Válaszol a jóskönyv – Felbomlás

Ezt a jósjelet kaptam legutóbb.
A 23-as Po jelét.
Felbomlás.

A jel egy ház képét ábrázolja. A legfelső jang vonal a tető. Alatta csupa „sötét” jin vonal. Azt mondja a jóslat, hogy a sötétség ereje növekszik, a tető is repedezik, és a ház hamarosan
összeroppan.
„A közönséges erők – írja Richard Wilhelm –, vagyis a sötétség erői nem közvetlen harcban
győzik le azt, ami erős és nemes, hanem alattomosan, észrevétlenül ássák alá, míg az végül összeomlik.”
Nem magamról akarok beszélni, hanem a jelről, amelyen hosszú ideje meditálok, és sok hasznos dologra jöttem rá.
Most csak vázlatosan írom le a gondolataimat.
Először is a jinről és a jangról.
Bár ez kétféle archetípus, kétféle princípium, de nem egyenlő minőségű.
A jang a fényes és a jin a sötét.
A jang az erős és a nemes – a jin közönséges.
Az elektromos áramnál a pozitív a jang.
Jele: +
A negatív a jin.
Jele: –
Érdekes, hogy a pozitívban mindkét vonás benne van, a vízszintes és a függőleges is – de a negatívban csak a magányos vízszintes vonás.
Ahogy a Bibliában is Éva Ádám „bordájából” teremtetett, mintha ez a vízszintes „borda”
kicsúszott volna a pozitív teljességéből.
Ez messzire vezető gondolat, mert a pozitív éppúgy magányos, és csak a fele a teljes áramkörnek – a kettő összeszikrázása nélkül nincs áram, s nincs semmi sem –, mégis a pozitívban benne rejlik a negatív erő is, de a negatívban nincs benne a pozitív.
A Ji King tiszteli a jangot.
A fénnyel, a magasrendűvel, a nemessel azonosítja.
Még akkor is, ha meg tud öregedni, el tud csúnyulni, le tud zülleni és össze tud omlani.
Most jön az, amit el akarok mondani.
A legfelső, hatodik vonáshoz azt a kommentárt írja Wilhelm, hogy itt már megtörtént a széthullás.
A vész kitombolta magát. De a kínai azt mondja:
„Egy nagy gyümölcs van még ott, mely nem lett elfogyasztva.”
Vagyis a nagy összeomlásban lehullik a fáról és hiába rohadt el, a magja ép, s ebből elindulhat a növekedés.
Az új. És a jó.
Vagyis a csirák még a szétrobbant jangban is megmaradtak.
Képes új világot teremteni.
A közönséges ember gonoszsága viszont megbosszulja önmagát.
A ház, amelyet aláásott, ráomlik.
A sötét össze tud ugyan dönteni egy világot – de győzni nem tud.
Mert a mag épen marad!
A Rossz – írja a könyv – nemcsak a jóra veszedelmes, hanem végső soron saját magát is megsemmisíti.
Miért?
Mert a rossz csakis a tagadásból táplálkozik, önmagában nem képes megállni.
A gonoszság megbosszulja magát.
Érdemes ezen elgondolkodni.
A keresztény ezotéria szerint ezért nem képes a Sátán győzedelmeskedni.
Mert meghasonlást tud ugyan kelteni – de végül önmagával is meghasonlik.
Láttuk ezt sokszor.
S azt is, hogy ilyenkor összeomlik a Gonosz világa. Csak sajnos a jót is maga alá temeti.
De nem teljesen! És ez a lényeg!
Mert a jó termékeny csírái megmaradnak.
Ebből születik az új világ.
Ez egyébként a természet törvénye.
Télen összeomlik az előző esztendő világa.
Elszárad.
Meghal.
A fák elvesztik lombjaikat. A bizakodó tavasz, a színesen kibomlott nyár és elfáradt ősz meghal és összeomlik.
De jön az új tavasz.
És a halálból, az összeomlásból és elveszettségből egy új világ születik…
…mely, ha eljut
a Po jelébe, újra csak felbomlik, és újra csak összeomlik.
Mindennek megvan a maga ideje.
A bölcs a Po időszakában nem tesz semmit.
A folyamatot késleltetni tudja, de megakadályozni nem.
Készülni kell az újjászületésre.