Lelki fantomfájdalmak
Ám a fájdalom lelki betegséggé generalizálódhat. Nézzük, hogyan történik mindez.
Maradván a túlinger gondolatánál, azt látnunk kell, hogy amikor tagadjuk vagy félretoljuk a fájdalmat – vagyis úgy próbálunk viselkedni, mintha valóban nem történt volna semmi –, valójában önmagunkkal kerülünk szembe. Mert az energia, amely ellenünk való volt, már meghagyja a maga idegrendszeri lenyomatát. Miközben csillagokat látunk a fájdalomtól, a szimpatikus idegrendszerünk is mozgósítja fegyvertárát:
- megemelkedik a vérnyomásunk,
- pulzusunk felszökik, légzésünk felgyorsul,
- gyomrunk esetenként felfordul,
- szélsőséges esetben eszméletünket is elveszíthetjük.
A lelki fantomfájdalmak kialakulásának okai
És akkor van a baj, ha ezt a felfokozott fiziológiai arousalt a paraszimpatikus – energiatartalékoló – idegrendszerünknek nem sikerül ellensúlyoznia, nem sikerül azon felülkerekednie és visszaállítania az egyensúlyt. Ott maradunk a szélsőségben. Köztudott, hogy a betegség, testi és lelki értelemben egyaránt, a kibillent egyensúly, amikor szervezetünk homeosztázisa nem képes saját közepéből szabályozni a dinamikus egyensúlyát.
Lelki fantomfájdalmak – hogyan kezeljük?
Ismeretes az úgynevezett fantomfájdalom, amelyet amputálódott végtagok esetében lehet érezni. A jelenség a fájdalom mélyen idegrendszeri mivoltára utal. Az idegrendszer minősége finomabb, anyagtalanabb a csont- és izomrendszerénél. Az idegimpulzusok elektromosan mérhetőek és regisztrálhatók, vagyis anyagtalanabbak a testnedveknél is. Nincs már végtag, mégis úgy fáj vagy viszket, mintha ott lenne. Hasonlóképpen zajlik a lelki sérelem is.
Ha megbántanak bennünket és azt lenyeljük, vagyis tehetetlennek bizonyulunk a védekezésben, az ellenünk fordított energia nem áll meg ennél az öntehetetlenségnél, hanem folytatja aknamunkáját. Düh és harag lesz belőle. És ekkor már egy másodlagos érzésnél vagyunk: a düh és harag az elsődleges fájdalom fedőérzései.
Félelem is visszatartó erő lehet a feldolgozásban
Ám itt nem áll meg a másodlagos – e sorok írója által fantomnak nevezett – érzések hatványozódása, mert megjelenik a félelem is. A félelem a fájdalom megismétlődésétől.
Amelyre ténylegesen van esély, de abban a pillanatban nincs igazi fájdalom, csak képzelt: az idő ívén áthúzódva a múlt fájdalma harag lesz, a jövőbeli, képzelt fájdalom pedig félelemként terjeszkedik a lélekben.
Ó, mennyi búféreg rágja a lelkünket kicsi korunktól kezdve, amikor tanítják nekünk, hogy mi illik, mit szabad, mi szégyellnivaló, büntetést kiváltó, amit a környezet nem tolerál, ezáltal csalódást vált ki bennünk. A csalódás pedig mindig a hamis elvárás talaján szökik szárba.
A fantomfájdalmak a gyermekkori traumákból erednek
Például fel kell nőnünk, nem maradhatunk az idillikus, gyermekkori védettségben.
Nem maradhatunk örökké apuci-anyuci kedvencei.
Már az óvodában meg kell élnünk, hogy nem körülöttünk forognak a dolgok.
Testvérünk születik, aki átveszi a család figyelmét, csodálatát. Felelősséget kell vállalnunk tetteinkért.
Zavarba ejtő felnőtt embertől hallani: „Fájok!”
Valóban olyan meggyőződéssel mondja, mint aki ezer sebből vérzik, csak ezek a sebek láthatatlanok. Letűnt idők sérelmei, dédelgetéssel tartósított fájdalmai, amelyek ma már cseppet sem aktuálisak.
Esetenként a harag akár félmázsányi testsúlyfelesleggé dagadhat, anélkül, hogy megoldás születne. Sőt, hasonló helyzetek ismétlődnek az eredendő benyelt sérelemhez.
A másodlagos érzés-hatványozódások a félelemnél sem állnak meg. A rejtett önutálat – amiért mindig enged a külső nyomásnak – még bűntudattal is sújthatja a szenvedőt. Ám ezeket a lelkiismeret-furdalásokat ritkán sikerül korrigálásra fordítania. És akkor a végső állomás a depressziós gödör, amely ma igen divatos „karrier”.
A neurotikus fantomfájdalmak is feloldhatóak pszichológus segítséggel
Azok táplálják magukban, akik a sérelmeik idején mintegy kiszakadnak a jelenből, átadván magukat a regresszív élménynek. Az inveterált testvérféltékenységek, az apa- és anyakomplexusok, a különféle hűtlenségek, irigységek, féltékenységek mind a fejletlen ego idejétmúlt védekezései.
A felszarvazott házastársak és hitegetett szeretők, az elhagyott kismamák (ritkább esetben kispapák) mind-mind egosérelem-variánsok.
A negatív érzelmi lenyomatokból halmozódó garantáltan mérgező érzések. A dühöt, haragot, félelmet, gyűlöletet, öngyűlöletet, bűntudatot, depressziót „ellenérzésnek” is szoktuk nevezni, mivel önlelkünkön fejtik ki megbetegítő hatásukat leginkább.
A neurotikus ember
Persze egy neurotikus ember mindent megtesz, hogy a környezetét vámpirolva megszerezze azt az energiát, amelyet saját magában eldugulni hagyott. Ha látunk egy éjfekete depresszióst, aki természetesen szeretetre is képtelen, mégis megrendülünk. Hiszen tudnivaló, hogy a mélyben egy fájdalom munkál, amelyre ezek a származtatott érzések kőkemény rétegben rakódtak rá, szívós erőteljességgel.
A modern pszichológiai kultúra segíti érzéseinket adekvátan megfogalmazni és kimondani. Ez valóban komoly segítség ahhoz, hogy életünk ne fantomfélelmek örvényében darálódjon fel.
Fotó: Shutterstock
