Exkluzív – A gondolat hatalma?

Manapság sokat olvasni a gondolat hatalmáról.

A könyvek java része mágikus praxist javasol. Lényegében mind azt mondja, hogy életedet gondolataid teremtik, gondolj jót, s jó lesz az életed.

Sajnos ez nem ilyen egyszerű.

Először is sorsteremtő hatalma a gondolatnak nincs.

A „gondolat” szóban benne van a gond – töprengő elménk elveket, összefüggéseket szülő, az életet megérteni akaró erőfeszítése.

A legnagyobb gondolkodók gyakran sanyarú életet éltek.

A szerzők tehát nem a gondolatra, hanem a mágiára „gondolnak”.

Melyhez jóval közelebb van két olyan fogalom, mint a képzelet és a hit.

Ha még értenénk a magyar szavak ezotériáját, látnánk az összegfüggést a KÉP, a KÉPESSÉG, a KÉPES (valamire), a KÉPZETT, a KÉPEZNI (valakit, valamire) – és a KÉPZELET között. KÉPTELEN az, ami nem valóságos, nincs realitása.

Miért gyökere mindennek a „Kép”?

Mert minden idea, minden archetípus, minden teremtési minta: kép.

Nem látható, anyagtalan kép.

Ma már követhető az anyaméhben érlelődő magzat alakulása.

Amikor az ondó- és petesejt találkoznak, még nem látható, de később, sok változás és alakulás után feltűnik a leendő ember arca.

Ilyen lesz, egész életében.

Ez az arc már annyira „megvolt”, hogy néha a szülők megálmodják.

Én például álmomban láttam a kislányomat, akkor, amikor méhen belüli állapotában még csak egy osztódó sejthalmaz volt – és olyan lett, amilyennek láttam. 

Ma is olyan.

A legjobb portréfestő sem ér föl az én álmodó lelkemmel, mert a lényeget láttam.

Azokat az „ősvonásait”, melyek babakorától öregkoráig nem változnak rajta. 

Sok minden változik – ez nem!

Ebben benne van nemcsak a jelleme, lénye, személyisége, de az az egyszeri teremtmény is, aki sohasem volt, és sohasem lesz még egyszer.

Benne volt Ő – mint kép.

Erre a Képre képezte magát.

Lényeges, hogy álmunkban nem „gondolkodunk” – hanem érzünk s képeket látunk, vagy éppenséggel bennük élünk.

És amikor egy gondolat világossá válik bennünk, vagyis megértjük végre, azt mondjuk, „aha, látom!”.

Sok tudós „megálmodta” a felfedezését, de ez mindig képes, jelképes formában történt.

Maguk a jelek is, látod, képek.

A „képzeteink” képekben tárolódnak. A képnek ez a középponti szerepe a mágia titka.

Kép az, amit a mágus lelki „vetítőgépének” centrumába helyez, s ebből lesz később a kivetített életfilm, vagy ahogy nevezzük, a valóság.

Ezt látjuk majd, ebben élünk majd, ezt fogjuk megismerni, megvalósítani, érzékelni: minden itt, ebben a belső „életképzeletben” dől el.

A Teremtő az ő teremtményeinek, elsősorban az embernek is odaadta az ő teremtői hatalmát.

És a teremtés így működik.

Rejtett, láthatatlan képekkel.

A görögök ezt ideáknak nevezték.

Ezek gondolatból, érzésből, láthatatlan alakból s időtlen erőkből szőtt ősképek. 

Minden földön létrejött formát és alakot megelőznek.

Egy lónak vagy a kutyának a mikroszkóppal is alig látható fura kis ondósejtjében már benne van a Ló és a Kutya.

Még nem látni, de a sejtek tudják.

S bárhogy alakulnak – előbb-utóbb Ló vagy Kutya lesz belőlük.

S nem akármilyen Ló vagy Kutya – hanem fajtájának képét öltik majd magukra.

Az ember pedig még több „képre képezi” magát. 

Nemének, jellemének, hajlamainak, tulajdonságainak, képességeinek (megint KÉP!), arcának, testének, bőrének és bőrszínének minden előképét rejti magában lényének magja.

A képlátás: idealátás.

A szónak még abban a hétköznapi értelmében is, hogy „van egy ideám” vagy egy „ideális elképzelésem”.

Az ideák ugyanis a szellemi világban még tiszták.

A megvalósulásban azonban besározódnak, összegyűrődnek, bekoszolódnak, eltorzulnak. Néha rájuk sem lehet ismerni.

Magyarul az ideálisra azt mondjuk: eszményi.

Ez a gondolatkép.

Ha valaki egy „eszménynek” él, azt jelenti, hogy egy tiszta ideát helyezett lelki vetítőgépébe, s ezt akarja valóvá tenni.

Minden nagy kornak s értékes embernek voltak eszményei.

A mai kornak sajnos nincsenek.

Hacsak nem a pénz.

Mágikus vetítőgépünkbe ez került, a pénz, s mindaz, ami ehhez a képhez hozzátapad.

Sajnos itt tartunk. Korunk egyetlen hatós mágiája a Pénz. Ez mozgat, irányít, épít – és tesz tönkre mindent. Biblikus korban ezt az ideát Mammonnak nevezték, s mint tudjuk, az ember elárulta érte az Istent.