Bokortermetű gyógynövények: Sóskaborbolya (Berberis vulgaris)
A sóskaborbolya-cserje eléri a 2 méteres magasságot. Levelei merevek, kissé bőrneműek és alapjuknál egyszerű vagy 2-3 ágú tövis található. A virágok sárgásak, lógó fürtvirágzatba tömörülnek és erős szagúak. A terepen ismételten úgy találtuk meg, hogy az uralkodó levegőáramlat irányában haladva, előbb éreztük meg a sűrű bozótban szagát, mielőtt láttuk volna. Azonosítása megerősíthető, ha lekaparjuk a szár kérgét. Ennek belseje sárga, akárcsak a fatest.
Fő hatóanyaga a nemzetség és a család (Berberidaceae) nevét tükröző berberin, izokinolinvázas alkaloid. Társ-alkaloidok: atrorhizin (szó szerint orvosi gyökér), továbbá palmitin, oxiakantin, berbamin.
Az ismételten említett sárga szín (a virág, kéreg, fatest esetében) eszünkbe juttatja Paracelsus ismertté vált nézetét, mely (szabad fordításban) így hangzik: Isten teremtette az embert és betegségeit egyaránt, ezekhez a megfelelő gyógynövényeket is.
Hogyan tudjuk meg, hogy milyen növényt melyik betegségre lehet használni? Onnan, hogy a növényeken található jel (signum) elárulja a gyógyhatást. Ezt a jelet nevezik „stigma”-nak is, mégpedig egyes színek utalnak a növény hatására: Így például a sárga színnel jelezte a Mindenható Teremtő az epehólyag betegségeit. A piros szín a vérzést csillapító tulajdonságot és így tovább. Európa-szerte voltak hívei a Mesternek, de sok bírálója is (Ubrizsy Savoya Andrea, 2002).
Ha egy pillanatra elfelejtjük a jórészt lesújtó bírálatokat, ragadjunk ki találomra mindössze 50 növényt és a jelek szerint értékeljük ki. Igyekszünk megtalálni az összefüggést a jelek(színek) és a növények felhasználhatósága (gyógyítása) között.
A jel(stigma és a bizonyított (?) hatás között, nagyjából 25 növénynél elfogadható a fenti „összefüggés”, a másik 25 esetben nem, akkor a játékban győző növények között előkelő helyen szerepelne a sóskaborbolya.
A tények mai szemmel: a Berberis-kivonatok serkentik az epehólyag összehúzódásait, ezáltal csökkentik az epekövek képződésének veszélyét. De mit állapított meg a Német Szövetség E-Bizottsága? A sóskaborbolya-kivonatok 0,5 grammos adagban valóban igazolható, de a károsító hatás, pontosabban a nefritisz (súlyos veseártalom) halálos kimenetelű mérgezést okozhat. A használathoz szükséges jóváhagyást ismételten visszautasították és az ún. negatív monográfiának megfelelően ilyen készítmények nem forgalmazhatók.
A sóskaborbolya népi,- és tudományos értékelései eltérnek
A népi gyógyászati adatok gyűjtése mindenképpen hasznos és értékes nyelvészeti, néprajzi, népgyógyászati szempontból a kutatómunka szintjén. Ezek a népi gyógyászati adatok azonban egymagukban nem alkalmazhatóak a gyakorlatban.
Értékük forrásként és kutatások kezdeményezésénél bevált kiindulópontját képezi, mert alapnak tekinthetők további kutatások részére. Az eredmények alapján számtalan esetben kitűnő gyógyszerek készültek. Ennek feltétele a jelenlegi igényeknek megfelelő gyógyszertani (farmakológiai) vizsgálatok elvégzése és annak megállapítása, hogy mi az arány a kívánt igények és az esetleges ártalmak veszélyei között.
Ez lett a sorsa a sok reményt keltő sóskaborbolya óhajtott gyógyászati felhasználása és a károsítás veszélyének megállapítása révén.
Idézett irodalom: Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára, Debrecen 2008, 98. old. Ubrizsy Savoya Andrea: Olasz-magyar botanikai kapcsolatok. A Nagyszombati Egyetem megalapításáig (1635). Pécs 2002. Negatív – Monographien de Komission E am BfArM., Pharmazeutische Zeitung 1994, 107–113.
Fotó: Adobe Stock
