Válaszol a Jóskönyv – A kérdezés művészete
Hogyan kell kérdezni?
Ez a Jóskönyv használatának legfőbb kérdése.
Nem tudunk kérdezni.
Ez azért van, mert nem ismerjük gondunk valódi gyökerét. Ha valami bajoddal elmész az orvoshoz, annyit azért tudsz, hogy milyen tüneteid vannak, mid fáj, tested melyik részét vagy szervét érzed betegnek. A válasz egyébként itt sem pontosan a kérdésedre ad feleletet; szédülésre panaszkodsz, s lehet, hogy azt mondja, hogy a szemeddel van baj, írass fel magadnak egy új szemüveget. Vagyis a fejedre kérdezel, s a szemedre kapsz választ.
A lélek dolgaiban még bonyolultabb a helyzet.
Ha tudnánk, mi a kérdésünk, többé-kevésbé a megoldást is tudnánk.
De nem tudjuk.
Ezért a legjobb kérdés, ha azt mondod: „Itt állok ezzel és ezzel a gondommal. Nézz a szívembe, s mondd meg, mitévő legyek.”
Ne feledd, a szellemek látják, amit te nem látsz magadban.
Lelkünk igazi motívumai, ahonnan valóságos gondjaink erednek, nem a tudatos, hanem a tudattalan szférában vannak. Mi csak a felszínen látjuk, ott éljük meg azokat az ütközéseinket, melyekről tudunk, s amelyeket ismerünk.
De a jóslat jóval mélyebbre lát.
Azt mondja, hogy minden élethelyzeted egy fölszínre bukkant patak – a forrás mélyebben van.
Minden, ami történik velünk: szimbolikus.
Legyen az párkapcsolati vagy családi gond, hivatásbeli probléma, kudarc, sikertelenség vagy egy megtört barátság – ami a helyzetet előidézte, mélyebben van, mint ahogy látjuk.
Ami bennünket körülvesz – azt megidéztük.
Semmi sem „szakadt ránk” (bár úgy tűnik!), hanem mi magunk teremtettük meg. Még akkor is, ha minden csakis külső okokra mutat.
Ezek a külső okok mindig összefüggnek lelkünk sorsidéző hatalmával.
Senki sem kerülhet olyan helyzetbe, amelyért ne lenne valamilyen szinten felelős. Az ember – anélkül, hogy tudná – saját varázslatában jár.
„A életdrámádnak nemcsak főszereplője – hanem szerzője is vagy!”
Ez a Jóskönyv lélektanának kulcsmondata.
Az élet színpadán nemcsak eljátszod a sorsodat, mint színész egy színdarabot – de magad is írod a sorskönyvedet, melynek hőse vagy.
Erről a mai ember nem tud.
Azt hiszi, életét a külső körülmények határozzák meg.
A régiek azonban tudták, hogy mindannyiunkban egy Mágus él, aki ezeket a körülményeket vágyaival, gondolataival, tetteivel megidézi, megteremti, és belevisz bennünket.
Mindazért, ami veled történik, felelős vagy.
Bár nem tudsz róla – de te csináltad. A dolgokat, helyzeteket te magad választottad; erőd vagy gyengeséged vitt bele. Siker vagy bukás a te sorsidéző Mágusod rejtett műve.
Ezért, ha a Jóskönyvtől tanácsot kérsz, tudd, hogy nem neked ad feleletet, mert te meg se érted.
A Mágusodhoz szól.
Elmondja, hogy ami kívül történik veled, bármilyen helyzet vagy változás, annak milyen a benső „röntgenképe”.
Milyen titkos mágiával szövöd éppen magad köré az élethelyzeteket, s milyen jó varázslattal tudod megoldani, megváltoztatni, vagy ha kell, elfogadni azt.
Minden helyzet végső soron jó, hogy van!
Valamire megtanít. Valamire ráébreszt.
Valakit megszólít benned, aki repülődet az általad keltett viharban irányítja. S mint egy jó pilótának az irányítótorony, elmondja a pontos helyzetedet, a láthatatlan erők természetét és motívumait, s azt is, hogy mi az, amit most éppen tenned kell, s mi az, amit nem szabad megtenned.
A hasonlat azért is jó, mert a „torony” jobban meg tudja ítélni helyzetedet, mint te magad, aki éppen benne vagy a viharban.
A válasz mindig a „pilótának” szól.
Senki más a választ nem érti, és meg sem hallja.
Aki nem érti a Jóskönyv válaszát, annak még nem „hall” a pilótája.
Amit te ugyanis kívülről békés helyzetnek ítélsz, lehet, hogy teli van veszéllyel, s amit sötétnek látsz, az éppen egy ígéretes helyzet kezdeti szakaszát jelenti.
A válasz azonban sohasem arra vonatkozik, hogy neked mi a jó, hanem arra, hogy a lelkednek mi a jó.
Ez a kettő csak akkor esne egybe, ha olyan éberségi színvonalon élnél, hogy az egód ugyanazt akarná, mint a Valódi Éned.
És ez a legnagyobb ritkaság! Amikor az önző és rövidlátó énünk oly mértékig lesz alázatos, hogy azt mondja: „Legyen meg a te akaratod!”
A benned élő kis ember úgy osztályozza a jósjeleket, hogy vannak közöttük jó és rossz jelek.
A benned élő Igaz Ember – a Valódi Éned – azonban tudja, hogy minden jósjel: jó!
Ami rossz, az sohasem maga az élethelyzeted, hanem a hozzá való viszonyod. Maguk az élethelyzetek azonban – még az egó számára nehezek és keservesek is – jók.
És üdvösek.
Jó, hogy vannak, mert ez a 64 sorsminta: maga a csodálatos lét.
Az egyik felfogás azt mondja: megszületni, küszködni, szenvedni, kamaszodni, gondokkal szembesülni, megöregedni és meghalni: rossz.
A másik felfogás pedig ugyanerre azt mondja, hogy mindegyik küzdelem nagyon jó, és roppant üdvös, és hálásan köszöni, hogy mindezekben a csodákban, amit együttesen Életnek nevezünk, benne lehet.
