Intervallumos böjtölés a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében
Mára a cukorbetegség 2-es típusa az iparosodott országokban népbetegséggé vált. Vannak országok, ahol minden harmadik 70 évesnél idősebb ember érintett, de egyre gyakoribb a betegség a fiatalabb korosztályokban is. Az intervallumos böjtölés egyszerű, de hatásos gyógymód a túlsúlyos cukorbetegek számára.
A cukorbetegség, orvosi nevén diabetes mellitus (szó szerinti fordításban „méz- édes átfolyás”) sokféle kiváltó ok nyomán kialakulhat, és sokféle módon nyilvánulhat meg. Általában két fő csoportra, az ún. 1-es és 2-es típusra osztjuk, de ezen kívül további alcsoportjai is léteznek.
A gyakoribb 2-es típusú diabéteszt legalább négy alcsoportra oszthatjuk tünetek és súlyosság alapján – és mindegyiknek más-más a prognózisa. 2018-ban egy svéd kutatócsoport kísérletet tett a cukorbetegség új osztályozására, aminek alapján öt különféle csoportot (clustert) hoztak létre, amelyek többek közt a páciensek testsúlya, a szervezetben zajló gyulladásos folyamatok mértéke, valamint autoantitestek jelenléte, a gyógyszerekre való reagálás, a szövődmények súlyossága és még egy sor egyéb adat alapján különböznek egymástól.
Az orvosi gyakorlatban egyaránt előfordulnak karcsú és erősen elhízott cukorbetegek, akik vagy tablettás kezelésben részesülnek, vagy inzulinterápiára szorulnak, vagy mindkét kezelést igénylik. Néhányuknak elegendő pusztán a diétás szabályok betartása, gyógyszeres kezelés nélkül. A cukorbaj minden formájára jellemző, hogy a páciens vércukorszintje magas, de szöveteiben is a kelleténél több cukor (glükóz, azaz szőlőcukor) van jelen. A vérben keringő sok cukormolekula hozzákapcsolódik a vér egyéb alkotóelemeihez, pl. a vérben keringő fehérjékhez. E reakció nyomán új molekulák, cukorból és fehérjéből álló nagy molekulák, úgynevezett advanced glycation end products (AGE) jönnek létre.
A nagy erek mellett a hajszálerek is veszélyben vannak
Az egyik legismertebb ilyen anyagcseretermék az úgynevezett hemoglobin-A1c, rövidítve HbA1c. A magas AGE-szint károsítja az érrendszert (érelmeszesedés) és a szöveteket. Ennek nyomán alakulnak ki a cukorbetegség rettegett szövődményei, pl. a nagyobb véredények károsodása a szívben vagy az agyvelőben, ami infarktussal fenyeget. A nagy erek mellett a hajszálerek is veszélyben vannak, ami főleg a vese, a szemfenék, a lábujjak épségét veszélyezteti. Az AGE-molekulák elzárják a hajszálereket a szemfenéken, a vesékben és a lábujjak végeiben, aminek hatására az érintett területek nem kapnak elegendő oxigént és jóvátehetetlenül károsodnak. Az AGE-szint speciális készülék segítségével mérhető.
A műszer az alkar bőrét ultraibolya- (UV-) fénnyel világítja meg, így stimulálja a szövetben elhelyezkedő fluoreszkáló molekulákat, amelyek megvál – toztatják az őket érő fény hullámhosszát. A készülék észleli a fény színének változását, ennek alapján számítja ki az értéket. Az AGE vegyületek jellegzetes fluoreszcenciával bírnak, így könnyen azonosíthatók. Ha a bőr AGE-szintje a normálisnál magasabb, akkor az egész testben is a kelleténél több van belőlük.
