Bennünk és rajtunk lakó telepesek: a mikrobiom

Mikrobák kolóniái a szánkban, gyomrunkban, vékony- és vastagbelünkben alkotják a változatos életközösséget. Benépesítik bőrünket, nyálka hár- tyáinkat, légzőszerveinket, alkalmazkodva azok egyedi adottságaihoz. Az epigenetika szabályai szerint a változó környezeti feltételekhez a mikroszervezetek, a mikrobiom gyorsan alkalmazkodnak, mivel néhány óra alatt több új generációt képesek produkálni. Ez teszi számunkra is lehetővé, hogy különböző környezetekben, különböző élelmiszerek fogyasztása mellett fenn tudjuk tartani szervezetünk élettani egyensúlyát. Az egyensúly felborulása vezet az életfeltételek romlásához, a pusztuláshoz.

A bélben lévő mikrobiom alkalmazkodása

A mikrobák az élet körforgásának fenntartói, ők képesek akár a szervetlen ásványi anyagok biológiailag értékessé, felvehetővé tételére és az összetett szerves vegyületek lebontására egyaránt. Érdekes megvizsgálni szokásainkat abból a szempontból, hogyan alkalmazkodnak hozzá mikrobáink. A rendszeresen fogyasztott élelmiszerek minőségéhez a bélben lévő mikrobiom órák alatt alkalmazkodva olyan közösségeket hoz létre, melyek nem nekünk, gazdaszervezetnek kedveznek, hanem annak az anyagnak, amit étel helyett fogyasztottunk.

Ez sokféle emésztőszervi és ezáltal anyagforgalmi panaszt okoz. A panaszok kompenzálására szervezetünk tüneteket produkál, melyeknek a célja, hogy észrevegyük, valamit nem jól csinálunk. A tünetekhez mi is képesek vagyunk alkalmazkodni, egészségünk, életminőségünk romlásának kompromisszumát vállalva. Ha a kedvezőtlen állapot tartós, akkor úgynevezett krónikus betegségek alakulnak ki. A betegségek az élettartamot és életminőséget rombolva juttatnak életünk végéhez.

Hívhatjuk úgy is, hogy beteljesítik a végzetünket, vagy úgy is, hogy karmikus feladatunk megoldásában elbukva sietünk jelen helyzetünket lezárni és a feladat megoldásának újra nekifutni egy következő életciklusban. Jellemző mintákat fedezhetünk fel az egyes krónikus betegségeket kialakító és súlyosbító „ördögi köröket eredményező” szokások megváltoztatása és a döntéseink által befolyásolható karmikus feladatok megoldása között.

Aki a túlzott szénhidrátbevitel miatt anyagcsere-betegséggel küzd, az jellegzetes mikrobiomot tart fenn, melynek kedvence a gyorsan emészthető cukor és keményítő. Ezek a mikrobák felszaporodnak, és kiszorítják azokat, amelyek a szervezet számára létfontosságú anyagokat termelnének mondjuk rostokból. Aki ebben az állapotban rostosabb ételeket fogyaszt, az a bélflórájának ellenkezését puffadás, hasmenés és görcsök formájában észleli. A tünetek enyhítése céljából visszatér a korábbi, egyoldalú étrendhez és súlyosbítja állapotát, fokozza szervezetének hiányát a rostbontás hasznos anyagcseretermékeitől. Ez az úgynevezett funkcionális éhezés fenntartja a szervezet sóvárgását és éhségét, amely további könnyen emészthető élelmiszer fogyasztásával zárja be az ördögi kört.

Az étrendi változtatás fontossága

Ha valaki képes ezt felismerni és áldozatot hozva változtatni, lehetősége van döntése és áldozata árán meggyógyulni. Az étrendi változtatásban hozott döntéshez a mikrobák szépen lassan alkalmazkodnak és képesek lesznek feltáplálni a hiánytünetektől szenvedő szervezetet. A jól táplált szervezet pedig életerővel hálálja meg a helyes döntést, így az anyagcserebetegséget kísérő tünetek (pl. elhízás) elmúlhatnak.  Aki a természetes környezettől elszigeteli magát, csökkenti az érintkezést a mikrobákkal is, ezért kültakarója, bőre, nyálkahártyái lakói is alkalmazkodnak az egyoldalú ingerekhez.

Ha magas higiéniai elvárások miatt folyamatosan tizedeljük a bőrünk életközösségét, akkor ehhez a bőr is alkalmazkodik és elvékonyodik, hiszen nincs szüksége védelemre. Ennek hátránya, hogy védtelen lesz egyes természetes mikrobák túlszaporodása ellen, melyet a higiénia fokozásával próbál kompenzálni. Az elszigetelődés és az érzékenység ördögi körébe kerülve a döntés, szabad akaratunk próbája, hogy fenntartjuk a romlást, vagy megerősítjük bőrünket azzal, hogy engedjük visszanépesíteni a környezeti mikrobák egyensúlyi közösségével azt.

Ehhez segít hozzá a természettel való kapcsolat visszaállítása, természetes vizekben mártózás, egészséges talajjal, fűvel érintkezés, mezítláb sétálás az iszapban, homokon. Meglepően hatásosan állítja helyre a szervezet határvonalainak integritását a természettel való rendszeres érintkezés. A talajlakó növényeken élő mikroszervezetek közül jó pár képes lesz hasznos társként visszaköltözni ránk, és jelenlétével a bőr megfelelő megerősödését elősegíteni.  Ismét hangsúlyozzuk, a természetes egyensúly helyreállításának lehetősége a szabad akarat által meghozott döntéseken múlik. A döntések alakítják ki szokásainkat, melyek életmódunkat jellemzik, és formálják egészségünket is. A szokásokon való változtatások áldozata az a rövid távú tünet, lemondás, mely segítségével a mikrobiom egyensúlya helyreállhat és képesek leszünk illeszkedni az egészséges természetes környezetbe.

