Érszűkület 1. rész
Az érszűkületek jelentős része az alsó végtagokban alakul ki, ezért az érszűkület kifejezés a köznyelvben szinte kivétel nélkül a lábszárban kialakuló elváltozásokra vonatkozik. A verőerek szűkülete fokozatosan alakul ki az R. Fontine által megkülönböztetett 4 szakaszban, folyamatosan súlyosbodó sorrendben.
I. szakasz. Tünetmentes vagy tünetszegény állapot, a kórfolyamat kezdete, amelyre néhány jel utalhat: halvány bőrszakaszok, másoknál kipirosodó bőr, hideg lábfej. A kezdődő működési zavarok műszeresen kimutathatók, értékelhetők. A kockázati tényezőket (rizikófaktorokat) már ebben a kezdeti szakaszban ki kell iktatni, elsősorban a dohányzást. Javallt a napi séta – cipekedés nélkül. A gyógyszeres kezelés megkezdhető ugyan, de nem mindenkinél szükséges. Az érelmeszesedés lassítására az előző számainkban ismertetett készítmények csak jótékony hatásúak lehetnek (l. lapunk 2004. márciustól kezdve megjelent sorozatát).
II. szakasz. Terhelésre jelentkező fájdalom. A beteg kb. 200 méternyi táv megtétele után fájdalmat érez. Jellemző az időszaki sántítás (claudicatio intemittens), ekkor megállásra kényszerül, majd a fájdalom minden egyéb beavatkozás nélkül megszűnik, s az illető folytathatja útját a következő azonos tünet megjelenéséig. Amennyiben azonos körülmények között (kényelmes séta sík és sima területen) a fájdalom már 200 méter előtt lép fel, akár 20 vagy 30 lépés után, akkor az érszűkület folyamata súlyosabb (II. b szakasz, erre az összefüggésre később visszatérünk).
A II. szakaszban adagolt fitoterápiás készítmények miatt a járótávolság, klinikai felmérések szerint, növekedhet, a folyamat súlyos következményei később jelenhetnek meg. A hosszabb időtartam a II. szakasz esetében növeli az esélyét annak, hogy olyan oldalági (collaterális) erek vegyenek részt a keringésben, amelyek tehermentesítik az elzáródásra ítélt eret. Látni fogjuk, hogy a járótávolság meg is hosszabbodhat a fájdalom fellépéséig. Esetenként a II. b szakaszban is elérhetők eredmények növényi készítményekkel. Természetesen minél előrehaladtabb az ér károsodása, annál kisebb az esély a II. szakasz meghosszabbítására.
Az érszűkület súlyosabb eseteiben forduljunk sebészeti megoldáshoz
III. szakasz. Pihenő állapotban, vízszintes testhelyzetben is felléphetnek a fájdalmak.
IV. szakasz. A szövetek-sejtek vérellátása már annyira romlik, hogy súlyos állapot (trophicus elszigetelődés) áll elő, szövet elhalás (necrosis) alakul ki, ami érsebészeti megoldást vagy csonkító műtétet igényel. Az érszűkület kezelése során jól érzékelhető egy általánosabb érvényű megállapítás – mint a gyógyászat egészében itt is vannak javallatok, de legalább ilyen hangsúlyos korlátok is. A fentebb ismertetett helyzet elgondolkodtat sok tárgyilagos gyógyászt, ha azzal a véleménnyel találkozik, hogy a fitoterápia alternatív gyógymód, ami annyit jelentene, hogy van lehetőségünk választani például egy gyógyszer vagy a sebészi megoldás között. Az érszűkület II. szakaszában az esetek többségében bizonyára érhetünk el eredményeket. A III. és a IV. szakaszban sebészeti beavatkozásra van szükség. Nem választhatunk két megoldás között.
A szakirodalomban szerepel két olyan elnevezés, amelyet meg szeretnénk említeni az érszűkülettel kapcsolatban.
Az egyik az endarterritis obliterans: ekkor a verőér legbelső rétegének (tunicaintima) gyulladását tekintik az érszűkület kiindulópontjának.
A másik a thrombagiitis obliterans: ha a vérrögök képződésén van a hangsúly. Férfiaknál 10-szer gyakoribb, mint nőknél, gyakran a 20. és 40. életkor között, főként dohányosoknál.
A Fontaine-féle I. és II. szakaszban ezért adnak gyulladáscsökkentő, illetőleg vérrögképződést gátló gyógyszereket. Mivel a thrombangiitis obliteransot sokan autoimmun-betegségnek tekintik, az ilyenkor javallt készítmények is szerepelhetnek a kezelési tervben. Máskor értágítókat is szükségesnek vélnek.
Fotó: Adobe Stock