A mérés gyors, fájdalommentes, és 11 másodperc alatt megbízható eredményt ad, amely alapján az orvos megbecsülheti a beteg kardiovaszkuláris kockázatát. A cukorbetegség étrendi gyógykezelése viszonylag egyszerű elven alapszik. A cukor energiaforrásként szolgál. A Szent-Györgyi– Krebs-ciklus révén adenozin-trifoszfáttá (ATP) alakul, amely a sejtek anyagcseréjét biztosítja. A több cukor több energiát jelent. De mi a helyzet, ha pl. egy túlsúlyos, fizikailag inaktív nyugdíjasnak nincs szüksége többletenergiára? Nos, akkor a fölös energia elraktározódik. A cukor egy része zsírrá alakul, aminek hatására a máj is elzsírosodik, ez pedig kifejezetten kedvez a cukorbetegségnek. A szervezet hiába várja az ínséges napokat, amikor az elraktározott energiát felszabadíthatja és hasznosíthatja.
Sok páciensnek jót tesz, ha nem reggelizik
Ha valakinél a reggeli, éhgyomorra mért vércukorszint kb. 8–10 mmol/l, akkor az illető szervezetében a kelleténél jóval több energiahordozó cukormolekula van jelen. Vagyis a reggelije már légyegében a vérében van. A vacsora energiája reggel áll az illető rendelkezésére. Helytelen lenne ilyen helyzetben még több energiát vinni a rendszerbe.
Vannak diabetológusok, akik már évtizedek óta arra kérik túlsúlyos, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeiket, hagyjanak ki egy főétkezést (többnyire a reggelit). Ma ezt a módszert intervallumos böjtölésnek nevezik.
Eckhardt von Hirschhausen terjesztette el a módszert, amit 16–8-as szabálynak nevezett el: 16 órán át nem szabad, majd 8 órán át szabad enni. Ha valaki reggel hét órakor kel, körülbelül délelőtt fél tizenegy körül fog megéhezni. Ha akkor valamilyen meleg italt (pl. teát, kávét) iszik, megtölti a gyomrát, és megszűnik az éhségérzet, anélkül, hogy energiahordozót evett vagy ivott volna. (Azt ugye mondanunk sem kell, hogy a meleg italba nem kerülhet sem cukor, sem édesítőszer!) Ha ezt a szabályt sikerül konzekvensen megvalósítani a min den – napokban, a szervezet szépen elkezdi lebontani a zsírraktárakat, és a páciens testsúlya lassanként normalizálódik.
Reggeli helyett torna?
Ez alól kivételt jelentenek az izgalommal járó reggeli és dél előtti események (orvoshoz kell menni, utazni kell stb.). Ebben az esetben kötelező reggelizni! Erős koncentrációt igénylő délelőtti feladatok esetén (tanárok, docensek stb.) agyunknak gyorsan rendelkezésre álló szénhidrátokra van szüksége, tehát ebben az esetben megengedett reggel kevés gyümölcs elfogyasztása. A gyümölcscukor gyorsan rendelkezésre áll, és gyorsan fel is használható. Ha a cukorbeteg lemond a reggelizésről, helyette elintézi házi teendőit, esetleg fél órát sétál vagy tornázik, délelőtti vércukorszintje akár a normális szintre is csökkenhet.
Délben pedig ismét szabad enni, és itt komoly étrendi korlátozások sincsenek. Ebéd után pedig szintén megengedett a kávé, sőt egy fél szelet sütemény is. Vacsoráig azonban megint csak tilos enni, illetve energiatartalmú folyadékot fogyasztani. Vacsorára általában kevés szénhidrátot tartalmazó ételeket (pl. saláta, zöldség, szárnyasok, hal, tojás, esetleg komplex ballasztanyagokat tartalmazó élelmiszerek) ajánlott fogyasztani. Ez azt jelenti, hogy tilos a gyümölcs, a tészta, a kenyér és a pizza! Különösen az esti órákban elfogyasztott alma képes a vércukorszintet nagyon megemelni.
