Immunrendszer – Betegségekkel szembeni védettség

A védettség biztosításán túl a rendszer egyes szervei, részei, amelyek egyéb életműködések területén is szerepet tölthetnek be, elsősorban:

• a csecsemőmirigy (thymus)
• a torokmandula (tonsilla)
• a vékonybél falában kialakuló mirigyek (Peyer-plakkok)
• a vakbél féregnyúlványa (appendix vermicularis)
• a lép (splen, kien)
• a nyirokcsomók (noduli lymphatici)
• a csontvelő (medulla ossium)

Immunológiai szempontból a fentiek közül egyesek nélkülözhetetlenek (csontvelő, csecsemőmirigy, Peyer-plakkok), mások eltávolítása alig vagy egyáltalán nem csökkenti az immunrendszer működését. Nyiroksejtek (lymphocyta) az említett szervek mindegyikében jelen vannak, megtalálhatók a vérben és a nyirokkeringésben. Jelzéseket továbbítanak főleg nem sejtes szerkezetű anyagok révén, „járőr” szerepet töltenek be, „felügyeletet” biztosítanak, védettséget nyújtanak kórokozókkal, vegyi ártalmakkal szemben, vagy legalábbis hozzájárulnak a védelemhez, a védettség kialakulásához. Ezt a feladatot látják el a nagy falósejtek (macrophag), a kis falósejtek (microphag, mastocyták).

A szervezetet védő hadsereg

Képletesen szólva olyan „hadsereg” ez, amely védi a szervezetet. Minden egyes védő egy-egy alakulat tagja. Jelenlétük mikroszkópon követhető, akár pihenő helyzetben vannak, akár készenléti állapotban, akár támadnak. A vér- és nyirokpályán járőri tevékenységet folytató limfociták észreveszik a tényleges vagy csupán feltételezhető behatolót, ártalmatlanná teszik, ha szükséges, társaik közreműködésével. Az alakulatok egy része helyhez kötötten, szervek szintjén, szövetekben „védőbástyában” tartózkodik, de szükség esetén bekapcsolódhat a csatába.

A keringő vér alakos elemei közül a fehérvérsejtek (leukocyta) 5000–10 000 körüli számban találhatók egy köbmilliméter térfogatú vérben, ennek az értéknek 20-30%-a nyiroksejt (lymphocyta), a többség falósejt. Utóbbiak közül is letelepednek többen vagy kevesebben különböző szervekben, szövetekben. A számszerű adatokból is következtetünk a vizsgált személy immunrendszerére.

Az összvérképre vonatkozólag valóban így van, de az immunrendszerrel kapcsolatban a helyzet bonyolultabb. A többi alakos elemtől eltérően a hangsúly a nyiroksejtek és falósejtek aktivitásán van. Akárcsak a derék katona esetében, az immunfolyamatokban részt vevő sejtek elfáradhatnak, környezeti tényezők csökkenthetik „éberségüket”, „harci kedvüket”. Az elszunnyadt katona tagja a csapatnak, szerepel a létszámban, de tevékenysége kisebb, mint éber társáé. A nagy számok esetében az összefüggések nyilvánvalóbbakká válhatnak. Az immunrendszer működésében részt vevő sejtek száma 1012, ami annyit jelent, hogy 12 nullát kell a számsor végére írni, ha számokkal akarjuk jelölni a mennyiséget. Naponta 20-30 milliárd új sejt válik működésképessé a nagyszámú, rövid élettartamú sejtek utánpótlására.

Fontos feladatok a védettség biztosításához

Az immunfolyamatokban részt vevő sejtek több feladatot látnak el. A fontosabbak:

1. A szervezetbe jutó baktériumok felismerése és elpusztítása. A kórokozók felismerése (például kolibacillus) könnyebb, mint annak eldöntése, hogy kórokozó törzsről van-e szó és olyan helyre jutott el a szervezetben, ahol nincs mit keresnie.

2. Szokatlan viselkedésű, többitől eltérő sejtek felismerése és minél gyorsabb megsemmisítése nem késlekedhet, mert ha burjánzásnak indulnak, veszélyeztetik a többséget alkotó sejteket, végül pedig az egész szervezetet.

3. A szervezetben állandó jelleggel elhaló sejtek, azok maradványainak folyamatos eltüntetése.

4. Külvilági, környezeti ingerek hatására az egyének egy részénél az immunrendszer szokatlanul erősen válaszol. „Túllő a célon.”

5. Tévedések is előfordulhatnak. Az immunrendszer például akkor is működésbe lép, támadásba kezd, amikor saját sejtjeit testidegeneknek tekinti.

Az utóbbi két esetben értetlenül állunk a gyakran feltett kérdéssel szemben: „Ha a betegnek gyenge az immunrendszere, milyen készítményt szedjen?”

Az immunrendszernek tehát szerepe lehet egyes kórokozók szinte akadálytalan elszaporodásában, például bizonyos fertőzések esetében.

Ha a szervezet túlzottan hevesen válaszol olyan külvilági ingerekre, amelyeket az egészségesnek tekinthető személyek észre sem vesznek (allergiás megbetegedések), akkor az immunrendszer serkentésével kedvezőtlen hatásokat érhetünk el, így kialakulhat a védettség.

Fotó: Adobe Stock