Exkluzív – Találkozás a Mesterrel

Van egy gyönyörű történet.
Rumi története, a legnagyobb szufi misztikusé.

Arról szól, hogyan találkozott szellemi tanítómesterével, aki úgy formálta át a lelkét, hogy egy művelt és nagy tudású teológiaprofesszorból a világ egyik legnagyobb, beavatott, misztikus költője lett. Az iszlám kultúra egyik nagy alakja.
„Rumi a könyvtárszobájában ült, s éppen tanított.
Körülvették a tanítványai.
Órát tartott nekik az iszlám vallás szent dogmáiról.
Váratlanul betoppant egy koldus.
Rongyokban, mezítláb, a sivatagi portól és homoktól szürkén, koszosan.
Rumi nem látta meg, mert nem volt még hozzá szeme, hogy ez az ő, a földi álruhát öltött szellemi tanítómestere, Shem.
A koldus rámutatott a polcokon és a földön is nagy kupacokban álló rengeteg könyvre,
szent könyvre, értekezésre, a különféle tudományos művekre, és azt kérdezte:
– Mik ezek?
Rumi szánakozva nézett a rongyos koldusra.
Majd lenézően, de jóindulattal azt mondta:
– Ezeket te nem érted.
De még be sem fejezte a mondatot, amikor hirtelen lángok csaptak ki a könyvekből; égni kezdett valamennyi, s a tanítványok riadtan taposni, locsolni kezdték a sisteregve fellobbanó tüzeket.
– Mi ez?! – kérdezte rémülten üvöltve Rumi.
– Ezt meg te nem érted – válaszolta a koldus, s eltűnt a szobából.”
A történetnek több értelme van.
Az egyik, hogy más a papírtudás, és más a v érré vált bölcsesség.
A papír csak a fejhez szól, a bölcsesség azonban az egész emberi lényhez.
A papírtudás csak gondolatot ad – a bölcsesség mágikus képességet is.
Van egy pillanat – igen ritka –, amikor az emberi tudás átlépi a határait, s  emberfelettivé válik.
A színháztörténet legnagyobb művében Hamlet királyfi esik át ezen a  transzformáción, amikor találkozik meghalt apjának szellemével.
Shem koldusgúnyában, a néhai dán király szelleme azonban harci páncéljában jelenik
meg fia előtt, és szavaival tüzet gyújt lelkében.
Innen kezdve Hamlet más emberré válik.
Azt mondja:
„Emlékezetem lapjáról letörlök minden léha jegyzetet, hogy csak parancsod éljen, egyedül!”
És még azt is hozzáteszi, a barátjának, aki látja a királyfi feldúlt és teljesen  megváltozott állapotát:
– Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek felfogni képes.
Most döbbent rá.
Amikor találkozott túlvilági Mesterével, aki a halott édesapja volt. Mindkét esetben megváltozott tudatállapotról van szó.
Így találkozott Mesterével a bibliai Saul is a damaszkuszi úton, akinek nemcsak egész lénye, de még a neve is megváltozott: Pál apostol lett.
– „A betű öl – a lélek megelevenít.”
Ezt ő mondta.
Pál tudja, mert Saulként megtapasztalta, hogy a betűtudás akár gyilkossá is teheti az
embert.
Megtérése előtt igen sok embert ölt meg a konok könyvtudása miatt.
Ha Rumi nem találkozik szellemi tanítómesterével, úgy hal meg, mint egy  műveltségére büszke professzor – akinek a Valóságról fogalma sincs.
Vagyis a betűkhöz való rögeszmés ragaszkodása éppen a legnagyobb lelki fordulattól tartja vissza: az újjászületéstől.
Válasza Shem kérdésére egy rendkívül korlátolt és beképzelt ember válasza volt.
Lenézte a koldust.
Mit tudhat ez a senki? Szűk és primitív agyával az Írásokat meg sem értheti.
El se tudja olvasni talán.
Ezért lobbantotta lángra könyveit a Mester.
Pusztán a gondolatával beléjük vezette egy magasabb, természetfeletti világ áramát.
És máris lobogott a papírbölcsesség.
És itt szent könyvek lobogtak ám!
Hiába.
A papírtudás a valódivá lett lélekben értéktelenné válik.
Teherré.
Előítéletté.
A könyvek csak addig táplálnak, míg újjá nem születünk.
Mint a magzatvíz a csecsemőt.
Csak addig kell, amíg a gyerek meg nem születik.
Ha az emberke nem jön világra, meg is fulladhat benne.
A Valóság az, amitől az ember először megretten, és nem érti – mint Rumi a szent tüzet.