Kisezerjófű (Centaurium erythraea) gyógyhatásai
A középkorban mágikusnak hitt ereje miatt a boszorkányok és démonok elleni védelem eszközének tartották. A kisezerjófű népies nevei: keserűfű, földepe a kisezerjófű keserű ízére utalnak.
Gyógyhatásai
Az idült emésztési panaszok leghatékonyabb természetes gyógyszere, főleg ha a panaszokat gyomorsavhiány okozza. Megszünteti a teltségérzetet, puffadást és émelygést, serkenti a máj és epe működését, epeköves betegeknek is javasolható. Jó hatással van a hasnyálmirigyre, cukorbetegeknek is ajánlott. Bizonyíthatóan növeli az étvágyat, sovány, vérszegény gyermekeknél, súlyos betegségből lábadozó étvágytalan betegeknél és az anorexia nervosa esetében is általános erősítő szerként alkalmazható. Megfelelő társításban segít alkoholfüggőnek a leszokásban. Alkoholos kivonatát sebgyógyításra is használhatjuk.
A kisezerjófű házi alkalmazása
Drogját virágzáskor gyűjtött föld feletti részei (herba) adják, általában teakeverékekben használjuk.
Teakészítés: 1-1 evőkanálnyi szárított és aprított ezerjófüvet, kakukkfüvet, apróbojtorjánt, bors- vagy zöldmentát összekeverünk, a keverékből 1 kávéskanálnyit leforrázunk 2 dl forrásban lévő vízzel, 20 percig állni hagyjuk, leszűrjük. Naponta 3 alkalommal ajánlott főétkezések előtt 20 perccel keserűen fogyasztani, a tea édesítésére tett kísérletek csak rontanak ízén és gyógyhatásán.
Tinktúra: Egy tiszta befőttesüvegbe egynegyed résznyi kisezerjófüvet teszünk, a fennmaradó részbe 70%-os egészségügyi alkoholt öntünk, lefedve 2 hétig érleljük. Minden nap kétszer alaposan összerázzuk, 2 hét után leszűrjük. Naponta 3×20-30 cseppet fogyasztunk főétkezések előtt kevés vízzel vagy mentateával. Ha az alkoholban az ezerjófű mellett vérontófű-, angelika-, rebarbara- és kálmosgyökeret is áztatunk, hatékony „házi svédkeserűt” kapunk, melyet belsőleg gyomor- és emésztési panaszok, külsőleg sebgyógyításra használhatunk.
Figyelem: A kisezerjófű használata savtúltengésben szenvedőknek, fekélybetegeknek nem ajánlott.
Házi termesztése
Bokros erdőszéleken, nedves réteken vadon termő, szerény külsejű egy- vagy kétéves növény, a tárnicsfélék családjába tartozik. Leghatékonyabban palánta neveléssel szaporítható: rendkívül apró magját márciusban cserépbe vetjük a földfelszínre (fényen csírázó), ha eléri a 6-10 tőlevélrózsás állapotot, kettesével a kertbe ültetjük. Júniustól őszig virágzik, magját érett állapotban szedjük. A föld feletti részeket virágzáskor gyűjtjük, árnyékos, szellős helyen szárítjuk.
Fotó: Adobe Stock
