Válaszol a Jóskönyv – Megújulás
Mindarról, amiről az előző oldalon beszélgettünk, szól a 49-es jósjel, a Megújulás.
Van ugyanis életünkben egy olyan pillanat, amikor megértünk arra, hogy valamilyen mélyen belénk ivódott és szinte a természetünkké vált tulajdonságunktól megszabaduljunk.
Van olyan sorshelyzet, amikor egy régi „program” átírható.
Amikor új emberré lehetünk.
A gyökeres változásnak eljött az ideje.
Ez az az időszak, amikor egy túlélt külső-belső helyzeten végre túljuthatunk. Amikor valamitől, ami eddig védett s óvott, mivel idejétmúlt, meg kell szabadulnunk.
Ez a Megújulás, a „Ko” sorspillanata.
Az előbbi oldalon kissé borúlátón ítéltem meg a mai ember változtatni tudó képességeit. Sok élettapasztalat tanított meg arra, hogy a kelleténél tovább tartjuk magunkon a „nedves pelenkát” – nemigen tudunk megújulni.
Ez már ott kezdődik, hogy sokan gyermekek maradnak – felnőttkorukban is. Nem tudnak felnőni, s hurcolják magukkal a gyermeki mentalitás és elvárások sokféle, régen túlélt tulajdonságait.
Van, aki kamaszkorában ragad le – vén kamasz marad élete végéig.
Van, aki nem tudja levetni magáról tevékeny felnőttkorának szerepét – nem tud békésen megöregedni.
De ezek csak életkorunk szerepei.
Sorolhatnám azokat a magunkkal hozott rossz tulajdonságainkat, melyektől egy életen át nem tudunk megszabadulni.
Mit mond erről a Jóskönyv?
Először is azt, hogy a Megújulás sorshelyzetébe akkor lépünk, amikor a helyzetünk tarthatatlanná válik.
Bármit tovább – csak ezt nem!
Ez a felismerés jelzi, hogy elérkezett az ideje egy gyökeresen megújító életkorszaknak.
Megválni a régitől – mondja a kínai bölcs – nagyon nehéz.
És fájdalmas.
Ezt tudnunk kell.
Magára a cselekvésre azonban – így tanítják – csak nagyon óvatosan és körültekintően kerülhet sor.
A régitől akkor lehet megszabadulni, ha az új megérett bennünk.
A jósjel képjele egy levedlett (lenyúzott) bőrt ábrázol – a kígyó megszabadul a bőrétől.
Ha elérkezett az újjászületésed pillanata, azt nemcsak onnan látod majd, hogy helyzeted tarthatatlanná vált, hanem onnan is, hogy benned az új élet és új ember feltételei megértek már.
A külvilág bármennyire türelmetlenül várja, egy kiscsirke csak akkor születhet meg, és a tojáshéjat, mely nemcsak börtöne, de érlelőhelye is, csak akkor szabad széttörni, ha belül már életképes, és „készen” van.
Előbb nem.
Ez nagyon lényeges tanítás!
A változást nem kívül kell végrehajtani, hanem először belül.
Ez az első lépés. A vedlés nem azt jelenti, hogy az állat letép magáról valamit, hanem hogy a túlélt rétegek alatt már új bőr rejtőzik, mely a régit ledobja.
Figyelj az időszerűségre – mondja a bölcs.
És akkor észreveszed a lázadás és a forradalom közötti nagy különbséget.
A lázadás csupán az „elegem volt!” állapotáról szól. Úgy akarom vadul és meggondolatlanul megszüntetni a régit, hogy az újra még nem vagyok kész. Én is éretlen vagyok s a helyzet is az.
Ezért minden lázadás elbukik.
Ilyenek a börtönlázadások. És sok nagy történelmi helyzetünk, melyet mi „forradalomnak” nevezünk, a Ji-king bölcsei szerint csak lázadások voltak.
Az igazi forradalmat nagy előkészítés, külső-belső munka előzi meg.
Átgondoltság. Nyugalom. Hit.
Megfontoltság – mely az új világot s új embert teljes mértékig megérlelte és előkészítette.
Nem elég megdönteni egy hatalmat – azonnal helyére kell ültetni az újat.
Az időszerűt. Egy tartósat. Egy másfajta életet.
És itt van a lényeg: az időszerűség felismerése.
Akkor kell cselekedni – nagyon határozottan s gyorsan –, amikor az újnak eljött az ideje.
Legyen szó egy túlélt jellembeli szokásról, szenvedélyről, kapcsolatról, munkahelyi váltásról vagy sorshelyzetről.
A lázadások elbuknak – a forradalmak azonban győznek.
A gyökeres változásokat csak akkor szabad létrehozni, ha kívül-belül megérett az új.
„Térjetek meg – mondja János –, mert az idő elérkezett.”
Belül az ember már teljesen készen áll egy új életre – csak a régitől kell már megszabadulnia.
És ha ez így van, a tettünk nem lesz hisztérikus, görcsös. Nem lesz megfontolatlan.
Nem lesz vakmerő – inkább bátor.
Nem lesz erőszakos – hanem erős.
Nem lesz ösztönös – hanem tudatos.
Nem lesz szertelen és csapkodó – hanem pontos, érett, s minden részletében előkészítetett.
Így tud az ember megválni a régitől.
Mindig magadat kell először megváltoztatni – s csak utána a világodat.
Sohasem a körülményeken kell kezdeni – hanem önmagunkon.
A megújulás első mozzanata belső lépés – Isten felé.
