A vadgesztenye jótékony hatása visszérbetegség esetén
AESCULUM HIPPOCASTANUM. Térségünkben sétányok, utak, parkok díszfájának magjait gyűjtik. Ázsia egyes részeiből származik, vadon terem a Balkán-félszigeten is. Legismertebb neve: vadgesztenye. Méltán terjedt el, mert valóban terem vadon. A szelídgesztenye (Castanea sativa) hazai honosságát évtizedek óta vitatják, a nézetkülönbségek ma is fennállnak.
A szelídgesztenye lényegében véve nálunk vadon is megterem, a vadgesztenyét viszont ültetik. Van más neve is, bokrétafa, ami a virágzatokra utal, illetve lógesztenye, a latin fajnév tükörfordítása. Az utóbbi kevésbé ismert név, hozzánk a német nyelvterületről kerülhetett át.
A vadgesztenye magvait a begyűjtést követő hetekben ajánlott feldolgozni, amikor a barna mag felületének nagy része fényes. Hosszabb tárolás után nehezebben hámozható (egyes készítmények előállításakor eltávolítják a maghéjat). A megszáradt mag nehezebben aprítható, pedig ez a kivonat készítésénél az egyik előkészítő művelet.
A mag (Hippocastani semen) hatóanyagai két, egymástól lényegesen eltérő csoportba sorolhatók: szaponinok és flavonoidok. Együtthatásuk (synergismus) az összkivonatok esetében nyilvánul meg gyógyszernél, különböző gyógyszerformáknál (drazsé, kapszula, tabletta, kenőcs).
Az egyik hatóanyag neve eszcin, ebben a magban fedezték fel. A szaponinok csoportjába tartozik. Vízzel rázva habzik, ebből a szempontból a szappanok egyik tulajdonságára emlékeztet. A béta-eszcin kevéssé oldódik vízben, ezért a szesszel (etilalkohollal) készült magkivonatokban található. Az alfa-eszcin viszont jól oldódik vízben, híg alkoholban, más jellegű készítmények tartalmazzák.
A másik csoportot képezik a flavonoidok. Sárga növényi színanyagok, nagy részük vízben oldódik. Minden virágos növényben megtalálhatók. Azokat a flavonoidokat, amelyek biológiai szempontból hatásosak, bioflavonoidoknak nevezik. Ezzel a gyűjtőnévvel helyettesítették a korábban használt P-vitamin megjelölést. Vitaminszerű tulajdonságaik ellenére nem felelnek meg teljes mértékben a vitaminokkal szemben megállapított követelményeknek.
A vadgesztenye magvából készült krémek csökkentik a lábszár feszülését és duzzadását
A vadgesztenye magvából készülnek külsőleges, helyi használatra szánt gyógyszerek, például az eszcintartalmú VENORUTON GÉL, REPARIL GÉL, sok kenőcs, léteznek bedörzsölőszerek is.
A belsőleg adagolt készítmények a kezdettől is alkalmazhatók, de általában a kezelés második szakaszában használják őket.
A teljes magból előállított kivonatok csökkentik a vénák vékony elágazásainak (venola, venula), az ütőerek vékony elágazásainak (arteriola), a vénás és az artériás vérkeringést összekötő hajszálereknek (capillaris) a kórosan fokozott áteresztőképességét (permeabilitas) és ezáltal a vizenyő (ödéma) képződését is. Enyhül a lábszárban a feszülés, a duzzadás, a fájdalom, egyes vérellátási zavarok, csökkennek a bőrelváltozások.
Az eszcin, a többi szaponintól eltérő módon, gyulladáscsökkentő, a molekulaszerkezet sajátosságainak következtében. A legtöbb szaponin, éppen ellenkezőleg, irritáló tulajdonságú, gyulladást fokozhat.
A bioflavonoidok az erecskék, hajszálerek kóros törékenységét (fragilitas) csökkentik. A véraláfutás (suffusio), egyéb bőrvérzések sokszor a vékony erek fokozott törékenységére vezethető vissza.
Azt lehetne mondani, hogy a szaponinok, pontosabban az eszcin a vérplazma fokozott kiáramlását a vénák legvékonyabb ágaiból, hajszálerekből gátolják, míg a bioflavonoidok az alakos elemek, így a vörösvértestek kijutását csökkentik a vérpályából.
A héjától megfosztott, hámozott magvak több eszcint tartalmaznak, mint az ép mag. A maghéjban található viszont a legtöbb bioflavonoid. Egyazon magból ezáltal két különböző ipari nyersanyagot, kiindulóanyagot nyerhetünk.
A szájon át (per os) adagolt készítményeket az ép magvakból, külön csak a flavonoidokból vagy azok egyszerű származékaiból készítik. Ilyen gyógyszerek, betűrendi sorrendben, tehát nem a gyógyászati érték alapján, például a DETRALEX filmtabletta, az ENDOTELON drazsé, a RUTASCORBIN tabletta, a VENORUTON kapszula, tabletta.
A gyógyszerként forgalmazott készítmények csökkentik a lábszárban kialakuló visszértágulatot, legalábbis annak további terjedését, enyhítik a panaszokat. Lábszárfekélyes beteg esetében a külsőleg alkalmazott készítmény ne jusson magára a fekélyre, hanem a környező ép bőrfelületre. Belsőleg alkalmazott készítményként esetenként a bélben széteső gyógyszerformát részesítjük előnyben, amennyiben az esetleg fellépő gyomorpanaszt akarjuk elkerülni.
A vadgesztenye viszonylag ritkábban használt leveleiből, virágaiból olyan készítményeket állítanak elő, amelyek szaponint gyakorlatilag nem tartalmaznak, ezért a bioflavonoidokra jellemző gyógyhatásra számíthatunk.
További növényeket, illetőleg készítményeiket sorozatunk következő számában mutatunk be.
Fotó: Adobe Stock
