­ben, ott a két erő ki­egyen­sú­lyo­zá­sa bi­zo­nyá­ra kar­mi­kus fe­la­dat. Le­het, hogy ab­ban fog mu­tat­koz­ni, hogy a szü­lei so­kat mar­ják egy­mást, eset­leg el is vál­nak. De bel­ső­leg ez ren­ge­teg tév­hit és álér­ze­lem feladását = elen­ge­dé­sét je­len­ti. A be­lá­tás, a rá­lá­tás, a fe­lis­me­rés az már más di­men­zió az ér­tet­len­ség­ben (bol­dog­ta­lan­ság­ban) va­ló buk­dá­cso­lás­hoz ké­pest.

A cél, igaznak lenni!

Lát­hat­juk, hogy a boldogság túl­sá­go­san föld­höz­ra­gadt gon­dol­ko­dás­sal nem fejt­he­tő ki, nem ír­ha­tó le. Nagy hor­der­ejű fo­ga­lom, ahol min­den­kép­pen bel­ső for­rás­sal kell szá­mol­nunk, de kül­ső­leg is meg­ta­pasz­tal­ha­tó lel­ki­ál­la­po­tról van szó. Hi­szen ki nem lát át azo­kon a ha­zu­dott bol­dog­sá­go­kon, ame­lye­ket csak azért ta­lál­nak ki az em­be­rek, hogy iri­gyel­jék őket, mi­köz­ben el­ső­sor­ban ön­ma­gu­kat csap­ják be.

Ma­nap­ság sok­szor em­le­get­jük, hogy igaz­nak kell len­ni, em­ber­sé­ges­nek, hi­te­les­nek, mi­vel a vi­lág­ban sok össze­vissza­ság, visszás­ság, ér­ték­za­var ta­pasz­tal­ha­tó.

No­ha a hegyi be­széd a bol­dog­ság pa­ra­dox vol­tát vi­lá­gít­ja meg, és a mai szó­hasz­ná­lat is meg­bol­do­gult­nak ne­ve­zi oly­kor a föl­dről el­tá­vo­zott lel­ke­ket, a je­len írás gon­do­lat­me­ne­te az em­be­ri, föl­di élet­ben meg­él­he­tő bol­dog­ság­ra kí­ván fó­ku­szál­ni. Ar­ra a hi­ány­ta­lan, tel­jes­ség­gel jel­le­mez­he­tő lel­ki­ál­la­pot­ra, amely va­ló­ban más di­men­zió­ba emel ben­nün­ket. Ami­kor va­ló­ság­gal ma­da­rat le­het fo­gat­ni ve­lünk, majd ki­ug­runk a bő­rünk­ből, mennyben érez­zük ma­gun­kat.

A kül­ső-bel­ső vi­szo­nyok eme össze­csen­gé­se mint­ha a va­ló­sá­got jut­tat­ná ér­vény­re. De a pil­la­nat va­ló­sá­ga nem köt­he­tő meg a li­ne­áris idő­ben, hi­szen a két­fé­le idő a két­fé­le, va­gyis a jobb és bal agy­fél­te­kénk mun­ka­mód­já­nak kö­vet­kez­mé­nye. De at­tól még meg­ta­pasz­tal­hat­juk, mi tesz bol­dog­gá ben­nün­ket. Ha ezt el­mu­laszt­juk, af­fé­le jött­ment, akár­kik, bár­kik, pi­tyi­pal­kók, bár­ki em­ber­fia ma­ra­dunk.

Fotó: Shutterstock

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Iratkozz fel a hírlevelünkre!
Minden feliratkozónknak az aktuális havi Holdnaptárral kedveskedünk! Emellett elsőként értesülhetnek a legújabb terápiákról, hírekről és a frissen megjelenő Természetgyógyász Magazin tartalmáról!

Elolvastam és elfogadom az adatkezelési nyilatkoztatot.

Ajánlott cikkek a témában
Testünk üzenetei – Fogínysorvadás

Testünk üzenetei – Fogínysorvadás

A fogak, szilárdságuk okán, a gyökércsakrához tartoznak. Fogínybe ágyazottan helyezkednek el, s a fogíny állapotával…
Psziché, a lélek lélegzete

Psziché, a lélek lélegzete

A korábbi cikkekben már érintettük a psziché fogalmát, itt most részletesen tárgyaljuk. A görög „pszüché”…
Új medicina: az arc, a szájüreg, a torok, a nyelőcső és a gyomor

Új medicina: az arc, a szájüreg, a torok, a nyelőcső és a gyomor

Sorozatunkban dr. Gelléri Julianna orvos a betegségek és a gyógyítás egy merőben új megközelítését adja…
Bántás

Bántás

Minden megbántottságnak van egy sajátságos utórezgése, amely néha színültig megtölti a lelket bódultsággal, mákonyos köddel,…
Rovatunk legolvasottabb cikkei
Az érzelmek pszichoszomatikája

Az érzelmek pszichoszomatikája

Az érzelmeket igen nehéz fülön csípni. Maga a megnevezés is probléma lehet, hogy vajon harag…
Az érzelmek biokémiája

Az érzelmek biokémiája

Az 1970-es évektől a tudományos világ felfedezései is igazolják azt, amit a hagyományos, több ezer…
Az önsajnálat homlokzata

Az önsajnálat homlokzata

Az önsorsrontók és önsajnálók széles táborát figyelmesen tanulmányozván igen sok fontos és tanulságos felismerésre juthatunk.…
Övön aluli lelki élet

Övön aluli lelki élet

Ó, cso­dá­la­tos 21. szá­zad! Ví­zön­tő kor­szak, amely új meg­fo­gal­ma­zás­ban ad­ja az égi böl­cses­sé­get az em­ber­nek…