Bioivólevek

Alapvetésként elmondhatjuk, hogy a gyümölcslevek majdnem olyan egészségesek, mint maga a gyümölcs, amiből készültek. A préselés során ugyanis a gyümölcsben lévő vitaminok, az ásványi anyagok jelentős része és a másodlagos növényi alkotók egyaránt átkerülnek a gyümölcslébe. Ahhoz azonban, hogy ezek az anyagok sérülés nélkül eljussanak a fogyasztó szervezetébe, a gyümölcsleveket nagyon kíméletesen kell feldolgozni. A bioleveket a préselés után rövid ideig ülepedni hagyják, hogy a durva rostanyagok elválaszthatók legyenek. Ezután néhány másodpercig 80-85 Celsius-fokon kíméletesen pasztörizálják, majd töltik. E nélkül a lé könnyen megerjedhetne. A szakma a legmagasabb minőségi kategóriába sorolandó közvetlen préselésű szűretlen leveket ezzel a technológiával fogadja el. A hagyományos (nem bio) levek zömét tovább szűrik, zselatinnal és enzimekkel derítik, kezelik, amíg csak tükörtiszta nem lesz. Ezalatt az összes rosthoz kötött értékes beltartalmi anyag kárba vész. Ezek közül is kiemelkednek a polifenolok, amelyek másodlagos hatóanyagok, sejtjeinket védik és az immunrendszerünket stimulálják. Ennél is nagyobb kárt szenved a gyümölcslé akkor, amikor felforrósítva vákuumban besűrítik. Minden magára valamit adó gyártó termékein jelöli, hogy terméke sűrítményből készült vagy közvetlen préslé. Az előbbivel természetesen nem szoktak büszkélkedni, aki prémium terméket gyárt, az viszont jelzi, hogy közvetlen préselésből származik terméke. Az EU biorendelete szerint a szűrés és filtrálás (mikroszűrés) éppúgy megengedett, mint a sűrítményből való hígítás, a biotermelő-egyesületek azonban ennél szigorúbbak, és alapjában véve tiltják a fenti technológiát. Néhány gyümölcsfaj esetén azonban ők is kénytelenek beleegyezni a szűrésbe: körte, fehér szőlő stb. Az európai natúrboltok polcain zömében szűretlen, közvetlen préselésű gyümölcslevek találhatók. Habár az elv sérül a kombinált levek esetén, ahol sok gyártó az almaléhez sűrítményeket adagol.

A biolevek nem tartalmazhatnak mesterséges vitaminokat

A funkcionális élelmiszerek korában megszokott, hogy a gyártó nem elégszik meg a gyümölcs hagyományos vitamintartalmával, hanem mindenféle adalékanyagokkal próbálja „feljavítani” termékét. Az európai szabályozás szerint a gyümölcslének nevezett terméknek 100%-ban gyümölcsből kell állnia – akár közvetlen préselésből, akár sűrítményből készül. A gyártónak, amennyiben literenként 15 grammnál több cukrot nem ad hozzá, ezt meg sem kell említenie. A bio esetében azonban ezt fel kell tüntetnie! A hagyományos (nem bio!) esetben is csak a következő adalékanyagot szabad használni:

• pektin (almahéjból kivont zselésítő) trópusi italok esetében,
• aszkorbin- vagy citromsav (az oxidáció elkerülésére),
• szintetikus vitaminok.

A biogyümölcslé-feldolgozók a fenti adalékanyagok egyikét sem használják!

Amennyiben a gyümölcslevet muszáj vízzel hígítani (kajszi, őszibarack, mangó, szamóca, körte stb.), akkor már nem nevezhető gyümölcslének, csupán gyümölcsnektárnak vagy gyümölcsitalnak. Ezért alkalmaznak almalevet víz helyett, mert így a termék gyümölcshányada nem romlik.

Ivólevek A-tól Z-ig

A sikerlistán mindenhol az almalé vezet a narancslé előtt. Az ajánlat persze ennél bővebb. Grépfrút, körte, szőlő, kajszi, mangó, ribizli stb. A bioivólé-gyártók nagy slágerei a lékombinációk: a leghíresebb már évek óta az alma-mangó párosítás, amely valóban fenséges élvezet. Az alma mellé szoktak más, alapvetően trópusi társat választani. Sok természetgyógyász helyteleníti a kombinációkat, ám az ízlés nagy úr, és legtöbbször győzedelmeskedik is a tudomány felett. A társítás másik szempontja a magas vitamintartalmú vagy magas beltartalmú komponens kiválasztása. Ez lehet Acerola cseresznye, homoktövis vagy csipkehús, melyek C-vitamin-tartalma igen jelentős. A vörös szőlő Procyanidin- és Resveratrol-tartalma rákmegelőző hatással bír, ezért lehet jelentősége a keverékekben.

Óvakodjunk a nem bio multivitamin-italoktól!

Wiebke Franz táplálkozáskutató szerint a szintetikus vitaminok és ásványi anyagok kavalkádja – amely a hagyományos multivitamin-ivólevekben található – hasonlatos az öntözőkanna-effektushoz, és az égvilágon semmi értelme sincsen.

Ehhez járul még, hogy a gyermekek könnyedén a számukra megengedett beviteli szint többszörösét is képesek meginni, ráadásul akkor, amikor egyébként további „felturbózott” hagyományos bébiételeket is fogyasztanak a „minél több, annál jobb” együgyű filozófiája alapján. Kísérletek szerint a túlzott béta-karotin-bevitel tüdőrák-rizikófaktor!