A mikrobiom és a karma kapcsolata

„Mi a vétek, mi a bűn? Kérdezed? Még ha firtatod is, nincs rá konkrét felet. Bevégzed, elvégzed a jót és rosszat, melyet eléd tárt az egyetemes kozmikus lélek, melyet a fizikai test izzó, a tér-idő kontinuumot szétfeszítő vágya éget. Megérted, megéled, jelenné tömörül örök lelki lényed. Már nem menekülsz, ellen nem szegülsz, örök értelmedet alabárdossá nemesítve a múlékony felett a valódi időtlenségbe merülsz. Az igaz szeretet, mint fáklya lángja lobogó melegséggel az égi utat járva visz vissza a Forrás szívpontjába.” Nekünk, halandó embereknek óriási kincset adott a Mindenható.

Birtokolhatjuk az értelem képességét, mellyel meghaladhatjuk és beteljesíthetjük sorsunkat. Az ősi civilizációk kivétel nélkül felfigyeltek arra a tényre, hogy karmánk, sorsunk a beleinkben rejtőzik. Valóban olyannyira alapvető tétel ez itt a Földön, mint maga a gravitáció. Alaptétel, hogy élni csak szeretettel lehet! Nem a feltételhez kötött, hanem a normákon, mintákon túlmutató egyetemleges, teljes határok nélküli érzéssel hajthatjuk végre valódi küldetésünket. A karma tettet jelent, melyekből szövődik a sors. A cselekedet teremti az eseményeket, mint ahogy az elmében születő vágy alakítja, formálja folyamatosan a környezetet, és a gondolkodás építi a jellemet.

A vágyak a fejlődésünk zálogai, ha reálisak. A szeretet első megnyilvánulása bennünk, a kételkedés nélküli adaptációs voltunk, amellyel gátlások, félelmek nélkül ösztönös isteni tudatunk által képesek vagyunk belesimulni az öt őselemet, esszenciát magába foglaló térbe, a Földünk által meghatározott élő környezetbe. Így folyamatosan visszanézhető, mikor, hol és hogyan bomlott meg bennünk az ősbizalom, a szeretet univerzális egysége, miért kanyarodtunk el az ítélkezés, félelem, a szerepjátszás megtévesztő birodalmába. A természet egyedei csak a túlélésért színlelnek, öltenek színes- szagos jelmezt.

A mikrobiom milliárdnyi élő kultúrája erre emlékeztet. Az ősfeladatra, a fejlődés vonalára. Beleink a legpontosabb kijelzői érzelmi, szellemi, testi állapotunknak. A legfontosabb azt megérteni, hogy:  „Az, hogy az emberek hogyan bánnak veled, az az ő karmájuk. Ahogyan te reagálsz, az meg a tiéd.” (Wayne Walter Dyer)

A mikroniom és a szabad akarat

Ha ezt a mondatod ízleled, akkor a szabad akarat felelősségével ismerkedsz. És pont ez az a gondolat, amely a külvilággal való harmonikus együttélésedet és ezzel együtt emésztőrendszered-állapotod határozod meg. A legfontosabb kérdések, amit a mikrobiommal való kapcsolatod során fel kell tenned, illetve az ehhez kapcsolódó feladatok:

• 1. A jelenben élsz? Vagy csak sodródsz. A múltban létezel, amely depresszívvé tesz, vagy a jövőben, amelyet nem ismer senki.
• 2. Tudsz koncentrálni a jelened céljaidra? Képes vagy-e értük küzdeni? Mert az idő előtti lemondás maga a kudarc, az értelmetlen vágyak tömege maga alá temet.
• 3. Képes vagy felvállalni gondolataidért, tetteidért, cselekedeteiért a felelősséget?
• 4. Tanulj meg magadon nevetni, mert ez az alázat egyik alappillére, ne másokon kacagj!
• 5. Légy türelmes magadhoz és másokhoz!
• 6 Légy kedves, támogató – ez az empátia sosem fordulhat önpusztító apátiába!
• 7. Ne félj a változástól, mert aki fél, az sosem egész!

A mikrobiom a teremtés tüzének élő megnyilvánulása bennünk. Ahogy az univerzumban pillanatról pillanatra galaxisok születnek, és zuhannak a fekete lyukba, úgy zajlik bennünk is a külső környezettel való adaptáció során. Csodálatos rendszer, melynek működése bár logikus, olyan bonyolult, hogy értelmünk képtelen teljesen átlátni. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy figyelünk a milliárdnyi élő szervezet szakadatlan jelzéseire. Testünk, lelkünk fáradtságára, alvásigényére, tápanyagszükségletére, annak valóságosságára. Biztos jelzőpont a környezet is, például számos otthoni növény.

Melyek, ha érzik az emberből sugárzó szeretetet, akkor csodálatosan növekednek, gyarapodnak. De ha megérzik az ember félelmeit, gátlásait, szeretetlenségét, azonmód pusztulásnak indulnak. Pont ez történik az emésztőszerv esetében is. Ez az a szervrendszer, amely elsőként reagál a hazugságokra és az önhazugságokra. Egy ezred másodperc, egy rossz gondolat és a mikrobák óriási populációja igazodik a benső önvalónkhoz. A felelősség tehát óriási, mert az egészség alapja az elme tisztasága.

Fotó: Adobe Stock