A függőségek energiamezői

Nem helyesebb-e inkább csak egy valamilyen fokú szabadságfokról beszélnünk, amelyet a döntéseinkben, viselkedéseinkben alkalmazhatunk, mint valamiféle irreális terjedelmű – végtelen – szabadságról beszélni? Mert ha a világot élő összefüggésrendszernek tekintjük, amelyből senki és semmi nem ragadható ki és amelyben minden mindennel összefügg, akkor a lehetőségek és valószínűségek sokkal összetettebb törvényszerűségek szerint történnek, hogy azokat logikai úton kikövetkeztethetnénk.

Viszont akkor azt a kérdést is meg kell vizsgálnunk, hogy ezen az összefüggésrendszeren belül mit tekinthetünk káros vagy kóros függőségnek, külső/belső szabadságnak, visszaélésnek, negatívumnak, zsákutcának, bumerángnak. Nyilván van a rezgő világegyetem frekvenciatartományainak valamiféle érintkezése/elhatárolódása, elkülönülése, ahol a rezonanciák létrejöhetnek vagy nem. Ahol a harmóniák és disszonanciák működésbe lépnek. Ahonnan vizsgálva valamennyire megérthető helyünk a Nap alatt, az ember és a világegyetem kapcsolata.

Függőségek pszichológiai erőtere

Most, amikor szedem össze a függőségekkel kapcsolatos gondolataimat, eszembe jut egy kövér hölgy kifakadása, amely megvilágíthatja a pszichológiai erőteret, ahová jelen írás kilyukadni kíván:

– Hát nem őrület! A szputnyikok korszakában élünk. Az emberek a világűrbe repülnek. Én pedig nap mint nap azzal foglalkozom, hogy ehetek-e két zsemlyét, vagy csak egyet, és óránként a mérlegre ugrálok, fogytam-e néhány dekát legalább?!

Végül a kövér hölgy úgy birkózott meg a kilóival, hogy unatkozó semmittevését tanulásra, ténykedésre váltotta, teret engedett érdeklődéseinek, kapcsolatokat épített ki, kilépett a tunyaság függőségéből, és ettől kezdve más energiaáramlás jellemezte életét.

Ha a függőség/függetlenség kérdését valóban érteni akarjuk, a változást is figyelembe kell vennünk. Jobb, ha tudjuk, hogy nincsenek jó és rossz emberek. Tudatlanság, tévedés, rossz viselkedés van, amelyen az okulás, belátás, elengedés változtat. Egy rossz viselkedést abba lehet hagyni és felváltani a hatékony magatartással. Miként azt a fenti példában láttuk az unatkozó kövér hölgy esetében.

Rossz szokások, hibás magatartások

A pszichológiai tér lelkünk szubjektív övezete. Nem szoros értelemben vett fizikai tér, mert időben és térben távoli tapasztalatokat, cselekvési mintákat, modellroncsokat foglal magában. Vágyaink, sikereink, szorongásaink, kudarcaink és természetesen örömeink utóhatása, utórezgése. Viselkedésünk élményszíntere, amelyekből az emlékezet, a képzelet is táplálkozik. A keleti gyógyászat, amely pontosabban ismeri az energiatestünket, aprólékos megfigyelésekkel rendelkezik az egyes szervek és érzelmek kapcsolatáról.

A hibás magatartás és a meghibásodott energiatest együtt jár. A harag a májat, a félelem a vesét, a tépelődés a lépet károsítja. Ezek a negatív emóciók a belső környezetünket szennyezik, mérgezik, így azok meggyengüléséhez vezetnek. Az ilyen érzelmi blokkok az energiaáramlás akadályai, amelyek valósággal fogva tartják az embert, bebörtönzik a reménytelenségbe, céltalanságba, beleragasztják a szenvedésbe, hozzá ragasztják a problémákhoz. Ezek mind a függőségek kialakulásához vezetnek.

A kommunikáció erőtere a szavak mögötti szándékmező. A szándék többnyire tudattalan, de ez önti formába gondolatainkat, érzelmeinket, szavainkat. Mindaz a konfliktus, amelyet nem oldunk fel, vagy nem oldunk meg, hanem elfojtani, tagadni igyekszünk, árnyék lesz, a tudattalanunk homályába süllyed.

Feszítő energiája kivetít, bűnbakot keres, mást hibáztat, mást szeretne felelőssé tenni a nem kívánt történésekért vagy a megcsomósodott helyzetekért. Minden szándék energiamező. Az aggodalom, a félelem, a negatív elvárás, a negatív előfeltételezés, az előítélet megköt, csakúgy, mint a téveszme, a rögeszme, a kétely. Mindezek vég nélkül képesek cibálni az embert, amortizálván lelki erőnket.

A mások hibáztatása és a külső megoldásra várás szinte biztos jele a kerülendő függőségnek:

A külső függőségek gyakoriak: ital, televízió, káros szenvedélyek

Függőségek kialakulhatnak a televíziótól, telefontól, különféle politikai vagy vallási szektától, ételtől, italtól, szextől, és sorolni sem lehet, mennyi mindentől. Belsőleg a félelmeinktől, komplexusainktól, kisebbségi érzésünktől, mohóságunktól, lustaságunktól, regresszióinktól, titkolt ellenérzéseinktől, egyszóval mindattól, amely a valóságlátás akadálya. A titok izolál, a hazugság hisztérikussá tesz, az igazság felszabadít, erővel tölt fel.

Remélem, az eddigiek nyomán az olvasó is inkább energetikai szempontok szerint mérlegeli a viselkedést, a hajlamainkat és a történéseket. És miként könnyű belátni, hogy az alkoholizmusnak sem az alkohol az „oka”, hiszen akkor mindenki inna, megérti a mélyértelmű mondást is, hogy tudniillik a gonoszoknak csak a gonoszok fölött van hatalma. A tapasztalat szerint a kábítószerfüggést ugyanúgy nem szünteti meg a szer elvonása, mint a bűnözést a szabadságvesztés.

Mert függőségének energiamezője olyan nagy és erős, hogy visszaszippantja őt. Vehetünk példának még más önpusztító, neurotikus viselkedést, például a mártírt: valójában nem akarja, hogy megfosszák szenvedésétől, mert akkor mire alapozná önsajnálatát.

Ez a paradox, az érthetetlen és az idegesítő a panaszos viselkedésében, mert az ember azt gondolná, enyhülésre vágyik, miközben ő nyomorultul akarja érezni magát, mert akkor vádaskodhat és ráfigyelnek; minden együttérzés az ő tiszta nyereménye: ugyanis ő lényegében saját maga ellensége, de ezt vetíti másokra, és miközben sikerrel ellenáll minden változtató szándéknak, fenntartja a másokat vádló mártírkodását.

Láthattuk, hogy a viselkedésben nem mindig érthető meg könnyen, hogy mit erősítünk meg, a függőséget vagy a felülkerekedést.

De azt is látnunk kell, hogy a mindenáron való segítés és a világot megváltoztatni akaró buzgalom kudarcra van ítélve. A kulcs a saját viselkedésünk változtatásában van, például abban, mit tűrünk el, mit utasítunk vissza, hogyan állunk kötélnek, mennyire hagyjuk magunkat elcsábítani vagy befolyásolni és így tovább. Egyszóval: van-e belső mércénk, vagy másoktól akarunk függni, másokhoz akarunk igazodni.

Fotó: Shutterstock