A zsírégetés éjjel nagyon intenzívvé válik
Éjszaka szervezetünk hozzálát a zsírraktárak „elégetéséhez”, persze csak akkor, ha időben nyugovóra térünk. Testünknek éjszakai feladataihoz energiára van szüksége, amit szinte kizárólag a zsírraktárak bontásából fedez. Szívünk alvás közben is dobog, zajlik a csontok anyagcseréje, hajunk és körmünk is nő, a májnak pedig szintén rengeteg feladata van. Az álmok megjelenése és feldolgozása is energiaigényes feladat. És ez még messze nem minden, hiszen éjjel zajlik a károsodott szövetek és az idegsejtek regenerálódása, és pl. a keletkezett ráksejtek elpusztítása is. Ha reggelizünk (pl. sok cukrot tartalmazó narancslét, müzlit, kenyeret, lekvárt stb.), testünk erre reagálva azonnal inzulint kezd termelni.
Azonban az inzulin gátolja a zsírok lebontását és elégetését, tehát a zsírok oxidációja leáll, és a fogyás is azonnal megszűnik. Ezért érdemes nem reggelizni, sőt, a dolgot még enyhe testmozgással is kiegészíthetjük. Ebben az esetben az éjjel megkezdett zsírbontás egész délelőtt folytatódik. Ha a cukorbeteg nem reggelizik, reggel inzulint sem kell magának beadni. A Buchinger-féle léböjtöt sokan ismerik. Azt is tudjuk, hogy teljes böjtölés (legfeljebb napi 500 kcal zöldségleves vagy gyümölcslé formájában) esetén a 2-es típusú cukorbetegeknek nincs szüksége kívülről bevitt inzulinra, még akkor sem, ha korábban 100 egységet kellett kapniuk. A böjt hatására az inzulinrezisztencia teljesen megszűnik. A hasnyálmirigyben termelődő inzulin ismét hat a sejtekre és önállóan, külső segítség nélkül el tudja látni vércukorszint-csökkentő feladatát. A kulcs-zár mechanizmus működése helyreáll.
Az inzulinrezisztencia önvédelmi mechanizmus
A túlsúlyra szervezetünk inzulinrezisztenciával reagál, hogy megakadályozza a cukor további bevitelét a sejtekbe. E beépített gátló mechanizmus hiányában a szövetekbe, ill. a sejtekbe kerülő túl sok cukor súlyosan károsítaná a sejteket. A gátlás (= inzulinrezisztencia) hatására tehát a cukor a vérben marad. Azonban itt sincs keresnivalója, mert hosszabb távon betegséget okoz.
Ilyenkor a legfontosabb terápiás cél, hogy energiahiány (böjtölés) létrehozásával és testmozgással minél gyorsabban csökkentsük a vércukorszintet.
A mozgás nagyon fontos, ugyanis ennek hatására a vércukor inzulin segítségével közvetlenül a vázizomzatba jut, és csökkenti a vércukorszintet. Továbblépve fontos, hogy a különböző vércsoportok sok évezreddel ezelőtt alakultak ki, jórészt étrendünk hatására. A nullás vércsoport a legősibb – ők főként húsevők.
Az A vércsoport leginkább a letelepedett, földműves életmód kialakulásával jelent meg, így az A vércsoporthoz tartozók között gyakran találunk vegetáriánusokat, gyomruk érzékeny és igénylik a reggelit. A B vércsoport tagjai a lovas népek leszármazottjai. Kedvelik a húst, és könnyen lemondanak a reggeliről. Mozgás hatására minden metabolikus paraméterük javul. Újabb kutatások szerint neandervölgyi őseink, akik a vadászat során nagy távolságokat tettek meg, nem haltak ki, hanem nyilvánvalóan keveredtek a Homo sapienssel. Ez azt jelenti, hogy mindannyian hordozunk némi neandervölgyi gént. Akinél több ilyen ősi gén van jelen, általában kevésbé érzékenyen reagál a testmozgásra, és kevés inzulinra van szüksége, ha testmozgást végez. Ezzel a tudással elkerülhető a veszedelmes vércukorszintesés (hipoglikémia).
Fotó: Adobe Stock
